Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)

2020 / 3. szám

105 Nekrológ Életének 96. évében elhunyt dr. Kozák Miklós professzor, okleveles mérnök (BME), kandidátus (1958), a műszaki tudományok doktora (MTA 1968), a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetének nyu­galmazott igazgatója, a Magyar Elidrológiai Társaság volt alelnöke. Volt kollégái, tanítványai és a Magyar Hidrológiai Tár­saság nevében Bakony Péterrel, Rátky Istvánnal és Hor­váth Lászlóval köszöntöttük Kozák professzort a 95. születésnapja alkalmából (Hidrológiai Közlöny, 2019/3. szám). Bemutattuk az életútjának legfontosabb állomásait és eredményeit, és azt, hogy egész életében - még a kilenc­venes éveiben is - állandóan dolgozott valamin. Az elmúlt hónapokban a Vízügyi Tudományos Tanács felkérésére az életmű kötetén végezte az utolsó simításokat. Szomorú szívvel hallottuk a hírt, hogy a szakmai-tudományos pá­lyafutásának eredményeit összefoglaló mű megjelenését már nem érheti meg. A kötet kézirata volt tanítványai és munkatársai segítségével már a kiadóhoz került. A tervek szerint 2020. novemberében, a Tudományok Hónapja programjának keretében lesz a könyvbemutató. Rendkívül nehéz anyagi körülmények között, nagy szorgalommal és óriási akaraterővel végezte az általános, a középiskolai és az egyetemi tanulmányait is. 1947-ben vették fel a Műegyetem Kultúrmérnöki Karára, ahol 1951- ben kapta meg mérnöki oklevelét. Nagyszerű tanárai vol­tak, köztük ki kell emelni Mosonyi professzort, akihez az egyetem elvégzése után is, egész életében szoros kapcsolat fűzte. A mérnöki oklevél megszerzése után az MTA tudo­mányos ösztöndíjasa lett. Mosonyi professzor volt a tudo­mányos konzulense. Neki köszönheti élete legsikeresebb kutatási témájának megválasztását, ő javasolta neki, hogy foglalkozzon a nempermanens vízmozgások vizsgálatával. A diploma megszerzése után a Közoktatásügyi Mi­nisztériumban, utána pedig 1953-tól a Műegyetem Víz­építési Tanszékén dolgozott, amelynek Mosonyi professzor volt a vezetője. 1956-ban adjunktusi, 1962- ben docensi, 1969-ben egyetemi tanári címet kapott. 1969-től a Vízépítési Tanszék vezetője, 1974- 1987-ig Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet igazgatója volt. 1968-ban védte meg „A szabadfelszínü nempermanens vízmozgások számítása digitális számítógéppel” című Műszaki Tudományok Doktora címért benyújtott érteke­zését. Ezután egy évet az USA-ban töltött Ford ösztön­díjjal, ahol a nempermanens vízmozgások számítógépes Dr. Kozák Miklós Kunhegyes, 1924.09. 05. - Budapest, 2020. 05.12. vizsgálatával és az osztott paraméterű vízgyűjtő model­lezéssel foglalkozott. Hazatérése után lett a Vízépítési Tanszék vezetője. Oktató munkája mellett a BME Nem­zetközi Kapcsolatok Osztályát is vezette. Több mint 200 publikációja jelent meg, közülük 35 ide­gen nyelven. A külföldön tartott előadásainak száma meg­haladta az ötvenet. Kertai Edével közösen készítette el közel egy évtizedes munkával Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyainak három kötetes monográfiáját (Duzzasztómű­vek, Folyami kikötők, Tavi kikötők). A monográfia szak­matörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű mű, de a mai vízmérnökök is sokat tanulhatnak belőlük, és a laikusok számára is érdekesen mutatja be Magyarország legjelentő­sebb vízépítési műtárgyait és a vízmémöki munka szépsé­geit és fontosságát. A Vízépítési Tanszék nagyszámú bírósági szakértői megbízásának tapasztalatait felhasználva írták Szabathiel József professzorral a Vízépítési tapasztala­tok című jegyzetet, és ebben a témakörben új tantárgyakat is beindítottak. Később Kozák professzor több egyetemi jegy­zetet is írt ebben a témakörben, az egyiket Hamvas Ferenc­cel, akivel 97 esettanulmányt dolgoztak fel. Nagyon fontosnak tartotta a hallgatók gyakorlati képzését, ennek elősegítéséhez gazdag diapozitív gyűjteményt hozott létre a vízilétesítményekről és a vízépítési hibákról. Amikor tanszékvezető lett, tehetséges fiatalokat hívott meg a tanszékre, akik közül az első időszakban külön ki­emelendő Bakonyi Péter, Rátky István és Horváth László, akik a tanszéki tudományos iskola első kiválóságai voltak. Nagy súlyt helyezett munkatársai szakmai fejlődésére. Fran­cia ösztöndíjhoz, hollandiai továbbképzéshez, kanadai és dániai munkavállalási lehetőséghez segítette őket. 1974-től, amikor a Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet igazgatója lett, az egyik helyettese voltam. Jó vezető volt, nagyon sokat tanultam tőle. Igazságosan és bölcsen vezette az Intézetet. Jól összehangolta, egyesítette a három tanszék erejét, és ve­zetése alatt, különösen a számítástechnika alkalmazása te­rén, az Intézet hazai és nemzetközi viszonylatban is elismert oktatási egység és fejlesztő műhely lett. Jelentősen fejlesz­tette az Intézet nemzetközi kapcsolatait. Nevéhez fűződik a vízimérnök képzést végző középeurópai tanszékek vezetői­nek a találkozója és együttműködése. Nemzetközi kapcso­latainak köszönhető, hogy a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség (IAHR) támogatásával fontos nemzet­közi konferenciát szerveztünk Magyarországon a számító­gépek alkalmazásáról a víztudományokban. Nem túlzás azt mondani, hogy forradalmi változást ho­zott az 1960-as években az emberiség történetében általá­nosságban - és a víztudományokban is - a számítógép feltalálása és a számítógépek alkalmazásának elterjedése. Kiemelkedő szerepe volt Kozák professzornak a számító­­gépes hidraulika és a hidroinformatika „születésében” Ma­gyarországon. A számítógépek alkalmazásának gyors elterjedéséhez tananyagokra volt szükség. A vízmémöki tudományok területén Kozák Miklós és munkatársai nevé­hez fűződik az oktatáshoz szükséges első hazai egyetemi jegyzetek megjelentetése a Mérnöki Továbbképző Intézet kiadásában: Benkő Tiborné - Kozák Miklós (1971) Hidra­ulikai problémák megoldása számítógéppel; Kozák Mik­lós - Bozóky-Szeszich Károly - Ijjas István (1972) Számi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom