A Magyar Hidrológiai Társaság I. Országos Vándorgyűlése I. A. kötet, Vízellátás (Keszthely, 1979. május 17-18.)

I. Kommunális és ipari vízellátás, csatornázás - B. Csatornázás és szennyvízkezelés - Dr. Bartha István: Összefoglaló előadás - IV. Az iszapkezelés technológiai kérdései

ugyanakkor ez csak 15 ^-os többletterhelést jelentene a jelenlegi szennyvíztelepnek. Ez is csak akkor jelentkezne, amikor már az üdülőszezon véget ért. IV. Az iszenkezelés technológiai kérdései Oláh József és Urbányi György dolgozatukban az iszapflotálással foglalkoztak. Félüzemi kísérletekkel vizsgálták a szennyvíziszap flotálhatóságát, amikoris a nyers szennyviz, illetve az iszap gyors bekeverőtartályba lépett be, ahová szervetlen koagulánst adagoltak. A flotálótartályban felúszott iszap eltávolítását kaparólapokkal végezték. Az alkalmazott vizsgált iszap a váci szennyviztisztitó telep fölös eleven- és félstabil aerob iszapjából származott . E egállapitható volt, hogy az anorganikus vegyszerek hatására /AI és Fe vegyületek/ a sürithetőség lényegesen nem javult, de a flotált iszapvizben jelentősen emelkedett a lebegő anyagtartalom. Polielektrolit-adagolás esetén a sürités eredményes volt. Még jobban javult a helyzet a szervetlen és a polielektrolit-vegyszerek együttes alkalmazása esetén. Sr. Takács Sándor, Vukovich Ferenc és dr. Mészáros Sándo

r, 21 szennyviztisztitó telep szennyvíziszapjaiban a nehézfémtartalmat vizsgálták. Kéréseik szerint az eleveniszapos rendszerű telepek iszapjaiban a koncentráció többszöröse volt a nyers- vagy tisztított szennyvizekben mért és már az előadásomban az előzőekben közölt érteiméi. Kimagaslóan nagy volt a cink átlagértéke. A maximumot itt is a települések kisebb szennyvíztisztítóiról származó iszapokban mérték. A dolgozatban a szerzők megállapították, hogy a koncentráció értékének nagysága összefüggést mutat a tisztítóberendezés, illetve az iszapkezelő berendezés üzemeltetésének mértékével. A roszszul üzemeltetett, vagy műszakilag hibás berendezések lényegesen magasabb nehézfém-tartalmi értékeket mutattak. Összefoglalóan a szerzők megállapították, hogy az általában mezőgazdasági célokra történő iszapfelhasználás számára a Tullande

r szerint meghatározott elfogadható fémtartalmak közel azonosak a vizsgált iszapok átlageredményeivel. Meg kell azonban jegyezni, hogy a 21 vizsgált -16-