Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
105 Nekrológ Életének 96. évében elhunyt dr. Kozák Miklós professzor, okleveles mérnök (BME), kandidátus (1958), a műszaki tudományok doktora (MTA 1968), a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetének nyugalmazott igazgatója, a Magyar Elidrológiai Társaság volt alelnöke. Volt kollégái, tanítványai és a Magyar Hidrológiai Társaság nevében Bakony Péterrel, Rátky Istvánnal és Horváth Lászlóval köszöntöttük Kozák professzort a 95. születésnapja alkalmából (Hidrológiai Közlöny, 2019/3. szám). Bemutattuk az életútjának legfontosabb állomásait és eredményeit, és azt, hogy egész életében - még a kilencvenes éveiben is - állandóan dolgozott valamin. Az elmúlt hónapokban a Vízügyi Tudományos Tanács felkérésére az életmű kötetén végezte az utolsó simításokat. Szomorú szívvel hallottuk a hírt, hogy a szakmai-tudományos pályafutásának eredményeit összefoglaló mű megjelenését már nem érheti meg. A kötet kézirata volt tanítványai és munkatársai segítségével már a kiadóhoz került. A tervek szerint 2020. novemberében, a Tudományok Hónapja programjának keretében lesz a könyvbemutató. Rendkívül nehéz anyagi körülmények között, nagy szorgalommal és óriási akaraterővel végezte az általános, a középiskolai és az egyetemi tanulmányait is. 1947-ben vették fel a Műegyetem Kultúrmérnöki Karára, ahol 1951- ben kapta meg mérnöki oklevelét. Nagyszerű tanárai voltak, köztük ki kell emelni Mosonyi professzort, akihez az egyetem elvégzése után is, egész életében szoros kapcsolat fűzte. A mérnöki oklevél megszerzése után az MTA tudományos ösztöndíjasa lett. Mosonyi professzor volt a tudományos konzulense. Neki köszönheti élete legsikeresebb kutatási témájának megválasztását, ő javasolta neki, hogy foglalkozzon a nempermanens vízmozgások vizsgálatával. A diploma megszerzése után a Közoktatásügyi Minisztériumban, utána pedig 1953-tól a Műegyetem Vízépítési Tanszékén dolgozott, amelynek Mosonyi professzor volt a vezetője. 1956-ban adjunktusi, 1962- ben docensi, 1969-ben egyetemi tanári címet kapott. 1969-től a Vízépítési Tanszék vezetője, 1974- 1987-ig Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet igazgatója volt. 1968-ban védte meg „A szabadfelszínü nempermanens vízmozgások számítása digitális számítógéppel” című Műszaki Tudományok Doktora címért benyújtott értekezését. Ezután egy évet az USA-ban töltött Ford ösztöndíjjal, ahol a nempermanens vízmozgások számítógépes Dr. Kozák Miklós Kunhegyes, 1924.09. 05. - Budapest, 2020. 05.12. vizsgálatával és az osztott paraméterű vízgyűjtő modellezéssel foglalkozott. Hazatérése után lett a Vízépítési Tanszék vezetője. Oktató munkája mellett a BME Nemzetközi Kapcsolatok Osztályát is vezette. Több mint 200 publikációja jelent meg, közülük 35 idegen nyelven. A külföldön tartott előadásainak száma meghaladta az ötvenet. Kertai Edével közösen készítette el közel egy évtizedes munkával Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyainak három kötetes monográfiáját (Duzzasztóművek, Folyami kikötők, Tavi kikötők). A monográfia szakmatörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű mű, de a mai vízmérnökök is sokat tanulhatnak belőlük, és a laikusok számára is érdekesen mutatja be Magyarország legjelentősebb vízépítési műtárgyait és a vízmémöki munka szépségeit és fontosságát. A Vízépítési Tanszék nagyszámú bírósági szakértői megbízásának tapasztalatait felhasználva írták Szabathiel József professzorral a Vízépítési tapasztalatok című jegyzetet, és ebben a témakörben új tantárgyakat is beindítottak. Később Kozák professzor több egyetemi jegyzetet is írt ebben a témakörben, az egyiket Hamvas Ferenccel, akivel 97 esettanulmányt dolgoztak fel. Nagyon fontosnak tartotta a hallgatók gyakorlati képzését, ennek elősegítéséhez gazdag diapozitív gyűjteményt hozott létre a vízilétesítményekről és a vízépítési hibákról. Amikor tanszékvezető lett, tehetséges fiatalokat hívott meg a tanszékre, akik közül az első időszakban külön kiemelendő Bakonyi Péter, Rátky István és Horváth László, akik a tanszéki tudományos iskola első kiválóságai voltak. Nagy súlyt helyezett munkatársai szakmai fejlődésére. Francia ösztöndíjhoz, hollandiai továbbképzéshez, kanadai és dániai munkavállalási lehetőséghez segítette őket. 1974-től, amikor a Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet igazgatója lett, az egyik helyettese voltam. Jó vezető volt, nagyon sokat tanultam tőle. Igazságosan és bölcsen vezette az Intézetet. Jól összehangolta, egyesítette a három tanszék erejét, és vezetése alatt, különösen a számítástechnika alkalmazása terén, az Intézet hazai és nemzetközi viszonylatban is elismert oktatási egység és fejlesztő műhely lett. Jelentősen fejlesztette az Intézet nemzetközi kapcsolatait. Nevéhez fűződik a vízimérnök képzést végző középeurópai tanszékek vezetőinek a találkozója és együttműködése. Nemzetközi kapcsolatainak köszönhető, hogy a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség (IAHR) támogatásával fontos nemzetközi konferenciát szerveztünk Magyarországon a számítógépek alkalmazásáról a víztudományokban. Nem túlzás azt mondani, hogy forradalmi változást hozott az 1960-as években az emberiség történetében általánosságban - és a víztudományokban is - a számítógép feltalálása és a számítógépek alkalmazásának elterjedése. Kiemelkedő szerepe volt Kozák professzornak a számítógépes hidraulika és a hidroinformatika „születésében” Magyarországon. A számítógépek alkalmazásának gyors elterjedéséhez tananyagokra volt szükség. A vízmémöki tudományok területén Kozák Miklós és munkatársai nevéhez fűződik az oktatáshoz szükséges első hazai egyetemi jegyzetek megjelentetése a Mérnöki Továbbképző Intézet kiadásában: Benkő Tiborné - Kozák Miklós (1971) Hidraulikai problémák megoldása számítógéppel; Kozák Miklós - Bozóky-Szeszich Károly - Ijjas István (1972) Számi-
