Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 1. szám
Rácz T., Kisely T.: Az MHT Vízépítési Szakosztályának fél évszázada - gondolatok a magyarországi vízépítésről 11 B. Az öntözés bővítése, az öntözhető területek növelése, a szükséges főművek tervezése, építése, vagy felújítása, amely évtizedek óta napirenden levő, de megoldatlan feladat. C. A településeket sújtó szélsőséges csapadékesemények kezelése a csapadékok lehető legnagyobb mértékű visszatartásával és a visszatartható mértéken felüli térfogat biztonságos elvezetésével. A jelenlegi helyzet ugyancsak évtizedes lemaradást mutat, amit egyszerre kellene behozni, ráadásul a víziközműrendszer sajnálatos szerkezeti válságával azonos időszakban. D. A hosszabb száraz időszakok a folyami áruszállítást lehetetlenítik el. A hosszabb kisvizes időszakok miatt újból előkerülhet a folyami hajózás feltételeinek javítása. E. A szennyvíztisztítás technológiai fejlődése az, amely a klímaváltozástól függetlenül óriási lehetőségek előtt áll. Ezek a lehetőségek a szennyvíziszap biogáztermelésen túli, ipari anyagok előállításától a legkülönbözőbb direkt energetikai felhasználásáig tartó technológiai fejlesztések körében találhatók. Ez a fejlődés a biotechnológia víztudományban történő alkalmazásában rejlik, és amelynek vízépítési vonzatai megkerülhetetlenek lesznek. F. Természetvédelmi és élőhelyrekonstrukciós munkálatok a vízrendezés során túlszabályozott területek helyreállítása érdekében. Ahhoz, hogy ebben a folyamatban a vízépítő mérnökök megfelelő súllyal vehessenek részt, együttműködési készséggel kell magukat újra pozícionálni a társadalom előtt. A fejlesztési feladatok megvalósulásához jelentős erőforrás bevonása szükséges. Kérdés, hogy az emberi erőforrás területén mennyiben állunk megfelelő helyen a feladatok ellátása érdekében. Van-e, lesz-e elegendő megfelelően képzett szakemberünk, akik ezeket a feladatokat magas színvonalon el tudják majd látni? Megfelelő mennyiségű erőforrást fordított, illetve fordít-e a nemzetgazdaság a vízépítéssel kapcsolatos kutatásba, fejlesztésbe? Van-e, lesz-e megfelelő fedezet a vízgazdálkodási létesítményeink fenntartására? A Magyar Hidrológiai Társaság Vízépítési Szakosztálya e feladatok megvalósítási kérdéseihez kínál fórumot, nyújt szakmai véleményt a tagjai szakmai előadásai révén. A szakosztály munkáját nagyrendezvények, előadóülések, kerekasztal beszélgetések szervezésével, továbbá igény esetén alkalmi munkabizottságok létrehozásával végezte eddig is. Ezt a hagyományos tevékenységet a napjaink igényeihez alkalmazkodva kevesebb, de nagyobb szakmai merítésre alkalmas, jellemzően több szakosztály együttműködésével létrehozható rendezvények keretében igyekszik megvalósítani. A szakosztály tagjainak száma 300 fő fölött stabilizálódott. A taglétszám alakulása a vízépítőipar, általában a magyar építőipar műszaki és társadalmi helyzetének jó fokmérője. A nagyrendezvényeink programjában az elmúlt évtizedekben az épülő, vagy már kész nagyobb vízi létesítmények szerepeltek, így többek között a vízlépcsőrendszerek, a Kis-Balaton védőrendszer, szennyvíztisztítók, partvédőművek, árapasztó tározók, víztározók, árvízvédelmi falak, vízerőművek stb. Több rendezvényünkkel egy-egy jelentősebb építkezés fej lődését, előrehaladását kísértük figyelemmel. Ilyen volt például a felső-dunai építkezés, az észak-pesti szennyvíztisztító telep építése, fejlesztése, a nagymarosi meder alatti közműalagút kialakítása, a budapesti Zsigmond téri és az angyalföldi szennyvízátemelő korszerűsítése. A Vízépítési Szakosztály a Társaság majd’ minden szakosztályával együttműködik. A szakosztály feladatának tekintette a vízépítési emlékek megőrzését is. Szakosztályunk készítője volt a Lampl Hugó-díj szabályzatának, sokáig szervezője a pályázatok elbírálásával foglalkozó munkának. Szakosztályunk tagjai számos kitüntetést kaptak, köztük a Magyar Hidrológiai Társaság legmagasabb kitüntetését, amely a Tiszteleti tag cím. A teljesség igénye nélkül a szakosztály Tiszteleti tagjai közül szeretnénk megemlíteni például Mosonyi Emilt (1990), aki a Magyar I Iidrológiai Társaság egykori elnöke volt, és a Társaság a profeszszor születésének centenáriumának alkalmából a nevével fémjelzett különdíjat alapított. Az utóbbi évekből a szakosztály munkájában jelentős szerepet vállaló tagtársunk is kapott Tiszteleti Tag címet, így Bognár Győző 2006-ban, Hrehuss György 2016-ban és Ivicsics Ferenc 2018-ban. A Magyar Hidrológiai Társaság Vízépítési Szakosztálya a Társaság tevékenységében és a magyarországi vízmérnöki és víztudományi fejlődésben erejének megfelelő szerepet kíván betölteni a jövőben is. IRODALOM Andor L. (2019). A 86 éves Kossuth Lajos aTisza-szabályozásról. https://ntf.hu/index.php/2019/09/17/a-86-eves-kossuth-laj os-a-tisza-szabalyozasrol/ [Hozzáférés dátuma: 2020. 02. 17.] Anon (2015). Hogyan lett a zabolázatlan, magas vízállású Balatonból mesterségesen szabályozott tó? National Geographie, https://ng.hu/termeszet/2015/09/14/a-sio-csatoma/ [Hozzáférés dátuma: 2020. 02. 07.] Békés Megyei Múzeumok Közleményei (1985). 4. Rizstermesztés. http://epa.oszk.hu/01500/01577/00008/pdf/bmmk_1985_ 067-075.pdf [Hozzáférés dátuma: 2020. 02. 08.]. Bernáth P. (2007). A legendától a valóságig: a Csörszárok története. https://mult-kor.hu/cikk.php?id= 18364, [Hozzáférés dátuma: 2020. 02. 07.] Bernáth P. (dátum nélk.). A dunai római flotta nyomában. http://www.kriegsmarine.hu/hk/bp01102m.html [Hozzáférés dátuma: 2020. 02. 07.] Demeter G. (2017). Történeti kérdések földrajzi szemszögből: mi az, amit másképp lát egy földrajzos? (A Trianonhoz vezető út regionális aspektusai). Történeti Földrajzi Közlemények, 3-4, pp. 22-36. Dimka, F. V. (1996). Verítékes honfoglalás. A Tiszaszabályozás története. Budapest: Vízügyi Múzeum, Levéltár és Közgyűjtemény. Hieronymi K. (1888). A Tiszaszabályozásáról. Budapesti Szemle, 138. szám, pp. 429-479.
