Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
8 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 1. sz. A Tisza szabályozás megkezdését az 1816., 1830. és 1845. évi árvizek indították el, majd pedig az 1855., 1867-68., 1879., 1881., 1888. évi - rendre katasztrofálisnak tekinthető - árvizek adtak egy-egy lökést a fejlesztések folytatásához, kiteljesítéséhez. Az 1880-as évekig a Duna mellett a jeges árvizek jelentették a legnagyobb veszedelmet. Nem lehetett tudni, hogy adott évben hol torlódik meg a jég és a torlódott jég mekkora visszaduzzasztást okoz. (így történhetett, hogy Bécs, Pozsony, Komárom és Pest-Buda különböző években kapott jeges árvizet.). Pl. az 1838. évi Duna-völgyi jeges árvíz kialakulását az okozta, hogy a megelőző, igen kemény télben a Duna jege — több helyen torlódva - Bécsig rakódott fel. A felülről érkező olvadással indult árhullámok hatalmas jégtorlaszokat képeztek, a lezúduló víz- és jégtömegek Esztergomtól a Dráváig végigdúlták az árteret: 10 100 ház dőlt össze (Pesten és Óbudán a házaknak több mint a fele), 3 200 megrongálódott, s csak a fővárosban 153 ember vesztette életét. Az áldozatok számát az növelte meg, hogy éjjel tört a víz a városra. Annak ellenére, hogy az árvíz után megkezdték egy hasonló vész megelőzésének munkálatait, csak a három város (Pest, Buda, Óbuda) egyesítését követően, az 1870-es évektől kezdték kialakítani az egységes budapesti árvízvédelmi koncepciót, végezték el a szükséges mederszabályozási munkákat, építették meg a partfalakat és a Duna-hidakat. A millennium idejére kialakult budapesti Duna-part és a ma is ismert, körutakkal tagolt városszerkezet lényegében a hajdani pusztító árvíz következményeként jött létre. Az 1838. évi volt minden idők eddigi legnagyobb dunai jeges árvize. A szegedi nagy árvíz 1879-ben történt. Az 1878 decemberében a Felső-Tiszán elindult árhullám a szélvihar által támogatva 1879. március 12-én hajnali fél kettőkor átszakította a Szegedet még védő vasúti töltést és öntötte el a várost hajnalra. Leírhatatlan volt a pusztulás, 151 ember vesztette életét a zavaros habokban, vagy az összeomló házak romjai alatt. A 75 ezer lakosú Szeged 6 350 házából mindössze 417 maradt épen, de azok negyede is később összedőlt, vagy lakhatatlanná vált. Szegeden és környékén mintegy 100 000 ember vált hajléktalanná. A folyó csak 186 nap múltán húzódott vissza a medrébe. A katasztrófa híre külföldön is nagy részvétet keltett. A világ nagyvárosai - köztük London, Párizs és Brüsszel - küldtek jelentős adományokat Szeged újjáépítésére. (Ennek emlékét őrzik a szegedi körutak nevei.) A későbbi árvizek sorából a Tisza-völgyben az 1895. és 1919. évi tiszai, az 1925. évi Körös-völgyi és 1932. évi tiszai, az 1933. évi és 1947-48. évi felső-tiszai árvizek emelkednek ki. A közhiedelemmel ellentétben a jelentős nagy árvizek viszonylag ritkán fordulnak elő. Az 1838-tól 2014-ig eltelt 176 év alatt 34 olyan árvizet tartunk számon, amelyek valamilyen szempontból jelentősnek, különlegesnek minősültek, amelyek az árvízvédelem egyes fejlesztési szakaszainak határköveit jelentették. Belvízvédekezés az elmúlt évtizedekben A belvíz előfordulásának jellemzésére többféle mérőszám használatos. Az egyik leggyakrabban használt a belvízzel elöntött terület nagysága (hektárban kifejezve). Ezt hagyományosan helyszíni felméréssel (szemrevételezéssel), napjainkban esetenként már légi vagy űrfelvételek alapján határozzák meg. A felméréseket az egyes belvízvédelmi szakaszok dolgozói végzik el, majd a vízügyi igazgatóságok területére összesítik. Ezekből az adatokból egy-egy hosszabb (több hetes vagy több hónapos) belvizes időszakra vonatkozóan megállapítható a maximális elöntés nagysága. A belvizek gyakoriságára jellemző, hogy az utóbbi 65 évből mindössze egy olyan év volt (1992), amikor nem került sor belvízvédekezésre. A kilencvenes évek második felében pedig olyan nagyságrendű belvíz alakult ki (1999-ben 440 ezer ha és 2000-ben 343 ezer ha), melyhez fogható csak több évtizeddel azelőtt, a hatvanas években fordult elő. Az eddig regisztrált területi elöntések maximumai (1940-ben és 1942-ben) meghaladták az 500-600 ezer hektárt. 1966 telén 370, 1970-ben pedig 280 ezer hektárt borított belvíz (5. ábra). 5. ábra. A belvízi elöntések mértéke 1940 és 2019 között Figure 5. The extent of excess inland water inundations between 1940 and 2019
