A Magyar Hidrológiai Társaság I. Országos Vándorgyűlése I. A. kötet, Vízellátás (Keszthely, 1979. május 17-18.)

I. Kommunális és ipari vízellátás, csatornázás - A. Vízellátás - Bozzay Józsefné: Adatok és tapasztalatok a klór alkalmazásáról az ivóvízellátásban

feltehetően a következő összefüggés szerint halad: " d /ffi

/ = K

x /Cl

2/ /0H7 - k

2 /HOCI/ /Cl"/ A reakció sebességi állandója kb. Sxlo

1^. A reakció függ a Pjj-tól is, K^ ionizációs konstans Robson /3/ szerint a következőképpen alakul: K = vapy i /HÖCl/ Vag

y Ki _ /0C1"/ /kócl/ A 0C1~ ion és HOCI disszociálatlan molekula százalékos arányát a következő egyenlettel lehet követni: /HOCI

/ 1 1 /HOCI/ + /OC1"/ " 1

+ /éif/ " J^i Robson megmérte a hypoklorossav mennyiségét különböző p„-n és megállapitotta, hogy p^ 7.5 értéken a klórkoncentráció 5o c/o-a disszociálatlan /HOCI/, 5o %-a pedig disszociált OCl" formában van jelen a klór vizes oldatában. A magasabb p^ tartomány felé növekszik a OCl" concentráció, mig a HOCI csökken. "N» 1.3 A maradékklór meghatározásár

a a jelenleg még érvényben lévő LISZ. 448-25. a metilvörös indikátor elroncsoxásán alapuló vizsgálati módszert irja elő, de módosítása folyamatban van. 1.31 A maradék klór legrégibb meghatározási módszere a jo

dornetriás titrálá

s keményitő indikátor mellett. Cl

2 + 2 K

J—+ 2 KC

1 2 UH

0 C1+2KJ + 2HC1 + H

o0 2KC1 + J

0 + 2NH. OH 2 2 2 4 Ezzel a módszerrel p^ 8 alatti vizes közegben, a felszabadult jód mennyiségileg arányos a maradék klór tartalommal. Főleg 1 ppm-nél nagyobb koncentráció esetén , pl. a klóros