Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 3. szám
53 Melicz Zoltán: A települési szennyvízrendszerek körforgásos gazdaságba történő bekapcsolásának lehetőségeiről Az eleveniszap nagy fehérjetartalmának (legfeljebb 61%, illetve a baktériumsejtek száraz tömegének körülbelül 50% -a fehérje), kinyerése nagy gazdasági potenciállal bírhat (More, és társai 2014). A fehérjék nagy hozzáadott értékű termékeknek tekinthetők, mivel folyékony műtrágyaként történő felhasználásuk lehetséges (pl. állati takarmányokban). A fehérje visszanyerésére több módot is kidolgoztak már (pl. Cheri és társai 2008, Pilli és társai 2011, Gao és társai 2020). Hidrolitikus enzimek kinyerése A szennyvízben megtalálható hidrolitikus enzimek, például az amiláz, foszfatáz, lipáz, és a proteázglükozidáz. Az aminopeptidáz is jelen van az iszapban, és felelős a szerves anyagok biodegradációjáért az aerob lebontás során (Karn és társai 2019). Az enzimeket széles körben használják a mezőgazdaságban, a mosószer, a cellulóz- és papírpapír és a kozmetikumok és tejtermékek gyártásánál is. A proteázt a terápiás szerek fontos összetevőjeként, alkalmazzák például a malária vagy a rák kezelésében. Az enzimek kinyerése tehát ígéretes cél lehet, ám napjainkban még nincs jól kidolgozott módszer. Fékező erők Bizonytalanság és érzékenység Noha a körforgásos gazdaság kialakításának folyamatát a lehetséges alternatívák sokfélesége és a sok külső tényező figyelembevételével szükséges kidolgozni, a társadalmi, politikai, technológiai, gazdasági és klimatikus változások miatt számos bizonytalanság merül fel, amelyek befolyásolhatják a stratégiák kimenetelét. Nagy bizonytalanság maga a technológiai fejlődés sebessége is, mivel a gyorsan változó környezeti és piaci viszonyok erősen megszabják az új technológiák megjelenését. A jogszabályok és a társadalmi elfogadottság szintén tehát bizonytalanságot jelentenek, amelyek befolyásolhatják a stratégia megvalósulását. A szennyvízből kinyert termékek „szennyezettek” lehetnek, és patogén mikroorganizmusokat tartalmazhatnak, melyek akadályozhatják például a szennyvízből kinyert struvit műtrágyaként történő felhasználását. Matassa és társai (2015), javaslata az alapelv megváltoztatására irányult annak érdekében, hogy jogi értelemben is elfogadható legyen például a nitrogén viszszanyerése a hulladékokból és a szennyvízből mikrobiális fehérjeként, az állatok takarmányának és élelmiszerének felhasználása során. A piaci viszonyok, a kereslet és kínálat mértéke további bizonytalanságot eredményez. A szennyvízből történő erőforrás-visszanyerés pénzügyi előnyöket és költségeket egyaránt jelent a szennyvíztisztító rendszerekben, amelyek a helyi körülményektől erősen függenek és sok más változóval is kölcsönhatásba lépnek. A szennyvízből történő struvit visszanyerés pénzügyi tekintetben pozitív esetnek bizonyult, mert ez csökkenti a szennyvíztisztító fenntartási költségeit, miközben alacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátást eredményez (van der Hoek és társai 2016). A bioműanyagok versenyben vannak a petrolkémiai iparból származó műanyagokkal, amelyek nagy mennyiségben, viszonylag alacsony díjak mellett állnak rendelkezésre. így a bioműanyagok piaci lehetőségei jelenleg korlátozottnak tűnnek. Az alginsavval szembeni elvárások ellentétesek: az alginátokat többnyire tengeri moszatokból állítják elő, de az alginátos moszatok hozzáférhetősége és költségei az alginát-termelők számára nehézséget okoznak. A magas költségeket a művelet nagy energiaköltsége, a felhasznált vegyi anyagok ára okozza (Bixler és Porse 2011). Ezek a piaci körülmények kedvezhetnek az alginsav szennyvízből történő kinyerésének. A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS BEKAPCSOLÁSA A KÖRFORGÁSOS GAZDASÁGBA - LEHETŐSÉGEK ÉS A JOGI KÖRNYEZET AZ EU-BAN A körforgásos gazdaság Eu általi elfogadása az európai gazdaság fenntarthatóságának javítása érdekében is történt. Ezen belül az ipari és települési vízciklusok okos működtetése fokozott jelentőséggel bír: 2015. decemberében az Európai Bizottság körforgásos gazdaságtervet fogadott el „A hurok lezárása - az Európai Unió (EU) cselekvési terve a Körforgásos gazdaságról” címmel (COM 2015). A stratégia az európai polgárok új fogyasztási modelljének irányába történő áttérést, az éghajlat-semleges körforgásos gazdaság megvalósítását célzó, a környezetre gyakorolt hatást minimalizáló elképzelést tartalmaz. Ez a terv elsősorban a hulladék csökkentésére, újrafeldolgozására és hasznosítására összpontosít, elsősorban a papírra, a fémekre, az alumínium, üveg, műanyag és faanyagokra. A kör lezárásának gondolata azonban túllép bármelyik fent említett anyagon és ipari ágazaton, és közvetetten a szennyvíztisztítási szektort is magába foglalja (Guerra- Rodríguez és társai 2020). A tisztított szennyvizek újrafelhasználása azt jelenti, hogy a víz befogadóban (folyók, patakok) történő elhelyezése helyett azt különböző célokra használják fel. A jelenlegi jogszabályok alapján az látható, hogy az újrafelhasználási lehetőségek változatosak, mivel mezőgazdasági, ipari, városi, rekreációs, vagy akár emberi fogyasztásra is felhasználható a (megfelelő mértékben) megtisztított szennyvíz. A „Körforgásos gazdaság - a mezőgazdaságban, a vízzel összefüggésben ” című, jelen kötetben megjelenő tanulmány (Kolossváry 2021) jó példával szolgál a tisztított szennyvíz hasznosítására. Az Egyesült Államokban tisztított szennyvizek újrafelhasználása már több éve folyik egyes arid területeken, a túlzott mértékű vízkitermelés miatt megfogyatkozott vízkészletek pótlására (WateReuse Foundation 2007). Az aszályokkal sújtott európai országok (ilyen például Spanyolország, vagy dél-Olaszország egyes területei), esetében az Európai Unió is kezdeményezte az újrahasznosítás növelését (MED Joint Process 2006). Mindazonáltal az EU-ban a víz visszanyerése és újrafelhasználása a legtöbb esetben számos akadályba ütközik. A tagországok között vannak olyanok, melyek támogató és koherens keretet adnak, míg más, a szárazságnak kevésbé kitett országok jogalkotása nem segíti az újrafelhasználás elterjedését. Néhány európai ország jól kidolgozott jogszabályokkal rendelkezik a szennyvíz újrafelhasználásnak felgyorsítására (pl. Spanyolország, Portugália, Franciaország stb.) míg másoknak egyáltalán nincs is ilyen irányú fejlesztési céljuk. Ezért a Bizottság egy közös szabályozást dolgoz ki és teremti meg a körforgásos gazdaság céljaihoz jól kapcsolható jogszabályi környezetet.
