Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
10 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 3. szám A termő és lakóterületek kiterjesztését célzó táj átalakításokat az ökoszisztéma szolgáltatások értelmezési keretében az ellátó és a szabályozó funkciók közötti nagyléptékű átcsoportosításként lehet értelmezni, azonban - ahogy ez a történelmi korokon áthúzódó folyamat egyre nagyobb területen a szukcesszió visszavetését eredményezte - ez az átcsoportosítás az ökoszisztéma tőke leépülésével is együtt járt (Ungvári és társai 2012). A vegetáció változásával együtt járó táj vagy regionális léptékű hidrológiai folyamatokat aggregált módon, a vízháztartás szintjén az éghajlati vízhiány növekedése tükrözi (Nováky és Szesztay 2002). Egy területen az ökoszisztéma tőke változása ellentétes irányú az éghajlati vízhiány vízháztartási indikátorának változásával. A két jellemző összekapcsolása teszi lehetővé, hogy stratégiai szinten megítélhető legyen egy beavatkozás tervezett hatása, mert elkülöníthetőek a fenntarthatóság, az ökoszisztéma tőke megőrzésének feltételeit leíró hidrológiai indikátorok és az ezen feltételek között a legmagasabb társadalmi összhasznosság elérését lehetővé tevő ökoszisztéma szolgáltatásokat biztosító hidrológiai állapotok jellemzői. Nováky és Szesztay (2002) által közölt 4. ábra illeszkedően indikativ trendet vázolt a terület hasznosítási értékének változására (lásd az alábbi, 5. ábra bal oldalát). Értelmezésükben a görbe jelentése, hogy az erdősültség csökkenése egy küszöbértékig a változatosabb hasznosítás okán emeli a hasznosítás értékét, de az arány változása e ponton túl az általa generált folyamatokon keresztül idővel a mezőgazdasági termelés feltételeinek leépülését, annak Az erdősültség csökkenésével (a szukcesszió visszavetésével), ha kis mértékben is, de elindul a terület ökoszisztéma tőke vesztése. Eleinte ez a kis mértékű változás nem nyilvánul meg a környezeti stabilitás számottevő csökkenésében, a változatosabb hasznosítás okán az ellátó szolgáltatások összességében növekednek. E rövid szakasz után azonban a természeti tőke csökkenése a stabil környezeti feltételek növekvő hiányát eredményezi. A romló feltételek ugyanakkor együtt járnak a társadalom szervezettségének és értékteremtő képességének a javulásával. A gazdasági értékteremtés kiteljesedésének vonzereje egy pozitív visszacsatolást eredményez, ami tovább növeli az ellátó típusú szolgáltatások hasznát a területen, miközben megszűnését eredményezi. Ez az értelmezés ugyanakkor szemben állni látszik azzal az apriori tapasztalattal, amit a jelenben körülnézve a táj eltartóképességének folyamatos növekedése mutat. Érdemes a folyamatot interpretálni az ökoszisztéma szolgáltatások értelmezési keretébe. A TEEB (2010) megközelítés úgy értelmezi a táj átalakításokat, mint egy táji, véges természeti készlet hasznosításában bekövetkező változást, ami erőforrásokat csoportosít át az ellátó ökoszisztéma szolgáltatás csoportba, de együtt jár a szabályozó ökoszisztéma szolgáltatások csökkenésével. Felvetik továbbá, hogy egy-egy utólag rekonstruálható ökológiai küszöb áthágása után már egy új, alacsonyabb összhasznosságot nyújtó tájban zajlik tovább a társadalom élete. Azaz egy-egy küszöbszint áthágása a korábban jellemző ökológiai rendszer összeomlása és egy alacsonyabb szukcessziós szinten stabilizálódó ökológiai rendszer létrejötte az ökoszisztéma szolgáltatások alapját jelentő erőforrás készlet, tőke csökkenését tükrözi. Az 5.a. ábra a Nováky és Szesztay által a 4. ábrán bemutatott, vízháztartási indikátorokkal leírt táj változás értelmezése. Az 5.b. ábrán (a szerzők saját szerkesztése) ugyanennek a folyamatnak az ellátó, a szabályozó és a támogató ökoszisztéma szolgáltatás csoportok változásában megfogalmazott értelmezése látható. (Az ábra görbéi a szolgáltatás csoportok volumenének trendjét hivatottak megjeleníteni. A görbék egymáshoz képesti viszonya és a görbék megjelenített lefutása nem tartalmaz ennél több információt. További számítások alapjául nem használható!) ugyanezen növekvő társadalmi szervezettség teljesítményére alapozva tartja fenn a környezeti biztonság kereteit. Az agrár termelés gazdasági teljesítményének növekedése egyrészt lehetőséget teremt magasabb hozzáadott értékű, feldolgozott termékek előállítására, másrészt fedezetet teremt ahhoz is, hogy a termő és lakóterületek védelmét, elérhetőségét vagy egyéb igényeit kielégítő infrastruktúra fejlesztéseket lehessen végrehajtani, ami tovább javítja az élelmiszeripar és az azt kiszolgáló szektorok működését. Ez a felépülési, fejlődési folyamat általában megfigyelhető, ha a gazdasági gyarapodás hosszabb időszakon keresztül tart valahol nagyobb megszakítást vagy pusztulást okozó külső hatások nélkül. Hazai viszonylatban a XIX. 5.a. ábra. Területhasználati érték változás és az ökoszisztéma 5. b. ábra. Területhasználati érték változás és az ökoszisztéma szolgáltatás csoportok változása (Nováky és Szesztay 2002) szolgáltatás csoportok volumene (saját szerkesztés) Figure 5. a. Changes in land use value and changes in Figure 5.b. Changes in land use value and changes in ecosysecosystem service groups (Nováky and Szesztay 2002) tern service groups volume (own editing)
