Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
5 O. Lakatos B. és Ungvári G.: Ökoszisztéma szolgáltatások koncepciója a vízgazdálkodásban Milyen módon és mérnöki megoldásokkal valósíthatók meg a ma még nem is pontosan definiált ökológiai célok? Ez a kérdés foglalkoztatja még ma is a technikai, a természetes közeget általában akadálynak tekintő mérnöki szemléletet képviselő szakembereket. „Az ökológia fiatal tudomány. Az alapkérdés - figyelembe veve a mérnök számszerűsítési és cselekvési igényét is - az, hogy a viszonylag kevés markáns szabályozható változó (vízjárás, vízhozam, vízállás, talajvízszint, vízminőség és mindezek dinamikája) hogyan befolyásolja az ökológiai rendszerek tér-időbeli szerveződését, dinamikáját, diverzitását stb. A jövő kulcsa, hogy az ökológiai célállapotokat ki tudjuk-e fejezni a felsoroltakhoz hasonló, viszonylag egyszerű jellemzőkkel. A vízgazdálkodás felől közelítve az alapkérdés az, hogyan befolyásolják makroszinten különböző társulások a víz körforgását és az ehhez kapcsolódó anyagtranszportot. Egyelőre világszerte kevés kutatási eredmény áll rendelkezésre, Magyarországon pedig szinte semennyi. ” (Somlyódy 2000). E megfogalmazás pontosan a korlátozó feltételek és a rendszerek dinamikája közötti kapcsolat problematikáját veti fel és implicite benne van, hogy a célállapotokat leíró változók keretei között formálódó ökológiai folyamatok maguk is alakító folyamatok, melyek visszahatnak magára a vízkörforgásra és a kapcsolódó anyag és energia transzport folyamatokra, melyek viszont befolyásolják a célállapothoz rendelt vízgazdálkodási jellemzők alakulását. A „célállapot”, mint szó szerinti terminológia ellentmondásban van az ökoszisztéma rendszerszemléletű megközelítésével, elfedi a tér-időbeli szerveződés dinamikájából az időbeliség szempontját, pedig a Somlyódy (Somlyódy 2000) által felvetett dilemma első számú konfliktusa az időlépték. Amíg az ember alapvetően saját generációjának, jobb esetben egy, maximum két generációnak tervez, addig a természeti erőforrások és ezen belül az ökoszisztéma szolgáltatások egy másik időléptékben reagálnak a feltételek változására. A másik konfliktuspont a természet körkörös, mindennel összefüggő rendszere, amely jóval komplexebb, mint ahogy azt jelenleg értelmezni próbáljuk. Ez világosan megmutatkozik abban, ahogyan a célállapotokat próbáljuk hozzárendelni az adott probléma megoldásához. Az állapot attól függ, milyen időtávban mérjük. Egy év egy adott erdőtársulásban, vízgyűjtőn vagy vizes élőhelyen az előző, akár 10 000 év során zajló folyamatok éppen aktuális állapota. Az ember folyamatosan bővülő terület és szolgáltatás igényével gerjesztett folyamatokra a természet lassan kibontakozó visszacsatolásokkal válaszol. Ezt a kölcsönös viszonyrendszert fogalmazta meg Nováky és Szesztay (2002). „Az erdőgazdálkodás és a vízgazdálkodás kölcsönhatásával, valamint az egymással összehangolt fejlesztésükben rejlő lehetőségekkel kapcsolatos kérdések vizsgálatának elvi és módszertani vezérfonala, hogy a növényzeti, talajtani és éghajlati összetevőknek a víz által összekapcsolt ökológiai egysége minden főbb vonatkozásában aktív rendszerként viselkedik. Mindig számolni kell tehát azzal, hogy az egymást követő fizikai, kémiai és biológiai folyamatok visszahatnak magukra a rendszert alkotó növényzeti, talajbeli