Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Csapody István: A Fertő tó és környékének növényzete

A Fertő tó és környékének növényzete DR. CSAPODY ISTVÁN Tanulmányi Erdőgazdaság, Sopron 1. A kutatás története A Fertő tava és annak környéke a növényvilág kutatóira mindenkor nagy vonzóerőt gyakorolt [8], Ennek tudható be, hogy feltehetően már Clusius (1526—1609) bécsi tartózkodásának másfél évtizedében (1573—1587) Pozsonyt és Sopront meglátogatva, a Fertőt is érintette, Loew és Deccard „Flora Semproniensis"-e (1739—40) pedig számos adatot közöl a Fertő partjáról. Jacquiri 1763 és 1768 közöt ugyancsak több kirándulást tett hazánk e második legnagyobb tavára s gyűjtőútjainak eredménye több fertői növény (pl. a Heleochloa schoenoides) „Flora Austriacae Icones" c. művében (1773— 1778). Sok Fertő melléki növényt küldött Jacquin-nek az 1756 utáni években F. Mygind is, és az 1768-ban Bécsbe érkező világhírű holland fizikus, Jan Ingenhousz [81, aki kirándulásai során a Fertő partján fedezte fel az Acorellus pannonicus (Jacq.) Palla.-t. Innen származott Jacquin gyűjteményébe T. Hänke révén az Aster pannonicus is. [Ma Aster tripolium L. ssp. pannonicus (Jacq.) Soó], Ugyancsak Hänke találta meg Eszterháza (Fertőd) mellett és a Hanságban elsőnek a Liparis Loeselii (L)Rich.-t, melyet utána csak Dolliner szedett [101 a Fertőnél és Reichardt Nezsidernél [81. Kitaibel Pál 1806. június 19-én indult Győrön. Magyaróváron és Nezsideren át fertői útjára [25], Borbolyán azonban súlyos tífuszba esett s ez az oka annak, hogy miután öccsét, Kitaibel Györgyöt nem sikerült rávennie arra, hogy számára a Fertőn kutatásokat végezzen, nevét nem írhatta be a Fertő kutatásának történetébe. Nálánál sokkal szerencsésebb volt e tekintetben Lumnitzer István, a „Flora Posoniensis" (1741) szerzője, aki a mosoni Hanságból elsőnek ad hírt a máig is spontán Apium graueolens előfordulásáról, a Salicornia europaea és más sótűrő növény lelőhelyeiről, továbbá Wierzbicki Péter. a .,

Flora Mosoniensis" (1824) szerzője, aki korában a Fertő legjobb ismerői közé tartozott [891. Munkája a hansági és fertőmelléki növényelőfordulások valóságos tárháza. Adatai, mint a Comarum palustre, Drosera rotundifolia, Gentiana pneumonathe. Hottonia palustris, Liparis Loeselii, Lysimachia thyrsijlora, Pinguicula vulgaris, Senecio paluster, XJtricularia v. azt bizonyítják, hogy ezen a vidéken a lecsapolások és csatornázások előtt csodálatos flóra tenyészett. A Kitaibel és Wierzbicki kutatásait követő időszakban. az 1830-as és 40-es években Dolliner és Heuffel Fertő-kutatásai emelkednek ki. Dolliner osztrák botanikus többek között a Spirodela polyrrhiza (L) Schleid.-t és a Liparis Loeselii (L) Rich.-t közölte ..in paludibus ad lacum Peisonis", a Scheuchzeria palustris L.-t Széleskút mellől és a Blackstonia acuminata (Koch, et Ziz.) Domin-t fertőmelléki nedves rétekről TIO]. — Heuffel János [191 Endlicher István pozsonyi flóraművének [111 kiegészítéséül írott munkájában a Fertő keleti part járól Carex divisa Huds. és C. paniculata L-t, a szikesekről Salicornia europaea L-t említi. Fertői adatokat, illetve anyagot tartalmaz a velük együtt gyűjtő Kovács Gyula két munkája is [38—391. Kovács Gy. enumerációi azonban kétségkívül nem kizárólag saját gyűjtéseit, hanem Jemelka, Fiedler, Hähnel, Albach és Uhl adatait is tartalmazták. Említettek közül különösen kiemelendő a fertőrákosi születésű Uhl János, akinek 8000 fajt számláló, gondosan preparált növénygyűjteményében sok fertői növény volt (elpusztult), és Albach Szanisztó, akinek herbáriumát később a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára vette meg. Szontagh Miklós soproni enumerációja [661 néhány fertői és balfi adata mellett (pl. Polycnemum arvense. Spiranthes spiralis. Parnassia palustris) inkább soproni szempontból érdekes, mint