Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 2. szám A Túron a tetőző vízhozamok a következők voltak: Kányaházánál 106 m3/s, Túrterebesnél 223 m3/s, Garbóiénál 201 m3/s. A Túr romániai felső szakaszán 1972-1974. között építették meg a kányaházi völgyzárógátat és tározót. A víztározó maximális térfogata 23 millió m3, ennek egy részét árvízcsúcs-csökkentésre tartalékolják. A fenékürítőn, a zsilipeken és az árapasztó bukón a terv szerint, elméletileg 200 m3/s vízhozamot lehet egyidejűleg levezetni. Március 3-6. között a tározóban visszatartott vízmennyiség 13,2 millió m3 volt. A tározó árvízcsúcscsökkentő hatását mutatja, hogy a víztározóba befolyt maximális vízhozam március 5-én 16 órakor elérte a 229 m3/s-ot, a leeresztett maximális vízhozam viszont csak 106 m3/s volt. A rendkívül jó, 54%-os árvízcsökkentő hatásnak köszönhetően az országhatár térségében 60-80 cm-es volt a vízszint csökkenése. E hatás nélkül a Túr garbóiéi vízmércéjének szelvényében nagy valószínűséggel az 1970. évi LNV (646 cm) körüli tetőző vízállás alakult volna ki. A gátszakadásokon kiömlött vízmennyiségek és hatásuk az árhullámképekre Az árvíz hazai észlelt vízállásait befolyásolták a kárpátaljai - és kisebb mértékben a romániai - folyószakaszokon bekövetkezett töltésmeghágások, átfolyások, gátszakadások. Ezekről a továbbiakban még szólunk, e helyütt csak a kiömlött vízmennyiségek meghatározására és az árhullámképekre gyakorolt hatásukra térünk ki. Legjelentősebb hatással a magyar országhatár alatti szakasz vízállásaira elsősorban a Tiszabökénynél március 5-én 15 órakor, valamint a Királyházánál március 5-én 17:15-kor bekövetkezett töltésmeghágások és -szakadások voltak. A tiszabökényi szakadásnál - a Kárpátaljai Vízügyi Igazgatóság adatai szerint - 150 millió m3 víztömeg árasztotta el a Tisza bal parti térségét. A töltésszakadások egyéb adatai részleteiben nem ismertek, de a víztömeget minden bizonnyal felülbecsülték. Tiszabecstől lejjebb a jobbparton, Mezővári- Csetfalva térségében március 5-én 15 órakor 8 helyen volt töltésmeghágás. Ezeken kívül, feljebb, a jobbparton, Huszt, Técső, Bustyaháza, Jablonka, Kistécső, Pálosremete térségében, illetve a Tarac, Talabor, Nagyág, Borzsa völgyekben is számottevő vízmennyiség hagyta el a folyómedreket és terült szét a völgyekben. Tiszabecsnél mindezek valószínűleg mintegy 30-50 cm-rel csökkentették a tetőző vízállás szintjét, tehát e vízmeny - nyiségek hiányában feltételezhetően akár 760-790 cm-es tetőző vízállás is kialakulhatott volna. A Tiszabökénynél történt tiszai gátszakadásból származó vízmennyiség egy része a Palád-patakba folyt, onnan pedig a mederben, illetve a Palád töltését meghágva, a terepen a Túrba folyt, amelynek hatására a Túr középső szakaszán is LNV fölötti vízállások alakultak ki. A Palád-patak bal parti töltésén március 6-án hajnaltól átfolyó víz több mint 1 200 m hosszban hágta meg a töltést, az átfolyt vízmennyiség 10 millió m3, az elöntött terület nagysága 3 500 hektár volt. A természetes terepmélyedésekben, patakmedrekben, csatornákon történő lefolyás és szivattyúzás hatására március 10-ig a víz visszavonult. A hazai területeken történt töltésszakadások, töltés meghágások helyét a 4. ábra szemlélteti. 4. ábra. Töltésmeghágások, gátszakadások térképvázlata a 2001. márciusi árhullámnál Figure 4. Map outline of flood protection levee exceedance, levee breaches at the March 2001 flood wave A minden addiginál nagyobb vízmagasság és vízhozam, illetve az árvízvédelmi töltések magassági és szélességi hiánya következtében a Tisza Tarpa és Tivadar közötti jobb parti töltésén március 6-án 13:30-kor és 14:30-kor, a vízállástetőzéssel kb. egyidőben gátszakadások következtek be. A keletkezett két nyíláson a Tisza hullámteréről, medréből hatalmas mennyiségű víz (mintegy 120-140 millió m3, maximálisan 800-900 m3/s vízhozam) folyt ki a beregi öblözetbe. Ez a vízhozam-hiány nem jelentkezett árvízcsökkentő tényezőként a tivadari tetőző vízállásnál, mert a töltésszakadás pillanatában a folyó ott már éppen tetőzött. Az árhullámkép apadó ágán viszont megfigyelhető volt a víztömeg-hiány, ami az apadás ütemét befolyásolta. Ezzel is magyarázható az árhullám viszonylag gyors ellapulása Záhony alatt. A tivadari árhullámképen (5. ábra) a kárpátaljai és a beregi töltésszakadások hatása egyaránt kimutatható, de a teljes árhullámkép alakulása szempontjából ezek nem voltak meghatározóak. A kárpátaljai szakadások után 13 órával egy kis törés mutatja azok hatását. A hazai két töltésszakadás gyakorlatilag a tivadari tetőzés időpontjában következett be, a kialakult tetőző vízszintet már nem befolyásolta és a kifolyt vízmennyiség már csak az apadó ág alakulására hatott, lecsökkentette az apadás ütemét. (6. ábra). A Tisza beregi töltésszakadások alatti szakaszán az alsó folyószakaszok árhullámképének alakítása szempontjából nem volt meghatározó jelentősége a nagyon súlyos következményekkel járó eseményeknek, a kifolyt vízmennyiségnek. Hidrológiai és hidraulikai alapon becsültük, hogy a töltésszakadások hatására a vízszintcsökkenés mintegy 20 cm lehetett Vásárosnaményban, és 10- 15 cm Záhonyban.
