Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)

2022 / 2. szám

Szilágyi Ferenc: Az integrált vízgazdálkodás lehetőségei a Laskó-patak vízgyűjtőjén 39 • A tóban a víz tovább hűlne, és a patakba ve­zetett víz hőmérséklete alig lenne nagyobb, mint egy természetes tóé. • A termálvízben levő szabad szén-dioxid kile­­vegözhetne, illetve felvehetnék a növények. Ennek következtében a tóvízben a szervetlen­szén rendszer (oldott CO2, H2CO3, HCO3', CŰ32', CaCOí rendszer) mészkő kiválás köz­ben egyensúly-közeli állapotba kerülhetne, csökkentve ezáltal a használt hévíz sótartalmát. • Ezt a folyamatot a tavak vízi növényei gyor­síthatnák (biogén mészkő kiválás). • Tulajdonképpen most is hasonló folyamat ját­szódik le a sódombokon (Egerszalók, Dem­­jén) és a töltő-ürítő medencékben, csak az egyensúly ott még nem áll be, mert rövid a víz tartózkodási ideje. • Ezzel a módszerrel a patak hő- és sóterhelését lehetne csökkenteni. A hűtőtavak horgászati, vagy halászati célra hasznosíthatók lennének. Ugyanakkor a tavakban levő víz egyéb célra is használható lenne (lásd: alább). • Mindhárom fürdő esetében van megfelelő nagy­ságú terület a tavak kialakítására, a baj csak az, hogy ezek a területek magánkézben vannak. A termálvizeket direkt módon öntözési célra nem lehet használni az alábbi okok miatt: • Hőterhelésük nagy. • Az öntözőrendszerben sókiválás, sólerakódás történne, ami rövid idő alatt használhatatlanná tenné az öntözőrendszert. Ez a folyamat ma is látványosan megfigyelhető a Demjéni Fürdő kifolyó csövében (3. kép). A sókiválás CaCCh elsősorban, de Fe(OH)3 és MnCE is kiválik. • A használt termálvíznek a növényi tápanyag tartalma nagyon csekély. 3. kép. Sókiválás és cianobaktériumok a Demjéni Barlangfürdő kifolyó csövében (Fotó: Szilágyi) Photo 3. Salt precipitation and cyanobacteria in the outflow pipe of the Demjén Cave Spa (Photo: Szilágyi.) Amennyiben a sódombon és a fürdőmedencékben megkezdődött a sókiválás, az a tavakban befejeződhetne. A tavak vize még az EP (2018) rendelet tervezet szerinti határértékeket is tartani tudná, és bizonyos termények ön­tözésére, valamint talajvízpótlásra felhasználható volna akár közvetlenül, akár fertőtlenítés után. Még a szőlőültet­vények csepegtető öntözése is szóba jöhetne. Ennek a le­hetőségnek tovább gondolása indokolt, mivel a megfelelő minőségű öntözővízre egyre nagyobb szükség lesz a vál­tozó éghajlatunk miatt. Az alacsony tápanyagtartalmat a használt termálvízben könnyen pótolni lehetne, vagy mű­trágya adagolással, vagy pedig bizonyos mennyiségű tisz­tított szennyvíz hozzákeverésével. Az esetleges komplex vízgazdálkodási fejlesztésekhez, il­letve a borászati- és gombatermesztési szennyvizek technoló­giai kibocsátási határértékei jövőbeni bevezetésének lehető­ségéhez egyszerűsített gazdasági számítás végzése javasolt. Az integrált vízgazdálkodás lehetséges kerete A fentiekből látható, hogy e kis patak vizét mennyiségi és minőségi szempontból mennyi tényező és felhasználó módosítja. A legfontosabb megállapítás az, hogy a patak VKI szerinti jó állapota nem érhető el a sok esetben ellen­­érdekelt vízfelhasználók összefogása és kompromisszum készsége nélkül. Ennek lehetne a hatékony megvalósítási módja egy vízgyűjtő szintű szövetség létrehozása, amely­ben minden vízfelhasználó képviseltetheti magát. Ennek a szövetségnek számos előnye volna: • Koordinálhatná a különböző vízhasználók mennyiségi és minőségi igényeit. • Működési keretet adhatna a kompromisszu­mok megkötésére az ellenérdekelt felek között. • Teret adhatna az érdekek összehangolására akár technikai, akár gazdasági értelemben. • Támogathatná a VKI szerinti jó állapot elérését a megszabott határidőre (2027). • Elősegíthetné a rendelkezésre álló vízkészletek észszerű felhasználását és újrahasznosítását célzó EP (2021) rendelet céljainak megvalósu­lását. • Keretet adhatna a támogatási lehetőségek ösz­­szehangolt és céltudatos, vízgyűjtő szintű meg­pályázására, amellyel a nyerési esélyek jelen­tősen javulhatnának. Hasonló vízgyűjtő szövetségre már volt példa hazánkban is a tatai Öreg-tó és az Altal-ér kapcsán, ahol a fő szennye­zők a vízfolyás felső folyásán voltak megtalálhatók, míg a jó vízminőséget igénylő Öreg-tó inkább az alsó folyáshoz volt kapcsolható (Szilágyi 1992). Ez a szövetség hosszú ideig meghatározta a fejlesztések irányát az Altal-ér víz­gyűjtőjén. ÖSSZEFOGLALÁS Jelen tanulmányban összefoglaltuk az integrált vízgazdál­kodás lehetőségeinek egy részét a Laskó-patak vízgyűjtő­jén. Különös hangsúlyt fektettünk a Laskó-patak középső víztestére, ahol nagyon jelentős termálvíz hasznosítás fo­lyik. A használt vizek befogadója a patak. Elemeztük a patak vízgyűjtőjét, a három víztest jellem­zőit, minősítésüket és bemutattuk a főbb vízhasználatokat. A patak középső vízteste esetében leírtuk a komplex rend­szer főbb elemeit, majd elemeztük a róluk meglévő adato­kat és információt. Bemutattuk a fő termálvíz használó létesítményeket, és a használt vizük bevezetésének hatását a Laskó-patakra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom