Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Schmidt Eligius Róbert: Böchk János

BÖCKH JÄNOS (1840—1909) Böckh János azon féltucatnyi bányamérnökből geológussá vált úttörő gárdához tartozott, akiknek a földtani tudományoknak magyar talajba való átültetésében és felvirágoztatásában nemcsak kezdeményező, hanem vezérszerepe is volt. Böckh János volt az első magyar geológus, aki beható tanulmányok alapján egy egész város ivóvízellátásának megoldása érdekében annak vízföldtani viszonyairól teljes képet nyújtott, s ezzel nemcsak maradandó módon lefektette a szóban forgó város vízellátásának alapelveit, hanem a földtan ily irányú gyakorlati alkalmazhatóságára is klasszikus példával szolgált. Pécs város felkérésére adott szakvéleményeiben a Mecsek hegység nyugati reszenek részletes rétegtani leírását adta, majd rámutatott arra, hogy Pécs környékén három rétegcsoport tűnik ki nagyobb víztartalommal: a werfeni rétegek alsó része, a kagylós mészkő és a harmadkori rétegek. Szerinte az első rétegcsoport vize gipsztartalmánál fogva ivóvízül nem ajánlható, s nem versenyezhet a kagylós mészkőbeli vízzel, bár utóbbi erősen meszes. Ezért a werfeni rétegek vize csak utolsó sorban jöhet tekintetbe. A kagylós mészkő vizének kihasználásánál a fennállott birtokviszonyok képeztek akadályt, amennyiben e terület legnagyobb része magánkézben volt. Ezért a várost övező, s a külszínre ki nem bukkanó harmadkori rétegcsoport tagjai azok, amelyek Pécs város vízellátásának növelése szempontjából elsősorban tekintetbe jöhetnek. Felismerte, hogy a város belterületén artézi vizet is fel lehet tárni éspedig megfelelő alacsony térszín mellett, elsősorban a lefedett szarmatakori rétegekből. Vizsgálati eredményeit két közleményben foglalta össze. Pécs városa környékének földtani és vízi viszonyai. (Földt. Int. Évk. IV. köt. 129—288.. 1876.) és Vélemény Pécs szab. kir. város és környéke forrásvizei ügyében. {Pécs, 1900.). Böckh János, dr. Szabó József, Wein János és Zsiamondy Vilmos bányamérnök geológusokkal együtt résztvett annak a munkának az irányításában is, amely a végleges fővárosi vízmű érdekében, különösen Budapest balparti környékének fúrások útián való geológiai és hidrológiai tanulmányozását tűzte ki céljául. Ezek a vizsgálatok kiderítették, hogy Káposztásmegyertől Vácig és a szemközt levő szigeteken, egy vizet át nem eresztő vékonyabb takaró alatt, több méter vastag, bő és tiszta vizet tartalmazó pleisztocén kavicstelep húzódik végig, amelynek fekvőiében vízrekesztő felsőmediterrán rétegek foglalnak helyet. Kitűnt továbbá az is, hogy a Dunakeszi— Fót környéki forrás- és tiszta talajvizek a pleisztocén kavicstelepen át délnyugati irányiján, tehát Kánosztásmegyeren át, lassan a Duna felé áramlanak. Ezzel a vízművek részére a káposztásmegyeri Duna-part környékén adva is volt a legjobb vízgyűjtő hely, ahol természetes szűrés útján nemcsak a Duna kimeríthetetlen ún. közelvize, hanem egyben a Szabó ajánlotta forrásvíz is rendelkezésre áll. Böckh a Selmecbányái akadémiát 1858—1860 között végezte el. Utána egy évig az eisenertzi vaskohászatnál, majd 1863-ban az alsóausztriai hirschwangi hengerműnél gyakornokoskodott. 1864. decemberében a cs. és kir. Pénzügyminisztérium elméleti és gyakorlati továbbképzés céljából két évre a bécsi Földtani Intézethez osztotta be, hogy az ott kiváló fiatal bányászok részére rendszeresített tanfolyamokon résztvegyen. Az ottani nagytudású és nagyhírű szakférfiak vezetése mellett, a gyakorlati bányász végleg kutató bányásszá, geológussá vált. A tanfolyam elvégzése után a bécsi Pénzügyminisztérium bányászati osztályhoz osztották be. Egy évre rá, 1867. október végén, Budára, az újonnan felállított m. kir. Pénzügyminisztériumba, majd tudományos munkakör után vágyódva, 1869-ben az újonnan megszervezett m. kir. Földtani Intézethez helyeztette magát át, ahol tudományos és szervező egyénisége neki megfelelő talajra talált. Gyorsan haladt a hivatali ranglétrán, úgyhogy már 1882-ben Hantken Miksa után, az intézet igazgatója lett, miután sógora, Hofmann Károly erről a megbízatásról javára lemondott. Mint felvevő geológus a Bükk hegységet, Budapest környékén a Duna balpartját, a Lajta hegységet, maid Hofmannal együtt a Mecsek hegységet térképezte mintaszerű részletességgel és amellett tüneményes gyorsasággal. A milleneumi kiállításon szerepeltek krassószörényi felvételei is. 1876-ban pedig Pécs környékének geológiai és vízi viszonyairól publikált alapvető tanulmányt. Tanulmányai ós ellenőrző útjai során az ország nagyrészét bejárta, úgyhogy a legtapasztaltabb geológusnak számított már a 80-as években. Ezért 1893-ban dr. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter őt kérte fel arra, hogy az érdeklődés homlokterébe jutott, de addig sikertelen kárpáti petróleum-kutatást vegye kezébe. Most is, mint mindig, elöljárt a munkában. Nem elégedett meg az igazgatással, hanem maga is felvételezett. A mármarosi Iza völgy felső részét és a háromszéki Sósmező környékét maga térképezte. Az ezekről szóló petróleumgeológiai tanulmányai alapján a Magvarhoni Földtani Társulat 1897-ben őt tüntette ki elsőnek a Szabó József emlékéremmel. Triász stratigráfiája, j ura-krétakori üledékekre vonatkozó leírásai klasszikusak. Mint igazgató, nevéhez fűződik a Földtani Intézet mai palotájának felépítése, szervezetének kiépítése, a bányageológiai és agrogeológiaá állások, illetve osztályok megszervezése. Felkarolta a hidrogeológiai kérdéseket, az intézeti geológusokat pedig a gyakorlati irányú földtani vizsgálatokra serkentette. Ezzel a sokoldalú és közhasznú működéssel sikerült nemcsak a hatóságok, de az ország figyelmét is igen előnyösen az igazgatása alatt álló fiatal intézetre felhívnia. A Földtani Társulat 1895-ben és 1898-ban elnöki székével tisztelte meg. Az ezredéves kiállítás alkalmából III. o. vaskorona renddel, 1897-ben a szentpétervári nemzetközi Geológiai kiállítás alkalmából pedig a Szent Szaniszló-rend II. o. csillagával tüntették ki. 1902-ben miniszteri tanácsos lett. 1907-ben szolgálataiért a „nagysuri" előnevet kapta. 1908-ban 25 évi igazgatóság után, betegségére való hivatkozással végleges nyugdíjazását kérte, amelynek a legfelsőbb hely, elismerésének kifejezése mellett sajnálattal eleget is tett. A magyar geológusok, intézeti tisztviselő társai és neveltjei szobrot állítottak egyik legnagyobb mesterüknek, amely a Népstadion út felől a Földtani Intézet kerítését díszíti. Érdemeit és hatását a magyar geológiára fia, Böckh Hugó is öregbítette. Dr. Schmidt Eligius Róbert