Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 1. szám
83 In memóriám VITUKI B. Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter 1007/1886 számú rendelete alapján a minisztérium szervezetének részeként 1886. május 1-jén megkezdte munkáját a Vízrajzi Osztály, amelynek - többszöri szervezeti átalakulást követően - jogutódja lett 1952-ben a 2049/16/1952 számú Minisztertanácsi határozattal létrehozott Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, a később világszerte elismert VITUKI. Alig néhány hónappal alapításának 60., illetve jogelődjeit is figyelembe véve alapításának 126. évfordulója után - a méltán világhírű kutatóintézet, melynek nemzetközi mércével mérve is jelentős eredményeit könyvtárakat A Mühlbacher István és Demény Tamás által tervezett, s 1976-ban átadott toronyház a VITUKI központi telephelyén (Budapest, IX. kér. Kvassay Jenő út 1.) megtöltő mennyiségű dokumentum őrzi - a tulajdonos Magyar Állam nevében hozott, a mai napig nehezen érthető döntés alapján 2012. novemberében be kellett fejezze működését. Ekkorra már lényegében az utolsó munkatársakat is elbocsátották, eszközeit, tudományos, szakmai és gazdasági dokumentumait különböző intézményekbe elszállították. Ezt követően a Budapest, IX. kér. Kvassay Jenő út 1. szám alatti VITUKI központi telephely hosszú évekig tartó fokozatos leépülés helyszíne volt, melynek tragikus befejezése volt, amikor 2020. december 10-én, az ikonikus toronyház felrobbantásával, fizikailag is végleg megsemmisült a kutatóintézet utolsó épülete is. A tragikus pillanat. A VITUKI fizikai megsemmisítése 2020. december 10-én a toronyépület ledöntésével fejeződött be. Azok, akik dolgoztunk a VITUKI-ban, illetve kötődtünk e nagyszerű intézethez, emlékét kegyelettel megőrizzük! Dr. Fehér János címzetes egyetemi tanár a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője
