Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
Szlávik Lajos: 20 éve volt a 2001. márciusi beregi árvízkatasztrófa 15 Március 6-án 4 és 6 óra között a kispaládi vízmércén 48 cm-t emelkedett a vízszint, ami kb. 5 órától mintegy 1 400 fm hosszban meghaladta a töltéskoronát (10. ábra). Március 6-án éjjel 2 órakor kezdték el a nyúlgátak építését, amit Kispalád felől a gyors vízszintemelkedés miatt csak kb. 100 m hosszban, Magosliget felől pedig mindössze 20 m hosszban tudtak elkészíteni, mert egyrészt a területet nem lehetett megközelíteni, másrészt a zsákokat a helyenként 40-50 cm vastagságban átömlő víz elmosta. A Palád-patak és a Kishodos-Kispalád közötti út kereszteződésének a lezárása homokzsákokkal megtörtént. Az átbukó víz március 7-én már apadni kezdett, s ekkor katonákkal, közerővel elkezdték a víz útjának elzárását, amit március 7-én délre be is fejeztek. A töltéskoronán 50 órán keresztül folyt át a víz, de nem szakította át azt, csak nagymértékben megrongálta. 10. ábra. Vízátfolyás Ukrajnából a Palád-patakon keresztül és a Túr balpart 12+000 és 12+400 tkm szelvényében suvadásból kifejlődő szakadások Figure 10. Water flow from Ukraine through the Palád stream and in the levee breach developed from sloughing at 12 + 000 and 12 + 400 levee km sections of the left bank of the Túr River Összesen mintegy 10 millió m3 víz folyt itt át magyar területre, ami kb. 35 km2-t öntött el, veszélyeztetve Kispalád és Botpalád településeket. A víz azonban csak Kispaládon ért el néhány házat. A védelemvezetés felkészült Tiszakóród és Tiszacsécse védelmére is. A kiömlő víz viszszavezetése az Alsó-Öreg-Túr torkolatánál telepített 5 db szállítható szivattyúval, majd gravitációsan a „Kerekes” zsilipen és a tiszakóródi zsilipen történt meg. Rézsűcsúszások, töltésroskadás és -szakadás a Túr bal partján A Túr bal partján, Sonkád térségében a 12+000 és 12+400 tkm szelvényekben kialakult töltésroskadásokon a vízátfolyás március 6-án 10 óra tájban kezdődött el. A Túr töltése ezeken a helyeken az addigi LNV-t és a mértékadó vízszintet is meghaladó, a töltéskoronán átbukó víz és a rézsűcsúszás együttes hatására két holtmeder keresztezésnél ment tönkre. A nem megfelelő magasságú és szelvényméretű, a holt-meder keresztezéssel is gyengített töltések nem bírták a rendkívüli vízterhelést, megcsúsztak, megroskadtak, s az így keletkezett nyílásokon indult meg a víz átfolyása. A rézsűcsúszások helyén előbb a 12+400 tkm szelvényben március 6-án 10 óra előtt, majd a 12+000 tkm szelvényben 10 óra után beroskadt a töltés, s a víz kb. 5-6 m szélességben átfolyt (10. ábra). Az átömlő viz gyorsan szélesítette a nyílást, s a Túr vízszintje két óra alatt 22 cmt, majd újabb két óra alatt további 28 cm-t apadt. Az apadás hatására a töltéstesten való vízátfolyás a környéken és a Tisza torkolathoz közeli szakaszokon is megszűnt. Úgy minősíthető, hogy kedvező helyen történt a víz kifolyása, mert a kiömlő kb. 8-9 millió m3 víz nagyobb mértékben nem öntött el lakott területeket. A víz kb. 40 km2 mezőgazdasági területet borított el, de Vámosoroszi, Fülesd, Turricse, Csaholc, Túristvándi, Kömörő településeket körtöltésekkel, s a csatornák elzárásával nagyobbrészt meg lehetett védeni (10. ábra). A Budapesti Regionális Védelmi Osztagot a sonkádi átfolyásokhoz március 6-án 11 órakor átirányították. A teljesen felpuhult, keskeny gátkoronán szádfalverő berendezéseket és szádlemezeket beszállítani nem lehetett, a töltéscsonkok bevédését helikopterekkel szállított, kővel töltött konténerzsákokkal végezték el. A vízátfolyások megszüntetése ideiglenes művekkel március 9-én 46-56 cm-es vízszintkülönbségnél történt meg (Bodnár 2003, FETIV1ZIG 2004). Töltésszakadások a Tisza jobb partján Tivadar és Tarpa között A Tiszajobb parti töltésén, a Tarpa térségében 2000 őszén abbamaradt töltésfejlesztés vége és Tivadar között a Tisza intenzív vízszintemelkedésével lépést tartva 2 700 m hosszon nyúlgát épült, amely végül 40-50 cm-es vizet tartott. A nyúlgátak alatt és helyenként azok felett is kismértékű vízátfolyások voltak, s az ezekből származó víz átáztatta a töltéskoronát és a mentett oldali rézsűt is. Ezek a körülmények lényeges szerepet játszottak a rézsűcsúszások kialakulásában. Az 54-56 tkm közötti töltésszakaszon az első megcsúszások március 6-án 5 és 8 óra között jelentkeztek, majd 11 órától 2,5 óra alatt gyors egymásutánban 16 töltéssuvadás keletkezett. (Ezek közül 5 suvadás egy 200 m hosszú szakaszon alig egy óra alatt alakult ki.) A suvadások a 2000. decemberében befejezett építési szakaszhoz csatlakozó helyen történtek, olyan védművön, ahol a korábbi védekezések (1998-2000) alkalmával veszélyesjelenségeket nem tapasztaltak, és olyan helyeken, ahol 2001. márciusában az építés megindulhatott volna. A helyszínen lévő védelmi erők azonnal megkezdték a suvadások megfogását a csúszólap alsó élének megtámasztásával, de a közel függőleges oldalfalak bordás megtámasztására már nem volt idő, mert a szükséges anyagmennyiséget az átázott utakon, előtereken ilyen rövid idő alatt nem lehetett bejuttatni, s közben bekövetkezett a szakadás. A gátszakadás helyén ekkor az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Készenléti Szervezet (ÁBKSZ), a FETIVIZIG és az Észak- Dunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVÍZIG) védelmi osztagai 180 fos létszámmal, valamint a Polgári Védelem dombrádi Komplex Alegysége és közerő dolgozott, összesen 400 fő védekezett. A gátszakadás fizikailag és emberi számítások szerint nem volt elkerülhető. Az 54+650 tkm-nél egy 25 m széles, a töltéskorona közepétől induló, a töltéslábig tartó suvadásnál március 6-án 13:30-kor a töltés hirtelen 5,0 m szélességben 1,5 m mélységben megroskadt és átszakadt (4. kép).
