Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 2. szám
51 Kovács Krisztián és társai: Vörösiszap katasztrófa után 10 évvel - állapotváltozások a Marcalon gét, illetve a vízállást. A legmagasabb pH 12,61 volt, és bár a szennyező forrástól távolodva egyre kisebb mértékben, de még a Dunán is észleltek pH emelkedést. Komáromnál 8,59-es értéket mértek, összehasonlításképpen 2005-től 2010-ig áttekintve a pH 7,3 és 8,5 között mozgott, tehát a lúgos szennyezés idején az előző 5 évben mért maximumnál is magasabbra emelkedett. A Marcalon a szennyezés utánpótlásának elapadásával közel 2 hét után csökkentek le az értékek a sokéves átlag szintjére. A legmagasabb vezetőképesség a Marcalon 14 840 pS/cm volt, szemben az általában jellemző 700 - 1 100 pS/cmel. A vörösiszap fokozatos kiülepedését jelezve folyásirányban egyre inkább csökkenő tendencia mutatkozott, kiugróan magas értékek a Rábán, a Mosoni-Dunán és a Dunán már nem jelentkeztek. A vízállás alakulását a gátszakadást megelőző időszakban az határozta meg, hogy a vízgyűjtőn csapadékos időjárás volt, az ilyenkor megszokott mennyiség duplájánál is több esett. Ennek hatására kisebb árhullámok vonultak le, magasabb mederteltség, a szokásosnál nagyobb vízhozam volt jellemző a Marcalon. Október 4-én a tározóból lezúduló szennyezőanyag-hullám a Torna-patakon egy újabb árhullámhoz hozzáadódva érte el a folyót, ezáltal hirtelen 40 cm-es vízszintemelkedés történt a Marcalon (Szlávik 2020). 1. ábra. A Marcal vízgyűjtőjén a vörösiszap kárelhárítás keretében végzett vizsgálatok és beavatkozások (Szerkesztette: Baranyai) (Megjegyzés: KH mvh: vízkémiai mintavétel, GIPSZ: gipszadagolás helyszíne, Küszöb: kőszórásos fenékkiiszöb) Figure I. Investigations and interventions in the Marcal River catchment area within the framework of the red mud remediation (Edited by Baranyai) (Note: KH mvh: water chemistry sampling, GIPSZ: gypsum injection site, Küszöb: rockfall bottom sill) A három érintett környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság a károsodott vízfolyásokon kárelhárítási tevékenység során kármegelőző és operatív intézkedéseket végzett. Ezek keretében fenékküszöbök és mederduzzasztók kerültek kialakításra a vízáramlás lassítására, a lebegőanyagok kiülepítésére, továbbá gipsz adagolását kezdték meg több helyszínen (/. ábra) az erősen lúgos vörösiszap semlegesítésére, illetve azért, hogy a Rába és a Duna vízrendszerét óvják a káros anyagtól (Szlávik 2020). A Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (NYUDUKÖVIZIG) területén előbb október 5-én Szergénynél, közvetlenül a közúti hídról, majd Kemeneshőgyész, Nemeskocs és Marcaltő településeknél október 7-9. között elkészült ideiglenes kőszórásos mederduzzasztóról került adagolásra a gipsz, melyből 2010. 12. 14-ig összesen mintegy 317 tonna került felhasználásra. A vízminőségi kárelhárítás első szakaszában megtörtént a padkára kiülepedett iszap mennyiségi felmérése is. Ezt követően 2010. 12. 14-étől kezdve a vízminőségi kárelhárítás második szakaszában került sor a 30-40 cm vastagon kiterült vörösiszap eltávolítására. A munkálatok során a Marcal nagyvízi medréből, a 64+815 - 44+580 tkm szelvények között, 2011. 07. 17-éig 59 616 m3 vörösiszap és vörös iszappal szennyezett föld került ki deponálásra a kijelölt ajkai lerakóban. A kármentesítés harmadik szakaszában (2011. 06. 22-től) a Marcal 43+000 - 71+110 fkm szelvényei között megvalósult a kisvízi mederkotrás a teljes szakaszon, valamint a Tornapatak torkolata és a bobai vasúti híd közötti szelvények padka- és rézsűkotrása. Ezen túlmenően elvégezték a befejező munkálatokat, vagyis a nádsávok kotrását, a füvesítést, a fásítást, a halágyak kialakítását és a műtárgy helyreállításokat. A kotrásból származó szennyezett anyag mennyisége ebben az ütemben 137 362 m3 volt, a parterősítéssel ellátott mederszakaszok hossza 2 300 m, a műtárgy helyreállításban 6 műtárgy és környezete újult meg. A kárelhárítás harmadik szakaszának munkálatait 2011. 11.23-án fejezték be (Baranyai és társai 2021). Munkánk célja elsősorban a Víz Keretirányelv (VKI) által előirt monitoring eredményein keresztül, illetve más kutatási eredmények, projektek adatai alapján bemutatni a katasztrófa és a helyreállítási munkák hatásait a Marcal élővilágára. Betekintést adtunk a regenerálódás folyamatába és meghatároztuk, hogy a folyó mikorra érte el újra a szennyezés előtti állapotát. Nyomon követtük, hogy az eltelt egy évtized alatt hogyan alakult a Marcal vízminősége és jelenleg milyen ökológiai állapottal jellemezhető a folyó. ANYAG ÉS MÓDSZER A Marcal a Rába legjelentősebb, jobb parti mellékvízfolyása, vízgyűjtő területe 3 465 km2. A Keszthelyihegység északkeleti oldalán ered Sümegprága térségében és Győr-Gyirmótnál ömlik a Rábába, hossza megközelítően 95 km. A vízgyűjtő terület megoszlása a két partja vonatkozásában rendkívül aszimmetrikus, nemcsak terület nagyságában, hanem domborzati viszonyaiban is. Mintegy 5%-a középhegység, 25%-a dombvidéki, a többi, 70% síkvidéki jellegű, 200 m tengerszint alatti magassággal. Délkeleti része a Bakony-hegységhez tartozik, az ettől északra levő rész a Sokoróaljai-dombvidék. A vízgyűjtő további dombvidéki területei a Somló, a Ság-hegy és a Sümegi-várhegy. A bal parton levő nyugati rész a Kemeneshát lejtőit foglalja magában. A Marcal alsó völgye a Kisalföld déli részéhez tartozik, annak hordalékkal feltöltött medencéje peremén helyezkedik el. A Marcal
