Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)

2022 / 2. szám

22 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 2. szám Az egyidejű vizsgálatokból és a fentiek alapján megál­lapítható, hogy egyértelmű vízállás-hordaléktöménység kapcsolat a rendelkezésre álló adatok alapján nem állítható fel. A nem egyértelmű kapcsolat számos okra visszavezet­hető, amelyek azonban inkább vízgyűjtő-léptékűek lehet­nek. Az árhullámmal levonuló hordaléktömeg függhet az árhullámot kiváltó tényezőktől (hóolvadás, csapadék), va­lamint attól, hogy az árhullám melyik főági vagy mellék­ági részvízgyűjtőről érkezik, továbbá ennek a részvízgyűj­tőnek a tulajdonságaitól. A fentieken túl a lebegtetett hor­dalék mennyiségét befolyásolja a levonuló ár magassága is: az árhullám olyan magas szinttel is levonulhat, hogy a mellékágakon keresztülfolyva az azokban lerakodott isza­pot kimossa, vagy a hullámtérre kilépve az ott lerakodott anyagot elragadja. Az érkező árvízi vízhozam az árvizes időszakok között képződött mederpáncélzat felszakításá­val szintén növeli a szállított hordalék mennyiségét. Az ár­hullámok egymásutánisága szintén számíthat, míg az első árhullám kimoshatja a mellékágakból az oda lerakodott iszapot vagy felszakítja a mederpáncélzatot, így növelve a főmeder hordaléktöménységét, addig a későbbi árhullá­mok ezt már nem tudják megtenni. Az árhullámok egymás­­utániságának hatását megfigyelhetjük a 6. ábrán is. A leg­több lebegtetett hordalékot az első árhullám szállítja, míg a későbbiek esetében a tetőző hordaléktöménységek arányta­lanul kisebbek. A jelenséget tehát annak komplexitása miatt a jelenleg használatban lévő egyváltozós kapcsolattal nem lehet egyértelműen leírni (Lohani és társai 2009). A vízállás és lebegtetett hordaléktöménység (vagy a vízhozam és a zavarosság) hiszterézisének irányával kapcsolatban több közlemény (Lannergard és társai 2021, Wymore és társai 2019, Lewis és társai 2002) ér­hető el. Közepes méretű vízgyűjtőkön a Lannergard és társai által végzett kutatásban számos árhullám egyidejű vízhozam és zavarosság adatait vizsgálták, melyek alap­ján több hiszterézismintát (óramutató járásával meg­egyező irányú, óramutató járásával ellentétes irányú, nyolcas alakú, komplex) különítettek el. A kutatás ered­ményeként a különböző hiszterézisminták kialakulását az árhullámot kiváltó tényezőkkel, hordalékforrások számával, a hordalékforrások távolságával az észlelési helytől, valamint az egyes hordalékforrások mobilizál­hatóságával magyarázták [Lannergard és társai 2021). A fentiek ellenére érdemes mégis megvizsgálni a horda­léktöménységet a vízállás függvényében. A 7. ábrán a fenti három kiválasztott időszak vízállás-hordaléktöménység adatai láthatóak. A három nagyobb árhullám 570-670 cm-es vízállással tetőzik, a tetőző hordaléktöménységek azonban nem arányosak a tetőző vízállással, azok 51-154-236 mg/1 értéket mutatnak. Megfigyelhető továbbá a két legnagyobb árhullám esetén a hordaléktöménység vízhozamhoz ha­sonló, hurokgörbeszerű levonulása. Előfordult azonban olyan árhullám, ahol a hurokgörbe iránya fordított volt, ugyanannál a vízállásnál az apadó ágon nagyobb volt a hor­daléktöménység, mint az áradó ágon. A 2021. július-au­gusztusi árhullámnál az apadó ágon alakultak ki a nagyobb hordaléktöménységek, míg a 2020. februári árhullámnál az áradó ágon. A 2020. június-júliusi árhullámnál az azt 2 hó­nappal megelőző árhullámok miatt nem tudott nagyobb hor­daléktöménység, igy hurokgörbe sem kialakulni. 7. ábra. Lebegtetett hordaléktöménység a vízállás függyényében több árhullám idején Figure 7. Suspended sediment concentration versus stage during different floods son 300 400 500 600 700 Vízállás I cm I 250 • 2021 július-augusztus • 2020 február O 2020 j úni us-j ú I i us 200 200 mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom