Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 4. szám
58 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 4. szám módszer kritikája). A vertikális hidraulikus gradiens módszer előnye az egyszerűség, valamint az, hogy egyszerűen figyelembe vehetők pl. az antropogén hatások és azok veszélyeztető potenciálja. Amennyiben a Tp terepszint helyett az antropogén beavatkozás mélységhatárát (alapozási sík, munkagödör fenékszintje stb.) adjuk meg, akkor eddig a megváltozott Bkoir szintig számított vertikális gradienseket kapunk. Amennyiben a potenciálszintek emelkednek nedves vagy szárazabb időszakok hatására (Kvkorr), akkor a megváltozott Akorr szint alapján számoljuk a „hajtóerőt”. A két módszer különbségét a következő példán szemléltetjük. Tételezzük fel, hogy a 10 m mélységben található karszt felett közvetlenül 5 m vastag agyag települ és ezen a területen 2,5 m mélységű garázst építenek. Mivel a garázs nem érinti az agyagréteg vastagságát és nem érinti a kialakuló potenciálszinteket sem, ezért a terület veszélyeztetettségi besorolása nem változik a pályázati útmutatóban meghatározott módszer esetén (csak akkor, ha az agyagvastagság helyett a teljes fedőrétegvastagsággal számolunk). A vertikális hidraulikus gradiens viszont a védőréteg 10 m-ről 7,5 m-re csökkenése miatt 4/3-szorosára emelkedik. Természetesen, ha az agyag a felszínen van, akkor a pályázati útmutató alapján kidolgozott módszerrel számított fajlagos védettség a felére csökken (bár ennek figyelembevételére az útmutató nem tért ki, csak a fúrásos rétegsor vizsgálatára). A lényegi különbség a két eljárás között a megjelenítésben és az értékelésben az, hogy a pályázati útmutató alapján kidolgozott módszer veszélyeztetett és nem veszélyeztetett területrészeket térképi foltokként különít el, a vertikális hidraulikus gradiens módszer pedig folytonos térfüggvények formájában jeleníti meg a veszélyeztetettség mértékét. Ez utóbbi felület deriválásával kijelölhetőek olyan térrészek, ahol a veszélyeztetettség mértéke hirtelen változik meg, ami azt jelenti, hogy ezeken a területrészeken a földtani és vízföldtani környezet érzékeny a változásokra, és ezeken a helyeken valószínűleg a meghatározás pontossága is alacsonyabb. A PÁLYÁZATI ÚTMUTATÓ ALAPJÁN KIDOLGOZOTT ÉS A VERTIKÁLIS HIDRAULIKUS GRADIENS MÓDSZER ALKALMAZÁSA A két módszer kipróbálására és eredményeinek összevetésére az említett projekt keretében készített Tatai Lokális Modell (TLM) nyújtott lehetőséget. A TLM határát a regionális modell alapján határoztuk meg, figyelembe véve a Tatai-források utánpótlási területét, mely a k.1.2 jelű, Tatai- és Fényes-források vízgyűjtője elnevezésű karsztvíztestet érinti. Földrajzilag a lokális modell a Vértes északi előterét, valamint a Gerecse nyugati részét és előterét fedi le, melynek határoló EOV koordinátái: 587880 - 603500 m és 248500 - 262250 m. A modell hat rétege a sasbérc-szerüen kiemelkedő és a Kálvária dombnál felszínre is bukkanó karsztvíztárolót és annak fedőképződményeit reprezentálja (5. ábra). 5. ábra. A karsztvíztároló perspektivikus képe Figure 5. Perspective view of the karst surface A rendszer modelljének megalkotásánál különösen fontos volt a sasbérc és fedőképződményei geometriájának minél pontosabb leképezése, a tektonikai vonalak modellbe illesztése, illetve a térség felszíni vízhálózatának pontos modelladaptációja. Az ehhez szükséges végeselem rácsháló egy felületen 13 291 db csomópontot és 25 794 db elemet tartalmazott, a 6 rétegű numerikus modell így összesen 93 037 db csomópontból és 154 764 db véges elemből állt. A TLM vízföldtani paramétermezőit és peremfeltételrendszerét a regionális modellből vettük át {Smaragd GSH 2020b). A tranziens modellel a 2000. január 1. és 2030. január 1. közötti időszakot vizsgáltuk. A kezdeti vízszinteket a Dunántúli-középhegység 1999. évi karsztvízszint-térképe alapján adtuk meg. A modell havi időlépcsőnként számította a potenciálszinteket, így összesen 358 időpontra végeztük el a számítást 2030. január 1-ig. A 2019. január 1- e a modellben 6 940 napnak (19 évnek), a 2020. január 1. 7 305 napnak (20 évnek), a 2030. január 1. 10 958 napnak (30 évnek) felel meg. A modellel a 2000-2020 időszak kalibrálása alapján 10 éves (2020-2030) prognózisokat készítettünk eltérő hidrometeorológiai helyzetekre. A modellel meghatároztuk a karsztos vízadóban a potenciálszintek eloszlását 2020-ra, illetve 2030-ra a vízszintemelkedések szempontjából kedvezőtlen csapadékos (az utolsó évtizedben a legcsapadékosabb évtizednek megfelelő állapot feltételezésével) és igen csapadékos helyzetekre (mint az előbb említett állapot, csak annak a végén a legcsapadékosabb évek ismétlődnek). Ezek és a modell geometriája szolgáltak a veszélyeztetettség meghatározásának alapjául. A veszélyeztetettségi számításokat mindkét korábban említett metodika alapján elvégeztük (6. ábra).