ahogyan Neilreich A. munkái is [42—44] csak érintőlegesen közölnek adatokat (pl. Acorellus pannonicus-t Okka és Ruszt mellől, Bu•pleurum tenuissimum-ot Fehéregyházáról, Schoenus ferrugineus-t a partról) a Fertő környékéről. Kifejezetten a Fertő és annak tágabb értelemben vett vidéke botanikai feltárása indítja már A. Kornhuber-t, a bécsi politechnikum igazgatóját [36—37], hogy felkeresse a Hanságot (közli az Urtica kioviensis, Salsola kali, Gypsophila paniculata, Hippuris vulgaris, Hottonia palustris, Menyanthes trifoliata fajokat); D. Stur-t, a bécsi földtani intézet igazgatóját [64—65]; G. Niessl-1 [47] és H. Hitschmann-t [20]. A Liparis Loeselii előfordulásával foglalkozott Fertő-i vonatkozásban Ortmann [8], a Trichophorum alpinum (L) Pers.-t közölte a Hanságból. A. Pokorny [8], az endémikus Puccinellia distans ssp. Peisonis-1 itt fedezte fel Beck v. Mannagetta [1]. Több-kevesebb florisztikai ismerettel járult a Fertő és környékének növényvilága ismeretéhez Fritsch [131, Halácsy [17], Hayek [18], Heimerl [37], Juratzka. Pill [48], Supanec [81. Taxner [8], Vetter [71], Walz [73] és Wallner Ignác [72], Gombocz E. sopronmegyei flóraműve [15] Sopron környékének, s így a Fertőnek is akkor korszerű florisztikai-növényföldrajzi összegezését nyújtja. Trianon után a Fertő tónak kisebbik része maradt csak magyar kézen, nagyobb része Ausztriához került, ahol a Fertő tóval kapcsolatban élénk kutató-tevékenység indult meg. A sokoldalú növénytani kutatások közül különösen jelentősek Höfler—Fetzmann (1959), Hustedt (1959), Legier (1941) és Schiller (1955) lirnno-, illgtve algológiai, A. Wenzl (1934) talajbiológiai kutatásai, G. Repp ökológiai vizsgálatai sótűrő növényeken [51], K. Höfler-nek H. Frans és E. Scherf közreműködésével végzett pé dás cönológiai kutatásai [21], O. Kintzler palynológiai (pollenanalitikai) elemzései, Franz [121, Ginzberger 1141, Keissler 133—34], Neumayer [45— 46],Sawerzop/ [52—54], Rechinger [49—30], Traxler [68] és Wimmer [90—91] florisztikai adatközlései. H. Bojko több munkájában [2—6] a Fertő-melléki növénytársulások és különösen a Cynodon dactyíon-asszociáció synökológiai viszonyaival foglalkozott [2, 5], A Fertő tó és környékének növényföldrajzi és növénytársulástani viszonyait G. Wendelberger dolgozta fel [74—881. Tanulmányai Közép-Európa halofil növénytársulásaira nézve alapvetőek és a legkorszerűbbek. Magyar oldalról a Fertőn elsősorban Varga Lajos kutatott [69—701. Kutatásai a tó fiziko-kémiai tulajdonságai és limonológiai viszonyai mellett kiterjedték a vízi virágos vegetáció ismeretére is. Nevéhez fűződik a Potamogeton pectinatus „boszorkánygyűrűinek" felfedezése [Potamogeton pectinatus ssp. balatonicus (Gams) Soó], — Florisztikai ismeretekkel gyarapították Fertőre vonatkozó ismereteinket: Boros 17], aki a Potamogeton pectinatus és számos moha hansági előfordulását közölte; Gáyer Gyula, aki a Hottonia pilustris. Menyanthes trifoliata.. Rudbeckia laciniata és Nezsidernél a Carduus Peisonis fajokat gyűjtötte [28]; Jávorka Sándor (Juncus maritimus-t találta meg Mexikó-pusztánál!); Kárpáti Zoltán (Hanságból az Urtica kiovienesis, Fertőrákosról a Leersia oryzoides, Fedtőbozról a Carlina acaulis .var. alpina lelőhelyeket fedezte fel); Soó Rezső (szisztematikai és cönológiai szintéziseivel); Tóth L. és Szabó E. (Schoenoplectus litorális előfordulását találták meg Hegykőnél), és Zólyomi Bálint [93]. összefoglalóan tartalmaznak adatot a Fertőre és környékére nézve Jávorka [24] és Soó—Jávorka [63] alapvető munkái. A Fertő-környéki szikesek növénytársulásait Soó R. nagyszabású szintézise [58] foglalta össze, egyéb társulásaival együtt ,.Ubersicht"-je [59] tekintette át. A Hanság összehasonlító vegetációtanulmányát Zólyomi Bálintnak köszönhetjük [92—93], a Hanság mai állapotáról Járainé Komlódi M. [23] ad tájékoztatást. 141