A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

VARGAY ZOLTÁN: Hidrológiai mérések adatsorainak tipizált feldolgozása

moly közvetlen hozzáférésű töiuegtárolón /mágneslemez, mágnes dob/ kell elhelyezni» Az adattábla-file recordjai a táblázat sorai lesznek. A recordok azonosítása az észlelési időponttal történik, A feldolgozó-programok Így egyszerű formában, egy olvasórutin Begitségével az adattábla-fileról dolgozhatnak, ami biztosítja a gyors hozzáférést. Az olvasórutin helyszükséglete sem lesz jelentős, ez kisgépeknél fontos követelmény. Az adattábla-filet blokkolt formában lehet kialakitani. A blokktipusok a következők : fej-blokk - amely az adattábla méretekre vonatkozó paramétereket tartalmaz azonositó-blokk - az adatsor azonosítókat tartalmazza az adatok egy recordon belüli elhelyezkedésének megfelelő sorrendben adat-blokk - amely egy, vagy több adatrecordot tartalmaz A blokkolás jelentősége abban áll, hogy az egész blokk egyszerre kerül beolvasásra, s igy a háttértár hozzáfordulások száma csökkenthető, ami a futási időben jelentős megtakarítást eredményez. Mágnesszalagos tárolás Az adatkártyás tárolást a nagy helyigénye miatt ma már korszerűtlennek tekintik. Ahol rendelkezésre állnak mágnesszalag egységek, biztositani kell a mágnesszalagos tárolást. Arhiv tárolásra az adattábla-file nem megfelelő, hiszen oda az ' adatok a feldolgozástól függő átcsoportosításokban kerülnek. A kártyakópes tárolás ugyan alkalmazható mágnesszalagon, de nem gazdaságos. A legmegfelelőbb az adatsoronkénti blokkolt tárolási forma. Az adatkártya-mágnesszalag, illetve a mágnesszalag - adattábla-file átvitelt egy külön erre a célra készitett betöltőprogram hivatott biztosítani. - i A programok áthelyezhetőségének kérdése Amikor egy programot egy másik gépen kivánunk futtatni /nem azon amelyikre készült/ gyakran gondot okoz, hogy az csak bizonyos átalakítások után lehetséges. Ilyenkor bele kell nyúlni a programba, újra el kell végezni a belövést« Hasonló a helyzet, ha egy számitógközpontban uj gépet helyeznek üzembe, s több tucat programot kell átdolgozni, ami sok felesleges munkával jár, esetenként az szükséges, hogy a programozó alaposan elmélyüljön a program által megoldandó feladatban. A szoftverfejlesztők mindezek kiküszöbölésére géptől független, minden tekintetben zártan definiált fordítóprogramokat dolgoztak ki. Sajnos ezek,a korszerű fordítóprogramok náluk, különösen a kisgépekhez ínég nem állnak rendelkezésre. így forrásnyelvként a ma már sokak által kritizált, de még mindig a legelterjedtebben használt FORTRAN nyelvet célszerű választani. A nyelv definíciója ugyan egységes, de vannak géptől függő sajátosságai. Például az egész és valós tipusu értékek ábrázolására használt különböző szóhosszuság, ami az EQUIVALENCE utasitások, vagy COMMON blokkok esetén jelenthet problémát, vagy az e[jy szóban ábrázolható karakterek száraára, ami a FORMAT specifikációknál okozhat gondot. Egyes géptípusoknál podig a forditó értelmez olyan speciális utasításokat, amelyeket a nyelv alapdefiníciója nem tartalmaz, igy azok egy másik gé304