Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / Különszám

Kerékgyártó T. és Tóth Gy.: Termálvíz használat: hőenergia vagy gyógyvíz?

63

között meg kell említeni a szénhidrogéneket, szén-dioxidot és értékes oldott ásványi nyersanyagokat.

JELENLEGI HELYZET ÉS KÖZISMERT KONFLIKTUSOK

Konfliktusok azonos típusú hasznosítások között

Már meglévő, stabilan fenntartható termálvíz hasznosításra negatív hatással lehetnek a közeibe telepített újabb hasznosítások, melyek ronthatják a termelt víz minőségét, mennyiségét és hőmérsékletét is.

Termálkarszt-források körzetében jelentkező konfliktusok és megoldási lehetőségek

Példaként említjük, hogy a Dunántúli-középhegységben bauxit- és szénbányászatot lehetővé tévő víztelenítések hatására jelentősen lecsökkentek a hévízi és a budapesti termálforrások hozamai. A bányászat megszűnését követően a folyamatosan emelkedő vízszintek és a termálforrások hozamának megerősödései, azaz a növekvő szabad vízkészletek kapcsán újabb vízigények és geotermikus hasznosítási igények jelentkeztek.

Mind a Hévízi-tó környéki, mind a budapesti termálkarsztrendszer meglehetősen komplex, összefüggő hidrogeológiai és ökoszisztémás szolgáltatással rendelkezik, nagy értékű, történelmileg is jelentős gyógyászati hasznosításokkal. Az újabb egyedi vízigények kielégítése helyi, egyedi értékeléseken alapuló engedélyezések mellett is több konfliktushelyzet kialakulásához vezetett. Ennek megoldására a források teljes felszín alatti vízgyűjtőjére részletes hidrogeológiai felmérések és értékelések készültek, melyek alapján térségi vízgazdálkodási rendszerek alakultak ki. Hazai és nemzetközi tekintetben különösen példaértékű a Hévízi-tó, ezért felvetődött a környező térségekben lévő szabad vízkészletek újraértékelése. Ez a Hévízi-tó karsztvízgazdálkodási rendjének kialakításával, megfelelő védelmi zónákkal, és kötelezően előírt távjelzős mennyiségi és üzemeltetési monitoring előírásaival valósulhat meg. A legutóbbi időkben a tó hozamának erősödése, és az egyidejűleg jelentkező hőmérséklet-csökkenések olyan folyamatosan fejlesztendő üzemirányítási rendszer kiépítését igényelték, mely mind a tó ökoszisztémás szolgáltatásainak, mind a meglévő kutas hévízhasznosításoknak a védelmét úgy tudja biztosítani, hogy az újabb hasznosítási igények kielégítésének egy része is megoldható lehessen. Az ehhez szükséges alapozó hidrogeológiai modellezések, valamint az ökoszisztémás, természetvédelmi értékelések folyamatban vannak.

Porózus termálvizeink konfliktus-helyzetei

A hazai geotermikus célú és fürdős termálvíz-hasznosításainkhoz szükséges hévizet - a Felső-Pannóniai porózus vízadó komplexumból - fúrt kutak szolgáltatják. Ebben a nagyregionális és regionális felszín alatti áramlási rendszerben lévő több tízezer termelőkút közül több mint ezer kútból termelnek 35 Celsius foknál melegebb vizet. A vízadó rendszer mélysége az Alföld és a Kisalföld területén meghaladja a 2 000 métert is, ahonnan 80-100 °C körüli vizek termelhetők. 1 000 méternél mélyebb helyzetű vízadókban már mindenütt 50 fok feletti vizek nyerhetők. Ezekre a lehetőségekre létesített fürt-kutas hasznosítás egyes területeken először az ottani szabad kifolyásos, „ártézi” rendszereket érintette, és késztette a meglévő hasznosítókat a szivattyús termeléses mód bevezetésére. A nyugalmi vízszintek ezt követően tovább csökkentek, főként a jelentősebb kertészeti hasznosítások és a kiépült fürdőkomplexumok térségében. Mindez a termálvizek felszínre hozatalát egyre inkább drágította, másrészt egyre kevesebb lehetőség maradt extenzív fejlesztésekre. Debrecen, Szolnok, Szentes, Szeged körzetében több tíz méteres depreszszió jelentkezett már az 1980-as években is. Ráadásul a hasznosítások után többé-kevésbé lehűlt, továbbá a 30 °C- nál magasabb hőmérsékletű vizek a felszíni befogadókban, a vízfolyásokban és csatornákban hőszennyezéseket okoztak. Ugyancsak problémát jelentett a vizek kémiai összetétele. A magas összes oldottanyag-tartalmú, főként a nátrium-hidrogénkarbonátos és a fenolos használt termálvizek szennyezték a környezetet.

Mindezek számos konfliktushelyzetet váltottak ki, melyek feloldásához számos megoldás kínálkozott. A fürdők esetében a víz-visszaforgatás kötelezővé tétele már jelentős megtakarítást jelentett, de a gyógyvíz hasznosítások csak elenyésző részénél lehetett ezt az eljárást alkalmazni. A magas, 80-100 °C körüli hévízhasznosítások esetében helyenként alkalmazták az úgynevezett kaszkádos eljárást, vagyis a legmagasabb hőmérsékletű vizeket először a kertészetek üvegházainál, majd a fokozatosan lehűlő vizeket lakóépületek fűtésére, használati melegvíz-ellátásra, esetleg helyi termálfürdő vízellátására használták. A kaszkádos eljárás általános bevezetésénél a legfőbb akadályt az jelenti, hogy csak ott lehet megvalósítani, ahol az említett hasznosítási lehetőségek egymáshoz közeliek. Ráadásul az elfolyó vizek vízminőségi problémáit ez az eljárás nem oldotta, oldja meg.

Kézenfekvő megoldásként jelentkezik a hőhasznosítás után lehűlt vizeknek ugyanabba a mélységi vízadóba, rezervoárba való visszasajtolása. Ehhez azonban újabb, besajtolásra alkalmas, nagymélységű kutak fúrása, és felszíni vízkezelések bevezetése szükséges, mely a hasznosításokat jelentősen megdrágítaná. Ráadásul csak a mélységi rezervoárok egy része alkalmas a visszasajtolt vizek gazdaságos befogadására. Az energetikai célú termálvíz-hasznosítások esetében ajogszabályba foglalt általános visszasajtolási kötelezettség társadalmilag és gazdaságosan sem volt bevezethető. Bár jelentős kutatások folynak a visszasajtolási technológiák egyre szélesebb körben való alkalmazhatóvá tételére, a porózus rendszerek geotermikus hasznosításával kapcsolatos konfliktus-helyzeteket mind a mai napig nem sikerült megoldani.

Valamelyest javíthat a differenciált gazdálkodás bevezetése, melynek az a lényege, hogy elsősorban a földtanilag alkalmas helyzetekben kell előírni és támogatni a viszszasajtolásokat. Ugyancsak javíthat a helyzeten az engedélyezett mennyiségeken felüli víztermelések visszaszorítása, melyhez a távjelzős hozam- és szintmérők kötelezővé tétele, és a vagyonkezelő igazgatóságok ellenőrzési lehetőségeinek bővítése lenne szükséges. Mindemellett szükséges lesz a jelentősebb termálvíztermelési körzeteknél kijelölni azokat a térrészeket, melyekhez meg lehet határozni a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII.21.) Kormányrendeletben előírt mennyiségi igénybevételi kor-