Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 1. szám
Albert G., Farkas I.: A „több, mint kultúrmérnök”, Lászlóffy Woldemár 63 Az ókori szerző által Marosnak (illetve Maros mellékfolyójának) vélt és nevezett vízfolyás alatt az Alsó-Tiszát kell érteni. A Maros az egész tanulmány vezérfonala; a Tiszát nem vették birtokba a rómaiak (nem véletlenül, mert árvizes-mocsaras területét nem igazán tudták hasznosítani), s Dacia hajdani határa is messze húzódott tőle, s így- adatok hiányában - Lászlóffy a Marosról fennmaradt régészeti források alapján feltárja a Tiszán folytatott hajdani hajózás technikai lehetőségeit, annak gazdasági és társadalmi hátterét, továbbá a vízi szállítást, a forgalmat. A mintegy 15 oldalnyi terjedelmű tanulmány először magát Dacia tartományt mutatja be, külön fejezetrészt szentelve a provincia gazdasági értékeinek, a Maros jelentőségének az áruk behozatalában. Előbbiekből, továbbá a Maroson való hajózás technikai lehetőségeiből, az azon történő víziszállítás eszközeiből, a forgalom lebonyolításából következtet a tiszai hajózás mibenlétére. A tanulmány kevés illusztrációt tartalmaz, viszont gazdag szakirodalomra épít. Amellett, hogy felhasználta a magyar régészet múlt század eleji jeles alakjainak - Csemi Bélának, Téglás Gábornak- témába vágó tanulmányait, az adatgyűjtés érdekében kiterjedt levelezést folytatott számos tudományág akkori művelőjével. Különösen kiemelendő Mócsy Andrással, az ELTE régészeti tanszékének akkori vezetőjével, a határon túli kollégákkal, - így Virág János temesvári mérnökkel - továbbá az előzőekben említett, Eckoldt által alapított német munkaközösség életrehívójával folytatott eszmecseréje. ÖSSZEGZÉS A két Lászlóffy-kézirat tartalmi kibontása rávilágít a szerző forráskritikai alapossággal végzett munkájára, melynek eredménye a vízgazdálkodási ismeretek tudáskörének szélesítése volt. Ha végigolvassuk a Lászlóffy levéltári hagyatékában szereplő publikációk és előadások címjegyzékét, még gazdagabb kép tárul elénk. Lászlóffy az 1930-as évektől az 1980-as évekig az írásaiba tudatosan emelte be a vízgazdálkodás történeti összefüggéseit. Példaként említhetjük a vízrajzi szolgálat gazdasági-műszaki vonatkozásaival foglalkozó ,/l vízrajzi tevékenység közgazdasági jelentősége és a hidrológia tudománya” című kéziratát (Lászlóffy é.n.), vagy akár a magyar vízügy múltja egyik legjelesebb alakjának méltatását, „ Vásárhelyi Pál, a honfoglaló ” című rádióelőadásában (Lászlóffy 1946). A rómaiak tiszai hajózásáról szóló munkája (Lászlóffy 1982b) pedig azért újszerű, mert egy olyan témát karolt fel, ami akkoriban nemcsak a vízügy múltjában, történetében, hanem az ókortudomány területén is hiánypótló volt. Történeti kutatásai a szerteágazó „kapcsolati háló” és interdiszciplináris volta miatt is példaértékűek. E vizsgálódások eredményei pedig szervesen épültek be Lászlóffy oktatói munkájába is. IRODALOMJEGYZÉK Böhm W. (1932). A vízrajzi tevékenység közgazdasági jelentősége és a hidrológia tudománya. Kézirat. Lászlóffy Woldemár iratai. Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár (=KVL) XXXI. 8. Dóka K. (1980). A magyarországi vízmesterképzés múltjából. Vízügyi Közlemények, 62. évf. 1. füzet. pp. 97- 108. Ellmers, D. (2003). Dr. Martin Eckoldt (1910-2003). Deutsches Schiffahrtsarchiv, 26, pp. 7-19. URL: https://www.ssoar.info/ssoar/bitstream/handle/document/ 52438/ssoar-dsa-2003-ellmers-Dr_Martin_Eckoldt_1910- 2003.pdf?sequence=l&isAllowed=y (letöltés: 2021. 12.12.). Fejér L. (2018). Lászlóffy Woldemár. In. Ágoston István -Fejér László: A nemzet inzsellérei III. Vízmémökök élete és munkássága XIX-XX. sz. Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság. Szeged. Fejér L., Lászlóffy W. (1986). Ahidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945). Vízügyi Történeti Füzetek 13. VIZDOK, Budapest. Gerencsér A. (2020). Vízmesterképzés Magyarországon a XIX. század közepén. Hírcsatorna, 2020/1. sz. pp. 86-90. Gábri M. (1986). A vízügyi centenáriumok és a volt kassai vízmesteriskola. Magyar Vízgazdálkodás. 1986/5. pp. 18-19. Kása Cs. (1981). A vízépítő országot épít. Beszélgetés Dr. Lászlóffy Woldemárral. Magyar Vízgazdálkodás, 1981. évi 9. sz. pp. 20-22. Lászlóffy W. (é.n.). A hidrográfia Magyarországon és a külföldön (tartalomjegyzék). Vízrajzi Könyv (kézirat). KVL XXXI. 8. Lászlóffy Woldemár iratai. Lászlóffy W. (1946). Vásárhelyi Pál, a honfoglaló (rádióelőadás). KVL XXXI. 8. Lászlóffy Woldemár iratai. Lászlóffy W. (1979). Péch József és munkájának emlékezete születésének 150. évfordulójára. A Vízügyi Közlemények 1979. évi 1. füzetéből készült különlenyomat. KVL XXXI. 8. Lászlóffy Woldemár iratai. /Péch József 1829-1902 iratok/ Lászlóffy W. (1982a). A Tisza. Vizi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben. Akadémiai Kiadó, Budapest. Lászlóffy W. (1982b). A rómaiak hajózása a Tiszán. KVL XXXI. 8. Lászlóffy Woldemár iratai. Nováky B. (2003). A fajlagos lefolyás térképezésének dr. Lászlóffy Woldemár által kidolgozott módszere és annak eredményei. Hidrológiai Közlöny, 2003. 3. szám, pp. 136-138. Somogyi S. (2003). Dr. Lászlóffy Woldemár, a szakíró és szerkesztő - egy társtudomány szemszögéből. Hidrológiai Közlöny, 2003. 3. szám, pp.133-135. Szesztay K. (2003). Dr. Lászlóffy Woldemár hidrológiai munkássága. Hidrológiai Közlöny, 2003. 3. szám, pp. 129-132. Tanai A. (2020). A vízügyi szakképzés múltja - A kassai vízmesteriskola. Vízmérce. https://vizmerce.blog.hU/2020/12/l l/a_vizugyi_szakkepz es múltja a kassai vizmesteriskola (letöltés: 2021. 12.06.)'
