A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)
NOVÁKY BÉLA: Vízhozamadatok javításának lehetősége a folytonossági egyenlet figyelembevételével
VÍZHOZAMA DATOK JAVÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A FOLYTONOSSÁGI EGYENLET FIGYELEMBEVÉTELÉVEL NOVÁKY BÉLA Vízgazdálkodási Intézet Budapest Egy mederszakasz egymást követő szelvényeinek a vízhozamadatai akkor megbízhatóak, ha eleget tesznek az anyagmegmaradás elvének. A tanulmány eljárást mutat be annak ellenőrzésére, hogy ezen törvényszerűség mennyire érvényesül a Vízrajzi Évkönyvek vízhozamstatisztikáiban; illetve módszert ad arra, hogy azok vízhozamadatai miként javíthatók. A javítás a medertározási görbékről a határszelvények vízállásai alapján leolvasható napi térfogatváltozásokból indul ki. A medertározási görbék a Vízrajzi Atlasz mederfelvételeiből szerkeszthetők meg. A gyakorlati vízgazdálkodás számára a műszaki hidrológia egyik legfontosabb eredményét a különböző gyakoriságú /tartósságu/ vízhozamhosszelvények jelentik. A vízhozamhosszelvények szerkesztéséhez a vízhozammérő szelvények adatait használják fel. Az egyes szelvényekre kiszámított azonos gyakoriságú Q értékeket a szelvények között vagy közvetlenül és lineárisan kötik össze, vagy előbb a mérőszelvények adatait a vízgyűjtőterületek valamilyen /általában négyzetgyökös/ arányában kiterjesztik a mérésekkel nem rendelkező szelvényekre, s csak azután hajtják végre a lineáris interpolálást. Az egymást követő szelvények vízhozamadatainak u.n. fizikai ellenőrzése csupán azt vizsgálja, hogy nem csökken-o a vízhozam a folyás irányában, ha az egyébként nem indokolt. /Arid zónában előfordulhat a vízhozamok csökkenése, sőt a vízfolyás teljesen el is veszhet a felszínen./ Amennyiben a vízhozamok hosszmenti növekedése fizikailag megalapozott, úgy ezen növekedés szükséges, de nem elégséges feltétel két egymást követő szelvény vízhozamértékeinek a kapcsolatában. A szomszédos szelvények vízhozamértékeinek ugyanis eleget kell tenniük a hidrológiában is érvényes anyagmegmaradás! törvényszerűségnek. Ezt a törvényszerűséget a vízfolyások hidrológiájában a közismert Q k = Q b ± Aw/ AT /!/ folytonossági egyenlet írja le, ahol Q ß és Q K jelöli egy adott mederszakasz be- és kilépő vízhozamait, AW/AT pedig az adott időegységre vonatkozó medertérfogatváltozást. Amenynyiben Qj^ és Q 0 napi középvízhozamok, úgy AT = 1 nap. Az anyagmegmaradás elvének érvényesülését nem vizsgálják, éspedig többnyire azon egyszerű oknál fogva, hogy a Aw/ AT /és általában a W medertérf ogat/ számítását bonyolultnak, s emellett nagyfokúan pontatlannak tekintik. A látszólagos bonyolultság részben a nagytömegű számítások szükségessége miatt jelentkezik, az ebből adódó nehézségek ma már a számítógé193
