Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / Különszám

68 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám megjelenő m1 * 3-ben kifejezve 47 000 Ft, illetve 48 000 Ft/m3-nek felelne meg. A részben ennek a nyilvánvaló ér­tékaránytalanságnak a visszamérést célzó kutatás (MASZESZ 2020) ugyan megmutatta, hogy a megkérde­zettek feltehetően csak az ivás céljára használt napi 3 li­terre gondolhattak, de itt megjegyezzük, hogy abban az esetben is a napi fejenként 300 Ft-ot kitevő értékkel a je­lenlegi víz-csatorna díjak 3-5-szörösét lennének készek megfizetni. A víz értéke és megfizethetősége szempontjából társa­dalmi konfliktust • az egyes felhasználási céloknak megfelelő tisztaság előállításának (tisztítás) és megőrzésének (szenny­vízelvezetés és tisztítás), valamint • az egyes fogyasztói helyekre való eljuttatás infra­struktúrájának megteremtési, fenntartási és üzemel­tetési költségeinek viselése és megfizethetősége je­lenthet). A települési vízfelhasználás (ivóvízellátás) esetén a vízkészlethasználati járulék a szolgáltatási díjnak nagyság­rendileg 1%-át teszi ki. Európai kitekintésben is elmond­ható, hogy a vízkészlet használat erőforrás költsége még a vízkészletekben igen szűkös országokban is ezt az 1%-os díjarányos nagyságrendet képviseli (EurEau 2017). Tekin­tettel ennek minimális értékére ez önmagában sem a víz­­veszteségek megelőzésére, kivédésére sem pedig a fo­gyasztás visszafogására nem eredményezne ösztönző erőt. Ugyanakkor sajnálatos módon mind a szakmai, mind pe­dig a társadalmi értékítéletben a víz értéke és annak meg­ítélése teljes mértékben a szolgáltatási árhoz és annak megfizethetőségéhez kapcsolódik. Ez az értéktársítás ah­hoz a hamis következtetéshez vezet, hogy a víztakarékos­sággal a szolgáltatás valamennyi költségnemére kiterjedő megtakarítást tudunk elérni. A valós költségadatok ismeretének hiánya ellehetetle­níti a megfelelő finanszírozási stratégiák, díjazási rendsze­rek, szolidaritási mechanizmusok kialakítását, és ez ko­moly konfliktusokat teremt az egyes fogyasztók, a szakma és a szakigazgatás szereplői között. A konfliktusok egyik fő oka az, hogy a vízhez és szanitációhoz való hozzáférést alapvető emberi jogként ér­telmezzük. Aminek persze van létjogosultsága, különösen a jelen pandémiás időszakban, és ezért mind társadalmi, mind árhatósági szinten aránytalanul alacsonyan árazzuk. Bár ebből a szempontból érthetetlen, hogy a fogyasztási adóban miért nem tükröződik ez az alapvető szolgáltatáso­kat megkülönböztető kedvezmény. Másrészt részben ab­ból is adódnak konfliktusok, hogy szélsőséges eltéréseket tapasztalunk az ivóvíz díjak m3 árában, melyeknek az or­szágos átlagértéke bruttó 365 Ft/m3, de van olyan telepü­lés, ahol 1 m3 közüzemi ivóvíz több mint 3.500 Ft-ba, míg a másik szélsőértéken mindössze 85 Ft-ba kerül. A szenny­vízelvezetés és tisztítás díja országos átlagban bruttó 430 Ft/m3 (MEKH 2019b). A VÍZ ÉRTÉKE A VÍZIKÖZMŰVEK SZEMPONTJÁBÓL A víz értéke alatt a víziközművek szempontjából a vezeté­kes vízellátás pozitív megítélését, létének, hasznosságának a fogyasztók és a társadalom általi elismerését értjük. Hogy ez az érték fenntartható legyen, szakemberként és fogyasztóként egyaránt sokat kell tennünk: az infrastruk­túrát és a szolgáltatást fenn kell tartani és meg kell fizetni. Tény, hogy Magyarországon minden településre beve­zették az ivóvizet, a háztartások 95%-nak van hozzáférése vezetékes ivóvízszolgáltatáshoz. A szennyvízelvezetés és tisztítás terén napjainkra már a háztartások több mint 80%­­a kapcsolódott a csatornahálózatra. A víz iránti szükséglet adott, a szolgáltatás elérhető, így hazánkban vízhiánnyal, higiéniával kapcsolatos konfliktusokról elvileg nem be­szélhetünk. A fogyasztó bármikor hozzáfér a víziközmű szolgálta­tásokhoz, amire átlagosan más közműszolgáltatásokkal összevetve a legkevesebbet költ havonta. Vízellátásra és szennyvízelvezetésre a háztartások szabadon elkölthető jö­vedelmüknek csak csekély részét költik. A KSH adatai alapján 2012-ben, tehát a rezsicsökkentés előtt, az egy főre jutó kiadásoknak átlagosan 3%-át fizették a családok ivó­víz- és szennyvíz-szolgáltatásra, sőt, az azóta bekövetke­zett díjcsökkentésből és a jövedelmek emelkedéséből adó­dóan még kevesebbet. Ugyanakkor ezen tényadatokkal el­lentétben a legffisseb kutatási eredmények szerint a lakos­ság jelentős része ezt a szolgáltatást drágábbnak érzékeli valamennyi más közüzemi szolgáltatásnál (7. ábra). Jövedelmi színvonal 45.0 40.0 35.0 30.0 Z5.0 ZO.O 15.0 10.0 0,0 1 £ —Fűtés ab —Telefon, TV, internet c !z -----Elektromos energia •n 0 —vízellátás és szennyvízkezelés 1 I 1 A háztartási kiadások rangsorában a víz-szennyvíz szolgáltatást drágábbnak ítélők (1., 2. ranghelyen) aránya összevetve a fűtés, az áram-, valamint kábeltévé-internet szolgáltatás havi költségével jövedelmi szintek szerint (válaszadók %-a) 1. ábra. Rezsiköltségek valós aránya (KSH 2012 tényadat) és a víz-szennyvíz szolgáltatás háztartási kiadásra vonatkozó társadalmi percepció (MASZESZ 2020 kutatás) Figure I. Facts (KSH 2012) and perception (MASZESZ 2020) about the water tariffs compared to other utility service prices

Next

/
Oldalképek
Tartalom