A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

DR. BANCSI ISTVÁN–DOMBOS LÁSZLÓ: Kisvízgyűjtők vízminősvizsgálatának jelentősége és első eredményei

lett egyszerre valamennyi kritikus helyről nem produkálhatok. Többek között ezért választottuk azt az utat - több európai államban alkalmazott módszerhez hasonlóan - hogy a VizUgyi Igazgatóságunk területét jó.l körülhatárolható un. "kisvizgyüjtőkre" tagoltuk, amelyek alapos vizsgálatát öt-hat évenként ismételve fogjuk végezni. Munkánk kezdeti céljaként a kisvizgyüjtők jelenlegi állapotának regisztrálásét és a kapott adatok alapján a szükséges műszaki beavatkozások jellegére, helyére, mértékére vonatkozó javaslatok összeállítását jelöltük meg. Távlatban az 5-6 év alatt bekövetkezett változások felmérését, az uj létesítmények hatásának értékelését és nem utolsósorban a vizminőség védelmét, ill. javítását célzó további feladatok meghatározását tüztük magunk e.lé. 1980-ban a Gerje-Perje vízgyűjtőjén kezdtük meg a kisvizgyüjtők tanulmányozását. Eredményeinket abban a reményben adjuk közre, hogy azok a területtel kapcsolatos valamennyi vízgazdálkodással összefüggő kérdés megoldásához hasznosíthatók lesznek. Köszönetünket fejezzük ki mindazon közvetlen munkatársunknak, akik eredményei nagymértékben hozzájárultak dolgozatunk elkészítéséhez. Kézirataikat az Irodalomjegyzékben közöljük. Igazgatóságunk társosztályain dolgozó munkatársainknak a területre vonatkozó adatok gyűjtése során .nyújtott segítségükért mondunk köszönetet. 2. KisvizK.yu.itők tanulmányozásának .jelentősége A felszini vizekbe jutó szennyvizek a bennük található szennyezőanyagok jellegétől és mennyiségétől függően különböző hatást gyakorolnak azok minőségére. A szennyezőanyagok a befogadóban aszerint, hogy az élőlények számára hozzáférhetők-e vagy sem, esetleg toxikusak, más-más hatásúak. A heterotróf szervezetek számára hozzáférhető szerves anyagok a baktériumok, gombák élettevékenysége révén ásványosodnak. Az emiitett szervezetcsoportok a viz oldott oxigéntartalmát részben, esetleg teljesen elhasználják, lehetetlenné téve a bonyolultabb szervezettségű, "igényesebb" élőlények megmaradását. A felszabaduló ásványi N- és P-vegyületek az autotróf fotoszintetizáló növények számára szolgálnak táplálékforrásként. A szerves szennyeződéseket követő /időben és térben/ növényi plankton tulszaporodása, majd annak pusztulása ismét egy szerves szennyeződés eredményeként kialakuló állapothoz hasonló helyzetet teremthet. A szennyvizekkel ásványos formában bejutó növényi tápanyagok közvetlenül növelik a viz tápanyagkészletét, ami a környezeti tényezők kedvező a~ lakulása esetén ugyancsak vizszineződést válthat ki. A planktonikus algák tulszaporodása a vízhasználatot több tekintetben korlátozhatja. Az élőlények számára hozzá nem férhető anyagok e.liminálódásában inkább fizikai /higulás, ülepedés/ és kémiai /koaguláció, semlegesítés/ folyamatok a meghatározók. Azok az elemek és vegyületek, amelyek nem tápanyagforrások, de az élőlények felveszik és szervezetükben dusitják, külön problémát jelentenek. 13