Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
Néhány elhíresült példa a világból Háborús konfliktus fenyeget a Nílus vizéért A híres Reneszánsz gát......, ahol még csak a vitánál tartunk. A 4,6 milliárd USD építési költségű Nagy Etióp Reneszánsz Duzzasztógátat Etiópia 2010-ben kezdte el építeni a Kék-Níluson. Mivel Egyiptom és Szudán félti vízkészleteit, amit Etiópia a gáttal megvonhatna tőlük, Kairó az ENSZ BT-hez fordult. Nemzetközi garanciát akar arra, hogy Etiópia be fogja tartani a gát működtetésének közösen támasztott feltételeit. Egyiptom külügyminisztere az ENSZ BT ülésén a következőképp fogalmazott: „ Ennek a gátnak az egyoldalú üzembe helyezése a folyó alvizén lévő országok érdekeit sértené, fokozná a feszültséget és válságokat, konfliktusokat indítana el, amelyek tovább destabilizálnák az amúgy is problémás térséget” (Körkép.sk 2020)._____________________________________________ Major Veronika: Fenyegető vízkonfliktusok térben és időben__________________________________________________________________________5 Az Indo-Pakisztáni vízkonfliktus Vagy víz fog folyni, vagy vér..., ahol már a fegyveres fenyegetés is érződik. Pakisztán és India 1960-ban aláírt egy egyezményt, amivel gyakorlatilag felosztották egymás között a folyókat: a Beás, a Ravi és a Sutlej lett Indiáé, az Indus, a Chenab és a Jhelum Pakisztáné - azzal a kiegészítéssel, hogy India azért használhatja a Pakisztánhoz tartozó folyókat a saját területén öntözésre, áramtermelésre és közlekedésre. A probléma az, hogy a hatvanas évek elején még csak elképzelni sem tudták, hogy pár évtizeddel később öntözés és áramtermelés címszó alatt mit lehet majd művelni egy folyó vízhozamával, élővilágával és szennyezettségével. A helyzet az elmúlt években többször eljutott már addig, hogy a felek kölcsönösen vízterroristának nevezzék a másikat és hogy elhangzanak olyan jelszavak, mint: “vagy víz fog folyni, vagy vér”! (ClimeNews 2020). A konfliktus kiváltó oka: a vízmegosztás rendezetlensége. _________________ Mali konfliktusövezete a szűkülő erőforrások miatt Mali vizes élőhelyeinek sérülése - ahol már a fegyverek is dörögnek. A Belső-Niger-delta, más néven Macina vagy Masina a Niger-folyó szárazföldi deltája. A térség vizes élőhelyeknek, tavaknak és árterületeknek ad helyet a félszáraz Száhel övezetében, a Szahara sivatagjától délre. Az elmúlt 50 évben az elárasztott terület 41 000 km2-ről 10 ezer km2-re csökkent, a népesség megnégyszereződött. A térségben a fegyveres konfliktusok a halászok, a farmerek és a lelkipásztorok között csak tovább fokozzák a stresszhelyzetet. A konfliktus kiváltó oka: a fenyegető vízhiány és az ökoszisztéma sérülése. Az 1. ábra a vízkonfliktusok időbeli megoszlását mutatja I 930 - 2019 között (Pacific 2020). Elegendő az utolsó két évtized eredményeit megnézni és máris szembetűnő a konfliktusos helyzetek számának megtöbbszöröződése, mellyel egyidejűleg a konfliktusok súlyossága is növekszik. Az országokat összekötő vízgyűjtők és a határokon áthúzódó felszín alatti vízbázisok pedig nemzetközi szintre emelik a konfliktusokat.