és éghajlati összetevőkre, továbbá a vízháztartás hatást-közvetítő és integráló szerepének mértékére és módozatára is. ” Az eltérő időléptékből és a komplex rendszereket meghatározó visszacsatolási folyamatok jelenlétéből következik, hogy ebben a viszonyrendszerben nem lehet klasszikusan értelmezett célállapotokat kijelölni. Az ökológiai rendszerek a vízhozamok, vízjárás mintázatok, talajvízszintek bármilyen kombinációjához alkalmazkodnak. Problematikus ezen keretek között a „cél” állapot, akár a „természetes” állapot kiválasztása. Jelen elemzés alapvető állítása, hogy Somlyódy (Somlyódy 2000) által felvetett dilemma meghaladását a vízgazdálkodási tevékenységek illesztése/értelmezése szempontjából az szolgálja, ha a stratégiai vízgazdálkodási (és vízkárelhárítási) szempontokat nem az elemi, az éppen aktuális állapotra vonatkozó kisléptékű méretezési információk szintjén keressük, hanem a vízháztartási jellemzőkre gyakorolt hatás léptékében. Az ökoszisztéma szolgáltatások szemléletmódja ehhez a szétválasztáshoz ad fogódzókat azzal, hogy megkülönböztetésre kerültek benne a közvetlen hasznosítások és a hasznosítás lehetőségét biztosító tőkejellegű folyamatok. Míg az első csoport esetében helye van, sőt a hasznosítási változatok közötti mérlegelés szükségszerű eleme a társadalmi hasznosság nagysága, addig a második csoport esetében a folyamatok integritásának biztosítása és a tőke (készlet) megőrzésének, vagy lehetőség szerinti növelésének a biztosítása a beavatkozások döntési kritériuma. Ez utóbbi esetben viszont nem szükségszerű a tőke nagyság monetáris kifejezése, ami a beavatkozások megítélésének legnagyobb bizonytalanságát adja. A vízháztartási jellemzőkkel összekapcsolható ökoszisztéma szolgáltatás szemlélet előnye, hogy megfogalmazható a korábbi hazai ezirányú vízgazdálkodási kutatások eredményeiből építkezve is, másrészt átfogó értelmezési keretet jelenthet mindazon jogalkalmazási követelmény tágabb szemléletű megítéléséhez, amely egyre nagyobb mértékben az ökoszisztéma szolgáltatásokra gyakorolt hatások figyelembevételét írja elő a különböző ágazatok céljainak megvalósítása során - az EU VKI, EU-AKK esetében -, de ehhez az integráláshoz a jogszabályok nem adnak módszertant pl. olyan esetekre, ahol egyes ökoszisztéma szolgáltatások hasznosítási lehetőségeinek kiterjesztése csak más ökoszisztéma szolgáltatás rovására történhet meg. Tanulmányunk e problémakör meghaladása érdekében az ökoszisztéma szolgáltatás keretrendszer vízgazdálkodási szemléletű alkalmazhatóságát, annak hazai szemléleti gyökereit tárgyalja és erre a szemléletre alapozva vizsgálja az ökoszisztéma szolgáltatásokhoz kapcsolt elvárások jellemzőit a vízgazdálkodási keretszabályok alkalmazása során. Két folyamat is azonosítható ugyanis: egyrészt növekszik azon joganyagok köre, amely épít/előírja az ökoszisztéma szolgáltatások figyelembevételét, másrészről pl. a hazai vízügyi gondolkodásban megjelennek a célállapotok összessége feletti „makro” szerveződési szinteket megjelenítő megközelítések, amelyek esetében egyelőre hiányzik az indikátorokhoz köthető értelmezés, így a hatásos integrálhatóság is. SZEMLÉLET: AZ ÖKOSZISZTÉM ASZOLGÁLATÁS FOGALOMRENDSZERÉNEK KIALAKULÁSA ÉS DILEMMÁI A megközelítésről Ökoszisztéma szolgáltatásokat az emberek olyan természeti folyamatokból és állapotokból nyernek, amelyek
