Hidrológiai tájékoztató, 1964 június
Papp Szilárd: Beszámoló a Vízradiológiai Konferenciáról
Alföldi György osztályvezető (OVF) "A törpe vízművek gazdaságos építésé"-ről tartott előadást. Már évekkel ezelőtt lehetett látni, hogy a törpe vízművek építése egyre fokozódni fog. Ez késztette a szakembereket olyan újszerű megoldások alkalmazására, amelyekkel a törpe vízműveket korszerűen, gyorsabban és olcsóbban lehet megépíteni és üzemben tartani. Az előregyártott gépház, benne az ikerblokkos gépegység és a hidroglobus-típusú víztorony tömeges gyártása lehetővé teszi, hogy a helyszínén csak a betonlemezt kell előkészíteni, amelyre daruval helyezik rá először a gépegységet, majd a gépházat. A helyszíni szerelés I nap alatt elkészülhet, míg a gyártás ideje 10 nap. Az elektromos rész, a fűtés és a világítás egy blokkba szerelve készül azonos méretekben. Az alkalmazott automatika feleslegessé teszi, hogy a gépkezelő állandóan a helyszínen tartózkodjék. A gépház és gépblokk költségei így 25 —30%-kal olcsóbbak, mint amibe a hagyományos módon épített törpe vízmű műtárgyak kerülnek. Jelentős a megtakarítás időben és anyagban a hidroglobuszok építésénél is, melyekből már kb. 200 db került felállításra. Komoly nehézségek vannak azonban az azbesztcementcső-ellátás területén, mert a lakásépítési program leköti a csőgyárak teljesítőképességének nagy részét. Segíteni lehetne a helyzeten, ha áttérnénk a műanyagcsövek fokozott alkalmazására, mely drágább ugyan, mint az eternitcső, de az agresszív hatásokkal szemben ellenállóbb, kevésbé törékeny s kisebb súlyú, ez pedig könnyebbé teszi a rakodást és a szállítást. Az igényeket és a lehetőségeket figyelembe véve úgy látszik, hogy évente 50—60 törpe vízművet lehet elkészíteni. Hasonló felmérést kellene végezni a mezőgazdasági vonalon is, amely alapján lehetőség nyílnék az egy helyen jelentkező igények közös kielégítésére. Erre népgazdasági és célszerűségi okokból feltétlenül szükség van. Utolsó előadásként Bartha Tibor főmérnök (OVF) a korszerű mezőgazdasági (falusi) települések vízellátásának és szennyvízelvezetésének megoldására kiírt tervpályázat eredményét ismertette. A beérkezett 30 db pályamű elbírálása eredményeként megállapítható, hogy ma már megvannak a műszaki előfeltételei és lehetőségei annak, hogy a falusi települések is korszerű közműellátásban részesüljenek. A déli szünetet megelőzően levetítették az ankét részvevőinek az OVF kisfilmjét, mely "Elűzték a szomjúságot" címmel a magyar falu közkutas és törpe vízműves vízellátását mutatta be jellemző képekkel. Remélhetőleg az ankét is elő fogja segíteni a szocialista falu és a mezőgazdaság korszerű vízellátásának mielőbbi megvalósítását. Bélteky Lajos BESZÁMOLÓ A VÍZRADIOLÓGIAI KONFERENCIÁRÓL A Magyar Hidrológiai Társaság Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztálya és a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodási, Vízépítési és Hidrológiai Bizottságának Radiológiai Szakbizottsága 1963. május 21-én, Budapesten, a Technika Házában egynapos Vízradiológiai Konferenciát rendezett. A konferenciát dr. Vitális Sándor, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitotta meg. A konferencia vitavezetője dr. Papp Szilárd volt. A konferencia délutáni ülésszakán Varró István elnökölt. Az elnöki megnyitó után Varró István a radioaktív szenynyező anyagok eredetéről és sajátságairól tartott előadást. Ismertette a