Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)

2022 / 2. szám

62 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 2. szám dig csak 15-én kapituláltak. Innentől kezdve október 15-ig a belgák csak hátráltak a német csapatok előtt, feladva leg­nagyobb városaikat, gyakorlatilag az ország egész területét. A francia-német fronton mindkét fél támadásokat haj­tott végre, és amikor a tizedik német hadsereget október elején megállították Lille-nél, további francia csapatokat tudtak küldeni északra a belga hadsereg támogatására Vic­tor d'Urbal tábornok parancsnoksága alatt (,https://tinyurl.com/5n8e59xu). A franciák a belga határ­hoz közeli Dunkerque kikötőjét mindenképpen meg akar­ták védeni. A VÍZ, MINT VÉDELEM A katonai taktika érdekében létrehozott elöntés nem volt ismeretlen az Északi-tenger partján. A 80 éves háború (1568-1648) idején többször alkalmazták a spanyolok el­len a holland tartomány területén (Nagy elbírálás alatt). Az elárasztást Belgiumban elsősorban a kikötők védel­mére használták a La Manche partján, amint az Ostend (1600-1604) vagy Franciaországban Dunkerque többszöri ostroma idején történt (Leper 1957). Nieuwpoort városa is a történelem során többször alkalmazta ezt a taktikát. A város körüli árvízkapuk többször megnyíltak, hogy el­áraszthassák a területet a francia-spanyol háborúk során a XVII. század második felében. Az utolsó árvízi elárasztás 1813-1814-ben történt, hogy a francia csapatok megvédjék a várost (http://tinyurl.com/2p8sm49x). A Nieuwpoort körüli polder területét katonai védelmi taktika részeként nem egyszer elöntötte a víz, például az 1647-es, 1658-as és 1740-es ostromok során. 1740-től egé­szen 1745-ig szintén víz alatt volt a terület. Mindegyik el­öntés hasonló volt az 1914-eshez. Végül 1870-ben, a fran­cia-porosz háború idején megelőzésből elárasztották a belga és a francia határon lévő poldert. A polderek véde­kezési célú elöntésének lehetőségét tehát a legtöbb lakos 40-50 év távlatából még ismerhette. Utoljára a Nagy Há­ború előtt 1879-ben került elöntésre a polder, de akkor a szélsőséges időjárás következtében. Tehát a belga katonai parancsnokoknak ismerniük kellett volna az árasztást, mint eszközt, hogy megállítsák az ellenség előrehaladását az első világháború kezdetén. A brit és a francia főparancs­nok szintén tisztában volt ezzel a lehetőséggel. A brit mér­nökök ugyanis hozzájárultak Nieuwpoort városának meg­erősítéséhez, amikor az ún. Wellington-gátak készültek 1815 és 1830 között francia hadifoglyok közreműködésé­vel. Ezt az erődítményt vízvédelmi rendszerrel látták el, amit alkalmaztak is az 1658, 1745 és 1793-as években. Vauban marsall, a híres francia katonai erődítmény építő 1694-ben részletesen kidolgozta a dunkerque-i kikötő el­­öntési tervét. Ennek az erődítménynek az árvízkapui to­vábbra is működtek az első világháború kitörésekor, a nieuwpoorti zsilipek azonban nem voltak jó állapotban. A város körüli erődítményeket, a Nieuwendamme polder zsi­lipjének kivételével 1853-tól hagyták leromlani (https://tinyurl.com/45Jywaap). VÍZÉPÍTÉSI BEAVATKOZÁSOK A Westhoek (hollandul "nyugati sarkot" jelent) vagy Ten­­germelléki Flandria (franciául: Flandre maritime) régió Belgium és Franciaország határmenti területén található. Ennek a régiónak tengerpart meletti része a Blootland (hol­landul "kopár föld"-et jelent), a tengerparti síkság. Ott, ahol a parti dűne-sor megszakad, az árapálytól és a tengeri árvíz elöntésétől veszélyeztetett területek találhatók. Ezen terület központja a francia oldalon Dunkerque, a belga ol­dalon Nieuwpoort és Ostende. Alacsony terepszintjük mi­att a polderek természetesen sérülékenyek voltak nagyvíz idején. A közvetlen tengerparti védelem mellett a csapa­dékvíznek és a magasabban fekvő területekről lefolyó víz­nek is el kell jutnia a tengerbe. Ennek érdekében a történe­lem során gátak és vízelvezető csatornák zseniális rendsze­rét fejlesztették ki, és mechanikus szivattyúk tartották szá­razon a területet (ld. például a Ganzepoot műtárgyai). Ugyanakkor a terület hajózható csatornákkal szabdalt. A hajózó csatornák magas vezetésűek, ugyanakkor a polder víztelenítése a lehető legmélyebb fenékszintet igényelt. Ezt a komplex vizirendszert adminisztratív módon az úgy­nevezett „Polder tanács” irányította. A tengerpart mellett még ma is 17 poldert tartanak szá­mon saját vezetéssel, hogy megvédjék földjüket a tengertől és a csapadéktól. A „Noord Watering Veume” polder, amely fontos szerepet játszik az döntési történetben a leg­régebbi, munkálatai a XII. századra nyúlnak vissza. A polderben alapos munkával, minden irányú megközelítés­sel, a magasságok szem előtt tartásával alakították ki a víz­rendszert. 1. kép. A Ganzepooti zsilipek és hajózsilipek Nieuwpoort mellett (https://tinyurl.com/2p8jfpcb) Picture 1. The sluices and locks of the Ganzepoot at Nieuwpoort (https://tinyurl.com/2p8jfpcb) Nieuwpoort körül a csatornák, zsilipek, bújtatok és ár­vízkapuk „bonyolult” rendszere alakult ki az évszázadok alatt. Ennek a rendszernek kulcselemei a Ganzepoot (Li­baláb) komplex zsilipjei és árvízkapui voltak, melyek le­hetővé tették egyrészt a hajózást, másrészt a polderek szá­mára azt, hogy megszabaduljanak fölösleges vizüktől. Ezen zsilipek és árvízkapuk dagálynál zárva vannak, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom