A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)
DR. SCHNEIDER JOLÁN: Interkalibrációs program a laboratóriumi munka minőségének javítására
Hibalehetőségek az analitikában A minták analízisekor nyert eredmény többé-kevésbé a véletle n és rendszere s hibáknak van alárendelve. A többször ismételt mérésből származó eredmények a számtani középérték körül szóródnak. Minél kisebb a szórás (standard deviáció), annál nagyobb a mérés reprodukálhatósága. A véletlen hibák rendszerint Gauss-féle eloszlást mutatnak és a szórással jellemezhetők. Annak ellenére, hogy a szórás kicsi, az átlagérték jelentősen eltérhet a tényleges értéktől. Az átlagérték és tényleges érték közötti eltérés az alkalmazott módszer pontosságának mértéke és függ az u.n. rendszeres hibától. A rendszeres hiba állandó hibaként jelentkezik, előjele és nagysága nem változik egy adott mintának ugyanazon módszerrel végzett analizise során, mig a véletlen hiba egyforma valószínűséggel lehet (+) ill. (-) előjelű. A rendszeres hiba mintegy hozzátartozik az alkalmazott analitikai módszerhez és annak gondos megválasztásával, módosításával csökkenthető A rendszeres hib a adódhat pl. helytelen müszerkalibrációból, nem megfelelő minőségű desztillált viz vagy pontatlan standard oldatok használatából, továbbá valamely laboratóriumi müvelet következetesen rossz alkalmazásából. A rendszeres hiba csökkentésében fontos szerepe van a laboratórium vezetőjének, akinek ellenőriznie kell az analitikai előirások pontos betartását, a kalibrációs görbék felvételét, stb. A véletlen hib a előre nem látható hiba. Sok esetben a mérőműszer kicserélése, a helytelen eredményleolvasások, a pontatlan higitások, téves számolások vagy egyéb, egyszerű mellékfogások eredménye, amelyek a laboratóriumi munkát végző személy gyakorlatlanságából fakadnak. Mivel az analízis eredmények közötti eltérések mind a rendszeres, mind a véletlen hl- • báknak tulajdonithatók, az analitikus számára fontos, hogy elkülöníthesse a hibákon belül a rendszeres és véletlen hibakomponenst. Ez az interkalibrációs programon belül alkalmazott grafikus értékeléssel valósitható meg, melynek során értékes információkhoz jut az analitikus arra vonatkozóan, hogy milyen lépéseket célszerű tenni az eredmények elérése érdekében. Az interkalibrációs program Széleskörű kiterjesztésére akkor lehet számítani, ha viszonylag kevés tulmunkát jelent az egyes laboratóriumok dolgozóinak. A jelenlegi gyakorlatban az u.n. Youden-féle módszer vált be [2] . 3.1. Minták^ alapvető követelmény, hogy homogén és stabil minták kerüljenek szétküldésre. A minták előkészítése, elküldése és az analizisek elvégzése között három-négy nap is eltelhet, s a nem jól tartósított minták analízis eredményei mint el nem fogadható eredmények, a grafikus ábrázolással azonnal kitűnnek. Két azonos összetételű, de eltérő koncentrációjú ampullázott oldatot (A és B) kap minden résztvevő laboratórium, mely oldatok mindegyikéből egy-egy analízist végeznek a rendszerint megadott előirás szerint. A mérési eredmények összegyűjtése után az adatok feldolgozása és az értékelés következik. 3.2. Adat^k_feJ.dolgozás_a^ egy-egy laboratórium két analízis eredményt ad meg (A- és B-oldat), melyeket X - Y koordináta rendszerben egy pontként ábrázolunk. A pontok száma természetesen megegyezik a programban résztvevő laboratóriumok számával. Ki234