radioaktív sugárzás keletkezését, fajtáit, a mérési egységeit és a radioaktív izotópoknak az ivóvízben megengedhető mennyiségeit. Utána Fehér István a vizek radioaktivitásának meghatározására szolgáló eljárásokat ismertette. Beszélt a mintavételről, a fizikai és kémiai dúsításokról, a műszerek elvi működéséről, a radiológiai elemzésről és annak értékeléséről. Ezt követően dr. Papp Szilárd az ország területén lehullott csapadékvizek radioaktivitásáról számolt be saját vizsgálatsorozatai alapján, amelyet 1958 májusától 1962 december végéig tartó időszakban mért. Összehasonlította a Budapesten mért csapadékvizek radioaktivitását az ország egyéb területéről hét helyen begyűjtött csapadékvíz-mintákkal. Rámutatott a csapadékvizeknek a felszíni vizek radioaktivitására gyakorolt hatására. A beszámolóból kitűnt, hogy a csapadékvizek radioaktivitása minálunk a vizsgált időszakban még nem haladta meg a külföldön mért sokkal nagyobb értékeket. Az előadáshoz felkért hozzászólóként dr. Bozóky László a szabványmódosítást, a hitelesített etalon használatát és a Budapest területén a csapadékvíz radioaktivitását mérő négy intézmény vizsgálati eredményeinek egyeztetését tartotta szükségesnek. Ugyancsak felkért hozzászólóként dr. Aujeszky László megvilágította a különböző csapadékképződési lehetőségeket és magyarázatát adta a csapadékvizek radioaktivitásában rejlő nagy ingadozásoknak. Dr. Darab Katalin felszíni vizeink radioaktív szennyezettsége című előadásában a Duna hossz-szelvényében végzett vizsgálatokról számolt be, amelyek azt mutatták, hogy a határt a folyam nagyobb szennyezettséggel lépi át, de ez a szennyezettség délen már az átlag alá csökken. Igen fontosak a Duna lebegőanyag tartalmának radioaktivitására vonatkozó vizsgálatai, amelyekből kiderül, hogy a Dunában az összes /í-aktivitás 70—80 %-a a lebegőanyagokon halmozódik fel. Felkért hozzászólóként dr. Entz Béla rámutatott a levél, nád, hínár, vízinövények, algák és egyéb növényi szervezetekben feldúsuló radioaktivitásokra. Ugyancsak felkért hozzászólóként dr. Kovács József utalt arra, hogy a növényi eredetű élelmiszerekben a radioaktivitás emelkedését a csapadékvízzel földre kerülő hasadási termékek idézik elő. A konferencia délutáni ülésszakán Gaál Lászlóné a csatornaiszap radioaktivitásával foglalkozott saját mérései alapján, amiből kitűnt, hogy a szennyvizek radioaktív izotópjai a szennyvíziszapban 3—4 nagyságrenddel is feldúsulnak. Felkért hozzászólóként dr. Toperczer Johanna a tőzeg kationcserélő hatására mutattt rá, amit vizek izotópmentesítésére lehet felhasználni. Ugyancsak felkért hozzászólóként Béres Béla bejelentette, hogy a budapesti csatornahálózatban a sugárveszély felmérését megkezdték és megtették a szükséges óvintézkedéseket is. Dr. Vdrterész Vilmos vízzel a szervezetbe kerülő radioaktív anyagok biológiai hatásait ismertette, reálisan felmérte az ionizáló sugárzásoktól és radioaktív anyagoktól származható tényleges veszélyt, vitába szállt a különböző túlzásokkal és vázolta sz észszerű sugárvédelmet. Felkért hozzászólóként dr. Berencsi György a balneológiában alkalmazott radioaktív vizek szemléletének változatlan fenntartása kérdését vetette fel, tekintettel a balneológiában is szóba jöhető sugárterhelésre. Az elhangzott előadásokból és hozzászólásokból kitűnik, hogy az 5 évvel ezelőtt, 1958-ban megtartott radiológiai konferenciának sikerült a magyar hidrológus kutatók