Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 4. szám
78 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 4. szám is. Itt a felszíni vízgyűjtőt az ugyancsak nem karsztosodó Bagolyhegyi Metariolit Formáció alkotja. A mészkősávot északról a Szent Istvánhegyi Metaandezit Formáció hatáA földtani és domborzati adottságok miatt a mészkősáv karsztosodásában jelentős az allogén táplálás: számos víznyelő táplálja a patakos barlangokat. Jávorkúttól keletre több ilyen vízrendszer is elkülönül (Sásdi 2017), melyek különböző forrásokban csapolódnak meg és egymás között kizárható az átjárhatóság. A mészkősáv Jávorkúttól nyugatra eső részei döntően a Garadna-forrás vízgyűjtőjéhez tartoznak. A Jávorkúttól keletre eső részen az első vízrendszer a Bolhási- Jávorkúti-barlangrendszer, ami a Garadna-forrás felé, majd a Sebesvíz és Fenyves-rét környékére vezeti a vizet, ami a Sebes-völgyben fakadó Huba-forrásban csapolódik meg. Ettől keletre már egy összetettebb, több barlangot is magába foglaló vízrendszer húzódik, aminek a megcsapolása a Szinva völgyébe történik Lillafüred területén. A rendszer egyik fő forrása a Soltész-kerti forrás, aminek árvízi túlfolyói a Szent István-barlang, illetve a Szinvaparti-barlang. Ehhez a vízrendszerhez tartozik a hozammérések helyszínéül szolgáló Speizi-barlang és Szepesi-Láner-barlangrendszer is. Korábbi elképzelések (Sárváry 1969) szerint a vízrendszer a Létrási-Vizes-barlang nyelőjével kezdődik és a patak „felfűzi” a Szepesi-barlangot, az István-lápai-barlangot. A képet finomították a későbbi feltárások és kutatások. Egyrészt víznyomj elzési eredmények (Sásdi 2006, Sásdi és Szilágyi 1995) is arra utaltak, hogy inkább párhuzamos ágakról lehet szó, amik valahol egymásba torkollnak, másrészt a Speizibarlangban történő feltárások és földtani megfigyelések (Dobos és társai 2007) vezettek arra a következtetésre, hogy a Speizi-barlang a Szepesi-Láner-barlangrendszerben folytatódik és a Létrási-vizesbarlang egy ezzel párhuzamos ágat képez a mészkősáv északi részén. A mérések szempontjából viszonylag egyszerű a kép. A Speizi-barlang víznyelőjében elnyelődik a nem karsztos rolja, ami a felső, repedezett részein ugyan képes vízvezetésre, de döntően vízzáróként működik (Baráz 2002), főleg a jól karsztosodó mészkővel kontrasztba állítva. (Vesszősi Formáció) felszínről származó patak, majd végigfolyik a barlangon és át a Szepesi-Láner-barlangrendszer Láner Öli vér-barlangja felé, onnan pedig a Szepesibarlangba, ahol végig jól követhető a víz útja. Bár időszakos nyelőként kezelik, a legszárazabb időszakokat leszámítva történik egy minimális vízbetáplálás. A barlangokban viszont kisvizek esetén csak néhol van aktív vízfolyás, feltehetőleg egy mélyebb szinten vezetődnek le a vizek. Ugyanakkor egy kisebb csapadék is elég, hogy a patak újra megjelenjen a barlangok járható szintjén. A Speizi-barlang vízgyűjtője a nagy pontosságú domborzati modellen végzett számítások alapján 22 ha és az itt helyileg kibukkanó Bagolyhegyi Metariolit Formáción húzódik. A MÉRŐHELYEK KIALAKÍTÁSA Az előzményként szolgáló árvízi vízhozamszimulációk révén adott volt, hogy a hozamméréseket a felszíni lefolyás - Speizi-barlang - Szepesi-Láner-barlangrendszer mentén végezzük. Ezek pontos helyének meghatározása több szempont figyelembevételét igényelte. Ezek között kiemelten említendő a bukógátakra vonatkozó mérnöki szempontok, a természet- és barlangvédelmi szempontok, a helyszíni adottságok, valamint a gyakorlati szempontok. Végül egy felszíni és két barlangi mérőhely kialakítása mellett döntöttünk (2. ábra). A felszíni mérőhely a Speizibarlang víznyelőjénél, felvízi irányban néhány méterre került kialakításra, ahol a meder kicsit kimélyül, lehetővé téve a visszaduzzasztást. A Speizi-barlangban a jelenleg elérhető végpont (szifon) fölött kb. 20 méterrel alakítottuk ki a mérőhelyet. A Szepesi-Láner-barlangrendszerben ugyancsak az alsó végpont közelébe került a mérőhely a Szepesi-barlang Keleti ágában, a tótól mintegy 40 méterre. □ IkT - Fehértói Mészkő Formáció [=□ vT - Vcsszösi Formáció | sT - Szent Istvánhegyi Metaandezit Formáció □ bhT - Bagolyhcgyi Metariolit Formáció 1. ábra. A barlangok földtani környezete (Less, 2002 és az Országos Barlangnyilvántartás felmérései alapján) Figure 1. Geological settings of the study area (based on Less, 2002 and surveys from the Hungarian Cave Register)
