Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
16 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 2. szám 4. kép. A gátszakadás pillanata Tarpánál (2001. március 6. 13:30) (Fotó: Magyari György) Picture 4. The moment of the dam breach at Tarpa (6th March 2001, 13:30) (Photo: György Magyari) A kiszakadt nyílást a víz gyorsan mélyítette és szélesítette, elzárására esély sem volt. Az 55+350 tkm-ben 14:30- kor két egymáshoz 15 m-re lévő suvadásnál egyszerre következett be a töltéstest állékonyságának teljes elvesztése, s a víz először két, egyenként 5,0-6,0 m széles nyíláson áramlott ki, amelyet a víz rövid idő alatt egybemosott. A szakadások helye a későbbi pontos felmérések alapján az 54+235-54+345 tkm (tivadari szakadás), illetve 55+340- 55+485 tkm (tarpai szakadás) közötti szelvényszámokra módosult. Március 6-án este a szakadások szélessége már 60-70 m volt (5. kép). 5. kép. Légi felvétel a tarpai gátszakadásról (2001. március 8.) (Fotó: FETIVIZIG) Picture 5. Aerial view of the Tarpa dam breach (8th March 2001) (Photo: FETIVIZIG) Az első szakadás végső szélessége 110 m, a másodiké 145 m lett. A szakadások szelvényében - egy viszonylag rövid szakasztól eltekintve - kopolya nem képződött, ami a későbbi helyreállítási munkálatokat kedvezően befolyásolta. Figyelemre méltó, hogy a szakadást alulról lehatároló kemény agyag réteg miatt, annak felszínén egy stabil bukóélszerű földsáv maradt meg. (6. kép). A két szakadáson együttesen maximum 800 m3/s vízhozam, összesen 120-140 millió m3 víz áramlott ki a Beregi öblözet területére. 6. kép. Bukóél-szerű töltésmaradvány a tiszai szakadásnál (Fotó: FETIVIZIG) Picture 6. Weir crest-like dike remnant at the Tisza rift (Photo: FETIVIZIG) A GÁTSZAKADÁSOK OKAINAK VIZSGÁLATA A gátszakadások műszaki okait, a töltések tönkremenetelének körülményeit a 10/1997. K.HVM sz. miniszteri rendeletnek megfelelően az OMIT által március 6-án 20:20- kor kirendelt külön szakértői bizottság vizsgálta. Megállapították, hogy a vízügyi igazgatóság kezdettől fogva a lehetséges legnagyobb időelőny biztosítására törekedve szervezte a védekezési munkákat; megfelelő hidrológiai helyzetelemzésekkel, majd előrejelzésekkel időben intézkedett a várható védelmi helyzetnek megfelelően. A Túron kialakult helyzet, az ukrán oldalon Tiszabökénynél bekövetkezett szakadásból a Paládba történő vízbetörés, annak mértéke, hatása nem volt előrelátható, az ellene való védekezés nem volt tervezhető, mert az egyébként példásan együttműködő ukrán szervektől erre vonatkozóan nem érkezett jelzés, figyelmeztetés. A Túr bal partján Sonkádnál kialakult töltésszakadással kapcsolatban megállapították, hogy a váratlan és előrejelezhetetlen védekezési helyzet, a töltések állapota, az adott anyagbeszállítási lehetőségek (sem a töltéskoronán, sem az előtereken járművekkel nem lehetett közlekedni, a nyúlgátépítés csak kézi erővel, helyenként 1 000 m-en felüli távolságra behordott homokzsákokkal volt lehetséges) következtében a szakadás elhárítására nem volt lehetőség. A Tisza jobb partján Tarpánál a kis szelvényméretű (1:1 -es víz felőli és 1:1,5-ös mentett oldali rézsűjű) töltésre épített nyúlgátak 40-50 cm vizet tartottak. A nagy csapadéktól és az árvízi terheléstől átázott töltésen, a rendkívüli árvízi terhelés és a védmű adottságai miatt a töltésszakadás elháríthatatlan, sőt elkerülhetetlen volt. A szakértői bizottság részletesen feltárta a töltésszakadások geotechnikai okait és a töltésszakadás bekövetkezésének mechanizmusát. Megállapítást nyert, hogy • az árvízvédelmi töltés védőképességét kritikusan veszélyeztető és végül töltésszakadáshoz vezető jelenségek kizárólag a töltésnek azon a mintegy 2700 m hosszú szakaszának egy részén követkéz-
