Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
54 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 2. szám A Tisza és mellékfolyói üledékében a mikroműanyag szennyezettség mértéke Rahó és Mindszent között Kiss Tímea*, Fórián Szilveszter*, Sipos György* * Szegedi Tudományegyetem, Geoinformatikai, Természet- és Kömyezetföldrajzi Tanszék, Szeged, 6722, Egyetem u. 2-6. (kisstimi@gmail.com; forianszil@gmail.com; gysipos@geo.u-szeged.hu) Kivonat Bár a műanyagokat széles körben alkalmazzuk, a már nem használt anyagok újrahasznosítása, illetve környezettudatos elhelyezése igencsak limitált. A problémát tovább fokozza, hogy egyes kutatások szerint akár még a tisztított szennyvizekből is jut ki mikroműanyag a környezetbe, és a szennyvíziszap lerakás is jelentős szennyezés-forrás. Ennek következtében a műanyagok jelentős mértékben elszennyezik a talajokat és a vizeket. A kutatásunk célja annak meghatározása, hogy van-e, és ha igen, mennyi mikroműanyag (2-0,2 mm) szemcse található a Tisza és mellékfolyói frissen lerakott üledékében, és hogyan változik a szennyezettség a folyó mentén, illetve a különböző mederformákban. A vizsgált, kb. 750 km hosszú szakaszon a Tisza üledékében 2019-ben átlagosan 3177Ü970 db/kg, míg a tíz vizsgált mellékfolyó torkolatközeli szakaszán 3808±1605 db/kg mikroműanyag szemcsét mértünk. A mikroműanyag szemcsék döntő többsége műanyag szál volt, ami arra utal, hogy a ruhák mosása révén a folyókba kerülő lakossági szennyvízből származnak. Magas volt a kárpátaljai szakasz szennyezettsége, ahol nagyon alacsony a szennyvíztisztítás mértéke, illetve a kis esésű Tiszakeszi alatti szakaszé, ahol a vízsebesség csökkenés miatt ülepedhetett ki sok szennyezés. Kulcsszavak Tisza vízrendszere, mikroműanyag, háztartási szennyvíz, műanyag szál, mederforma. Microplastic pollution in the sediments of the Tisza River and its tributaries between Rahiv, Ukraine and Mindszent, Hungary Abstract Plastics are widely used all over the world, however their recycling or safe, legal disposal is often limited. The problem is further accelerated by the legal or illegal waste water drainage into rivers, as according to former researches even the cleaned waste water can contain microplastics. Besides, the sewage sludge is often deposited on agricultural lands, and run-off can transport the microplastics into rivers. Therefore, plastics enter to the natural environment in great quantity, thus they pollute the soils and the surface and subsurface waters. The aim of this research is to evaluate the microplastic (2-0.2 mm) pollution of the recently deposited fluvial sediments of the Tisza River and its ten tributaries (Central Europe), to characterise its downstream changes, and to evaluate the role of inchannel forms on microplastic trapping. In 2019 on the studied ca. 750-km-long section the sediments of the Tisza contained 3177±1970 plastic particles/kg, while the mean number of microplastics was 3808Ü605 particles/kg in the sediments of the tributaries. Most of the particles were plastic fibres, referring to their communal waste origin, as they are mostly produced during washing synthetic clothes. The highest pollution was measured in the Subcarpathian region (Ukraine) where low number of households are connected to waste water treatment plants. High pollution was detected on the downstream section of the Middle Tisza, where the drop of flow velocity enhances the deposition of plastic particles. Keywords Tisza River, microplastic, communal waste, plastic fibre, in-channel form._____________________________________________________ BEVEZETÉS A műanyagokat az élet minden területén hasznosítjuk, azonban egy idő után elhasználódnak, és kikerülhetnek a levegőbe, a földekre, illetve bemosódhatnak a felszíni és felszín alatti vizekbe. A műanyag-szennyezés legfontosabb forrásai a legális vagy illegális szemétlerakás (Li és társai 2020), és a szennyvizek. A kezeletlen szennyvizek révén közvetlenül jut ki műanyag a környezetbe (Tramoy és társai 2020), de a kezelt szennyvizekből is átlagosan csupán 80%-át tudják kiszűrni a műanyag-részecskéknek (Donoso és Rios-Touma 2020), így azok is a vizekbe vagy talajokba juthatnak (Horton és társai 2017). Ráadásul a műanyaggal szennyezett szennyvíziszap mezőgazdasági földeken való elhelyezése révén a talajerózió közvetítésével további műanyag juthat a vizekbe (He és társai 2018). A környezetbe való kikerülésük után a műanyagok lassan összetöredeznek, így változatos méretű műanyagszemcsékkel találkozhatunk (van Emmerik és társai 2018): a makroműanyagok 5 centiméternél nagyobbak, a mezoműanyagok nagysága 0,5-5 cm, a mikroműanyagok 5 mm-nél kisebbek, míg a nanoműanyagok néhány pm nagyságúak. A mikroműanyagok egy részét eleve kis méretűre gyártják (pl. kozmetikumokba), de a zömük nagyobb műanyag-darabkák összetöredezésével és kopásával keletkezik. Például Németországban évente átlagosan 4 kg mikroműanyag termelődik személyenként (Bertling és társai 2018), amiben benne van a ruhák mosása (0,08 kg), az útfelület és a gumiabroncsok kopása (1,55 kg), illetve egyéb folyamatok (pl. cipő kopása, sportpályák kopása, építkezések, festékek kopása). A szintetikus textíliák mosása jelentős mennyiségű mikroműanyag szálat eredményez: például Yang és társai (2019) szerint 1 m2 szintetikus anyag kimosásával közel 75 ezer műanyagszál került a mosóvízbe. Mivel a tisztított szennyvíz is tartalmaz mikroműanyagokat (Donoso és Rios-Touma 2020), így a mikroműanyag szálak egyértelműen jelzik, ha kommunális szennyvíz jut a folyóba (Habib és társai 1996).
