Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 3. szám
34 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 3. szám gének hatása kifejezésre jusson, a talajértéken kívül az éghajlati, a domborzati és a hidrológiai viszonyok számba vételére is szükség van. Ezek együttesen a termőhelyi értékszámot adják meg. A talaj értékszám meghatározásának célja a talajtermékenységben fennálló viszonylagos különbségek kifejezése, éspedig azon termékenységi szinten, amelyet a fogatos szántáson és az istállótrágyázáson alapuló növénytermesztés képviselt. Ez az állapot a talajok alaptermékenységének felel meg (Fórizs és társai 1971). A kiterjesztett fogalom elsősorban abban különbözik, hogy a haszonnövény általi "növényzeti produktivitás", mint ellátó szolgáltatáson túl számos más, adott ökoszisztémához kapcsolódó szolgáltatást is számszerűsít. Ennek a megközelítésnek a legújabb és legmagasabb szakmai színvonalat képviselő hazai példája a NOSZTEP projekt. Ennek keretén belül egyrészt elkészült egy naprakész ökoszisztéma lehatárolás ("alaptérkép"), másrészt az élelmiszer munkacsoportban készültek élelmiszer ellátási potenciál számítások, térképes formában is. Az agropotenciál fogalmának, a meghatározás módjának és számszerüsithetőségének agrárszakmai elfogadása után a talajjavító mederanyagra és a kezelt mederiszapra is ki lehet számolni majd a későbbiekben az agropotenciál csökkenésre gyakorolt tényleges hatást. Jelenleg azonban ezt nem lehet pontosan megadni, így egy olyan példát mutatunk be, amiből, ha számszerűsíthető módon nem is, de szöveges módon a megfelelő konzekvenciák levonhatóak. A holtágakból, halastavakból, tározókból kitermelt iszap mezőgazdasági elhelyezésének egyik jó példája a Szarvas-Békésszentandrási holtág egy szakaszából (7+576 és 13+891 fkm szelvények között) kitermelt mederanyag vizsgálata és kihelyezése. A mederanyag elhelyezéséhez készített talajvédelmi tervben a mederiszapot és a termőföldet egyaránt mintázták és jellemzőiket értékelték. Mind a termőföld, mind a mederiszap fajlagos, toxikus elemtartalma a hivatkozott rendeletek szerinti határérték alatti értékeket mutattak. így a vizsgálatba vont összes terület (211,4056 ha) alkalmasnak minősült a mederiszap elhelyezésére. Az engedélyezhető üledék mennyiségi korlátját a makro tápanyagok (N, P, K) koncentráció szintje és az éves kihelyezhető anyagmennyiség szabta meg. Összefoglaló megállapítások: • A vizsgálatba vont terület nagysága (211,4056 ha), amely alkalmas a Holtágból kitermelt mederiszap elhelyezésére, • A toxikus elemek mennyiségére éves és ötéves korlátot tartalmaz a rendelet, ennek alapján 55 t/ha/év, illetve 275 t/ha/öt év mederiszap helyezhető ki, • A mederiszap egyértelműen kedvezően befolyásolja a termőföld P és K ellátottságát és egyben növeli a termőréteg vastagságát. Fentiekből egyértelműen következik, hogy a mezőgazdasági területek termőképessége elsősorban az erózió és a termőréteg fogyása okán rohamosan csökken. A folyamat megállításának legfontosabb eszköze a lefolyással vízfolyásokba jutó termőtalaj visszajuttatása a termőhelyekre. Termőhelyeink termőképességének megőrzése ugyanakkor nem csupán mennyiségi, hanem mindinkább tápérték kérdése. A „miért éhezünk” kérdésre, miközben egyre többet eszünk, az alábbi adatok adnak választ (7. táblázat)-. 1. táblázat. Egyes növények ásványi anyag és vitamin tartalmának változása (Forrás: Padra 2017). Table 1. Changes in the mineral and vitamin content of some _____________plants (Source: Padra 2017)._____________ Megnevezés Vizsgált anyag 1985 mg/100 g 1999 mg/100 g Csökkenés % Brokkoli Kalcium 103 33 68 Folsav 47 23 52 Magnézium 24 18 25 Bab Folsav 39 34 12 Magnézium 26 22 15 B6 vitamin 140 55 61 Burgonya Kalcium 14 4 70 Magnézium 27 18 33 Sárgarépa Kalcium 37 31 17 Magnézium 21 9 57 Alma C-vitamin 5 1 80 Kalcium 8 7 12 Magnézium 23 3 84 Talajaink az intenzív mezőgazdálkodás, kemizáció miatt évtizedek óta degradálódnak fogynak és silányodnak. Már 1981-ben dr. Stefanovits Pál akadémikus és mások is figyelmeztettek hogy a talajok átlagos pH-ja egy egész értékkel csökkent a savas esők, az intenzív növénytermesztés és a szerves trágyázás elfelejtése miatt. Talajbiológiai követelményekkel nem igazán foglalkoztak. A talajt inkább egy termést adó fizikai-kémiai közegnek tekintik (akár még a specifikus növénytermesztés is): legyen meg az NPK (nitrogén - foszfor - kálium) egyensúlya, emellett esetleg adunk mikroelemeket. Ennek egyik eredményét írja le dr. Márai Géza: a jelenleg betakarított növényekben a tápanyag- és vitamintartalom 20-80%-a az ötven évvel ezelőttinek (Oláh 2019). És ezek az értékek folyamatosan csökkennek! BELVIZEKKEL VALÓ GAZDÁLKODÁS - FÓKUSZBAN A VÍZVISSZATARTÁS Régóta ismert vízkészlet-gazdálkodási szakmai alapelv és cél, hogy az évek többségében a „vízvisszatartáson alapuló” táj használat kialakítása lehet csak fenntartható. A régi vízgazdálkodó alapvetése, hogy árvízre aszálykor, aszályra árvízkor kell készülnünk. Ä vízbő időszakok vízfeleslegét térben és időben később hasznosítható vízkészletekké alakítjuk át. A belvízlevezető rendszerek elvezetés-centrikus kialakítása, valamint az üzemeltetésük rugalmatlansága miatt a természetvédelem, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, a gazdaságosság és vízkészlet-gazdálkodás követelményét nem tudják kielégíteni (Nemzeti Vízstratégia 2017). A vizek visszatartásában rejlő lehetőségek szorosan a belvízvédelem területén, főként az üzemelési (védekezési) és fenntartási költségek csökkentésében kínálnak lehetőséget. Felvetnek ugyanakkor területigénybevételi, művelési ág-váltási, vízminőségi problémákat is. Ugyanis a táblán belül a gazdálkodóknak kell megoldást találniuk, agrotechnikai eszközökkel és egyéb műszaki beavatkozásokkal (mélylazítás, szántásirány,
