Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 1. szám
73 Könyvismertetés Dr. Jolánkai Géza VIZESKÖNYV című kötete a szerző értékelése szerint „egy vén vízmérnök életrajzi elmélkedése vizeink mennyiségi, minőségi és ökológiai állapotáról és a lehetséges menekülési utakról”. A Vízügyi Tudományos Tanács „Jövőépítés a vízgazdálkodásban” című könyvsorozatának ötödik kötetét veheti kezébe az Olvasó, és a sorozat e legújabb darabja részben rendhagyó is. Jolánkai Géza e könyv lezárásának idején már közel két éve eltávozott, ám kimagasló és világszerte ismert kollégánk hátrahagyott egy teljes önéletrajzi Írást, amelynek kiadhatóvá szerkesztését örömmel vállalta a Tudományos Tanács. Jolánkai Géza ugyanis nem csupán a szakmai közönségnek szánta memoárját, ezért a szigorú értelemben vett vízszakmai részeket rövidebben érinti, inkább a tőle megszokott színes, történetmesélős stílusban ír a számára kedves vagy éppen megrázó eseményekről - mind saját életét, mind a magyar vízügy (elsősorban a VITUKI) elmúlt fél évszázadát tekintve. A könyvet épp ezért nem kizárólag a vízmérnök-társadalomnak, hanem a vizeket, vizes élőhelyeket kedvelő, azok jövőjéért felelősséget érző, a vizügyi történelemre nyitott olvasóknak ajánljuk. A Szerző maga írja a könyv előszavában: „Már vagy két éve izgat-noszogat az a gondolat, hogy kéne írni egy vizeinkről szóló szakkönyvet, de egy kicsit másképp, olvasmányosítva, jópofásítva, hogy el lehessen adni (ha nem is pénzért, de szélesebb olvasói körben, mint egy szűk szakkönyvet). Bármilyen rossz fényt is vet rám ez az ügy bevallom, hogy nem olyan szakkönyvet akarok írni, ami nevemet öregbíti ..., hanem olyat, ami szórakoztató, ötletes, kicsit szakmai, kicsit csak úgy sztorizó ...” A könyv így is indul. Az első fejezet bemutatja gyermekkorát és ifjúkorát egészen az egyetemi évekig, majd az első valódi munkájáig, mely rögtön Ghánába repítette az ifjú mérnököt. Hazatérte után, 1966-ban lépett be a VITUKl-ba, ahol nyugdíjazásáig dolgozott (2. fejezet). Kezdetben Muszkalay László „szárnyai” alatt dolgozott (nem rossz kezdés egy ifjú mérnöknek), majd - miután beleásta magát az elkeveredés modellezésébe - dr. Benedek Pál átvitte a Vízminőségvédelmi Intézetébe. Itt indult Géza „nemzetközi karrierje”. Számos nemzetközi projektben vett részt, illetve lett azok vezetője. Az első ilyen, WHO által finanszírozott, projekt tette lehetővé, hogy egy hosszabb amerikai (USA) tanulmányúton vehessen részt. Az itt szerzett, illetve megerősített tudása alapozta meg a vízminőségi modellezés és az ökohidrológia iránti elkötelezettségét. Hazatérve, további életének legfontosabb és legszeretetteb projekt-sorozatát kezdte el: a Balaton kutatását, melybe beletartozik a Kis-Balaton, a Zala és további, kisebb mellékvízfolyások vizsgálata is. A 3. fejezetet a VITUKI-ban folytatott kezdeti tevékenységének szentelte. Tevékenységet írtam, hiszen a fejezet első pár oldala a VITUKI sporttelepével és az ott folytatott aktivitással foglalkozik. Ezután tér át az UNESCO és a magyar állam által támogatott nemzetközi hidrológiai tanfolyamra, melyet a világ minden részéről származó hallgatók látogattak. Az angol nyelvű tanfolyamot 38 évig rendezte meg a VITUKI és Jolánkai Géza majdnem végig oktatott ott. A másik rendszeres oktatási tevékenysége az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék megbízásából szervezett hidrológiai képzésen volt. A fejezet további részében nagy nemzetközi projektekről esik szó, melyekben Géza fontos szerepet játszott. Ezek közül kiemelte a KGST és az UNESCO keretében végzett munkákat. Ez átmenetet is képez a 4. fejezethez, mely további, bőséges betekintést ad az 1990-es évek pezsgő kutatási életébe. Az 5. fejezet ismét egy kis kitérőt tesz Jolánkai Géza oktatási tevékenységébe, de ezúttal a brüsszeli Vrije Egyetem IUPWARE tanfolyamán, ahol vízminőségi modellezési előadásokat tartott. A fejezet érdekessége, hogy egy rövid betekintést is ad a belgiumi mindennapokba. A 6. fejezet Jolánkai Gézának a Bős (Gabcikovo)Nagymarosi kapcsolatos „rémtörténetben játszott (pozitív, de morgós) szerepét mutatja be. Szakmai kudarcként élte meg a Szerző, hogy az általa vezetett VITUKI-s munkacsoport által készitett, mintegy 1000 oldalas kutatásijelentésre egy pillantást sem vetettek az „illetékesek”. A 7. fejezet főállású pályafutásának utolsó projektjeiről emlékezik meg. Itt esik szó az első, általa „vezetett” (az idézőjel magyarázata a könyvben) EU által finanszírozott projektről, mely a Zalával foglalkozott. Ezt követte a Tisza River Project és a ClimateWater Projekt, melyben már valóban Jolánkai Géza játszotta a főszerepet. A 8. fejezet egy szomorú megemlékezés a VITUKI végnapjairól, ahogy Jolánkai Géza látta. A 9. fejezet a Szerző elképzeléseit sorolja a vizgazdálkodás előtt álló nagy kihívások megoldására. Tekintettel arra, hogy saját bevallása szerint sem tekinthető szakértőnek a vízgazdálkodás minden vonatkozásában a fejezet csak néhány fontosabb kérdéssel foglalkozik és csak a kézirat lezártáig (2016-17) terjedő időszakot vizsgálja. A könyvet az igen gazdag irodalmi munkásságot bemutató publikációs jegyzéke zárja. A könyv az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Vízügyi Tudományos Tanácsának kezdeményezésére, az OVF támogatásával, B5 formátumban jelent meg. Szerkesztette: dr. Bakonyi Péter és dr. Ijjas István Kiadó: Typotex, Budapest, 2021 ISSN 2786-2879 ISBN 978 963 493 1645 Dr Bakonyi Péter a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottságának tagja
