A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

DR. SZABÓ SÁNDOR: A vízkészletek értékelésének egy új módszere

a vízkészletekkel szemben, ós hatást sem fejtenek ki arra. Vagy azért Kert teljesen izoláltak, vagy azért mert a vízgyűjtőn nem léteznek. Az izoláltan működő potenciális vízhasználatok "havária" esetén aktivizálódnak és mint valóságos haaználat jelennek meg / pl. rendkívüli vízszennyezés baleaet következtében/. A vízgyűjtőn nem létező vízhasználat az ipartelepitésael vagy a műszaki fejlesztéssel válhat valóságos vízhasználattá. A vízkészlethez való kapcsolódás kimunkálása ez esetben a tervezés elválaszthatatlan része, tekintettel e kapcsolódás költségességére, ami az egész fejlesztés realizálását ves zélyeztetheti. 1.5. Az irányító alrendszer Az irányitó alrendszer biztosítja a vizgazdálkodáal rendszer integrált fejlesztését és optimális működését a célkitűzés realizálása érdekében. Az irányítás érvényesítését az 1.2. éa az 1.3. pontban emiitett szabályozó elemek valósitják meg, a döntésthozó testület utasításának megfelelően. A szabályozás fejlettségének függvényében kifejlesztett észlelés, adatgyűjtés, döntéaelőkészités, hírközlő és információs csatornák ugyancsak részei az irányitórends zernek. A technikai elemeket működtető irányítórendszer döntéselőkészítő és döntést hozó elemén keresztül kapcsolódik az egész vizkészletgazdálkodási technikai rendszer a gazdasági szférához és a széles értelemben vett jogi rendszerhez. 2. A vizkészletgazdálkodási döntéseket megalapozó mátrix sémák 2.1. A vizkészletgazdálkodási rendszer célkitűzései A vizkészletgazdálkodási rendszer általános célkitűzése a készletek ás igények egyensúlyának folyamatos fenntartása a környezetvédelem követelményeinek betartásával úgy, hogy a költségek minimálisak legyenek. A célkitűzés számszerűsítése korántsem ilyen egyszerű mint a megfogalmazás, aminek az oka a rendszer rendkívüli bonyolultsága éa a benne lezajló folyamatok számszerű ismeretének a hiánya. A vizet mint gazdasági jószágot tekintve, megállapíthatjuk, hogy kielégítő pontosságú definiálásához az alábbi 5 jellemző osoport számszerű ismerete szükséges, mind a készlet, mind az igények tekintetében: - Lokalitás

, vagyis annak megjelölése, hogy földrajzilag hol vaui a készlet, illetve igény /pl. vizfolyás, szelvény/. - Mennyisé

g a viztest fizikailag kifejezett tömege, amelyhez összes jellemzői kapcsolódnak. - A minőségi jellemző

k: az a kb. 50 jellemző, amely kisebb csoportba foglalva megmutatja, hogy a viz egyáltalában milyen célra alkalmas, Illetve azt, hogy alkalmassá tehető-e. A túlterhelt vízkészletek esetében a minőségi Jellemzőknek központi szerepe van. 257