Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 4. szám
50 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 4. szám Különböző szennyeződések hatása az agyagos talajok szivárgási tényezőjére Szász Noémi*, Kolencsikné Tóth Andrea* * Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudományi Kar, Környezetgazdálkodási Intézet, 3515 Miskolc, Miskolc-Egyetemváros (E-mail: hgszn@uni-miskolc.hu, hgandi@uni-miskolc.hu) Kivonat A talajba kerülő antropogén szennyeződések két jelentős csoportja a szénhidrogének és a detergensek (más néven tenzidek). Ezek az anyagok hatással vannak a talaj szerkezetére, annak kőzetfizikai, mechanikai és szivárgáshidraulikai tulajdonságaira. A vizsgálatok során a laboratóriumi méréssorozatok szennyeződésmentes és szennyezett agyagos talajmintákon történtek. A talajok 50 m/m%-os töménységű oldatokkal (szénhidrogén és detergens) kerültek elszennyezésre. Az alapfeltételezés az volt, hogy a szennyezőanyagok jelenléte mellett a talaj szivárgási tényezője megváltozik, korábbi szakirodalmi kutatások alapján feltételezhetően csökken. A mérések egy flexibilis falú permeabiméter segítségével történtek. A méréssorozat eredményei azt mutatták, hogy mindkét típusú szennyeződés jelenléte jelentősen megváltoztatta a talaj eredeti szivárgási tényezőjét. Az eredmények feldolgozása során úgynevezett egyszempontos varianciaanalízis alkalmazására is sor került. A módszer segítségével lehatárolhatóvá válnak azok a szisztematikus tényezők, amelyek statisztikailag ténylegesen befolyásolják az adott adatsort, míg ezzel szemben a véletlenszerű tényezők nem. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a módszer segítségével különböző csoportok közötti kapcsolat azonosítására adódik lehetőség. A kapott adatok egytényezős varianciaanalízise (ANOVA) megerősítette, hogy a tiszta és a szennyezett minta közötti különbséget a szennyezőanyagjelenléte okozza, nem pedig az adatsort befolyásoló véletlenszerű tényező. Kulcsszavak Agyag, detergens, flexibilis falú permeabiméter, szénhidrogén, szivárgási tényező, talajszennyezés. Effects of various contaminations on the hydraulic conductivity of clayey soils Abstract Two significant groups of anthropogenic contaminants entering the soil are hydrocarbons and detergents (also known as surfactants). In the case of detergents, in contrast to hydrocarbons, the remediation process is a less complex problem, but the substance can cause significant parameter changes if it remains in the soil. During the tests, the series of laboratory measurements were performed on uncontaminated and contaminated samples. The soil was contaminated with solutions with a concentration of 50 m/m% (hydrocarbon and detergent). The basic assumption was that the hydraulic conductivity of the soil changes as a result of this pollutant and, based on previous literature research, presumably decreases. The measurements were made by a flexible wall permeameter. The results of the series of measurements showed that the presence of contamination had a significant effect on the hydraulic conductivity of the soil. During the processing of the results, the so-called one-way analysis of variance (ANOVA) was used. This method was chosen because the only difference between the samples was the presence of contamination. With the help of the method, it becomes possible to delineate the systematic factors that statistically actually influence the given data set (while, on the other hand, random factors do not influence it). In practice this means that with the help of the method, it is possible to identify the relationship between different groups. This allows us to conclude that there is a systematic factor in the system - in this case, the presence of the detergent - that statistically actually influences the data series (rather than just a random factor). A one-way analysis of variance of the obtained data confirmed that the difference between the clean and contaminated samples was due to the presence of the detergent and not a random factor affecting the data set. Keywords Clay, detergent, flexible wall permeameter, hydrocarbon, hydraulic conductivity, soil contamination. BEVEZETÉS A talajok olyan összetett rendszereket alkotnak, amelyek ásványi- és szervesanyag, valamint folyadéktartalma rendkívül változatos. Természetes állapotukban szennyeződésmentes formában találhatók meg a litoszféra felső szegmensében. Az emberi tevékenység (pl. ipari, mezőgazdasági) következtében különböző összetételű szennyező anyagok kerülhetnek a talajba. A jelenséget a terminológiában antropogén szennyezésnek nevezik. Ezen szennyeződések nem csupán magát a talajt, de annak környezetét - vízkészlet, ökoszisztéma, humán hatásviselők - is veszélyeztetik. A talajszennyezés leginkább a városokban és az ipari létesítményekben fordul elő. Utóbbi hazánkban is kiemelendő probléma, hiszen számos olyan ipari terület található az országban, ahol komoly talajszennyezés történt a létesítmény nem megfelelő üzemeltetése miatt. Ezen területek újbóli használatba vétele csak komplex kármentesítési folyamatokkal valósítható meg, amely eljárások sem tudják garantálni a talaj természetes állapotának visszaállítását. A 219/2004. (VII.21.) Kormányrendelet a felszíni vizek védelméről meghatározza a (D) kármentesítési célállapot határtértéket, amely kimondja, hogy a „hatósági határozatban előírt koncentráció, amit a kármentesítés eredményeként kell elérni az emberi egészség és az ökoszisztéma, illetve a környezeti elemek károsodásának megelőzése érdekében; meghatározása a kármentesítési eljárás keretében végzett komplex értékelésen, a szennyező anyagnak a környezeti elemek közötti megoszlására, viselkedésére, terjedésére vonatkozó méréseken, modellszámításokon, kármentesítési mennyiségi kockázatfelmérésen alapul a területhasználat figyelembevételével ”(219/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet a felszíni vizek védelméről).
