Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
6 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 1. sz. téseket, elönti a mentesített árteret. Hazánk árvízi veszélyeztetettsége - az ártér arányát tekintve 22,3% - Európában a legnagyobb, ehhez egyedül Hollandia helyzete hasonlítható. Magyarországon az éghajlati és topográfiai adottságok miatt gyakoriak az árvizek. A magyarországi folyók - a Zala és a Zagyva kivételével - mind külföldön erednek, befogadójuk a Duna vagy a Tisza. A magyarországi folyók hossza 2 822 km, vízgyűjtő területük pedig gyakorlatilag az ország teljes területével megegyezik (93 000 km2). A határainkhoz érkező folyók kereken 290 000 km2-ről, tehát Magyarország területének több mint háromszorosáról gyűjtik össze a vizeket. A folyók vízjárását éppen ezért döntően nem a hazai, hanem más országok vízgyűjtő területén keletkező vizek alakítják, befolyásolják. A magyarországi folyók árhullámait csoportosíthatjuk abból a szempontból, hogy azokat hóolvadás, csapadék, vagy a kettő együttesen okozza. Megkülönböztethetünk jeges és jégmentes árvizeket. Különböző folyóink, tájegységeink árvizeinek statisztikai átlagai alapján az országban 2-3 évenként kisebb vagy közepes, 5-6 évenkéntjelentős, 10-12 évenként pedig rendkívüli árvizek kialakulására kell számítani. Mellékfolyóink felső szakasza heves vízjárású: gyors hóolvadás vagy egy-egy nagyobb csapadék után az árvíz a hazai folyószakaszokon 1-2 napon belül megjelenik, rövid idő - esetenként mindössze néhány óra alatt - több méteres áradást okozva. Különösen veszélyesek e tekintetben a Felső-Tisza és mellékfolyói, valamint a Körösök, ahol a csapadékot követő 28-36 órán belül határainknál 8-10 métert is emelkedhet a folyók vízszintje. Éghajlati és természetföldrajzi adottságaink miatt az év bármely szakában előfordulhatnak árvizek, amint az számos alkalommal igazolódott is. A folyószabályozások következtében a Tiszán és mellékfolyóin jelentős mértékű vízszintemelkedések következtek be. Ez az intenzív vízszint-emelkedési tendencia ma is folytatódik. Ezt szemlélteti a 2. ábra. Az adatokból kitűnik, hogy az 1876-2006. közötti 130 éves időszak alatt, például a Tisza tivadari szelvényében 310 cm-es, a szolnoki szelvényében 288 cm-es vízszintemelkedés következett be az LNV-ben. Egyértelmű, hogy az árhullámok gyakoribbá vállnak és tetőzési szintjük emelkedik. A Duna fontosabb hazai szelvényeiben ugyancsak megfigyelhető az árvízszintek emelkedése (3. ábra). A kiváltó okok sokrétűek, de számos leegyszerűsítéssel és tévhittel is találkozunk. Az észlelt árvízszintek emelkedésének legalább három, egymást átfedő, egymásra halmozódó oka van: a vízgyűjtőn folytatott emberi tevékenység hatásának integrált megjelenése, az újabb - korábban még nem kialakult - időjárási helyzetekből származó következmények, illetve, bizonyos mértékig, az éghajlatváltozás - sok részletében még feltárást igénylő - hatása (Szlávik 2017). 2. ábra. Az árvízszintek emelkedése a Tiszán és mellékfolyóin (Szlávik 2017) Figure 2. Increase in flood levels on the Tisza and its tributaries (Szlávik 2017) 3. ábra. A maximális árvízszintek emelkedése a Dunán 1875 és 2013 között (Szlávik 2017) Figure 3. Increase in peak flood levels on the Danube from 1875 till 2013 (Szlávik 2017) A magyarországi árvízvédelem és árvízvédekezés kialakulása A középkorban az árvíz nem volt általános érvényű természeti katasztrófa, vagy veszélytényező. A lakosság a folyó menti magaslatokon telepedett le, és a helyi adottságokhoz jól alkalmazkodó gazdálkodást folytatott. A Kárpát-medencében az árvíz elleni védelem kezdetben - a XVII. századig - a nagyobb településekre korlátozódott, a kisebb települések rendszerint árvíztől védett helyre költöztek. A XVIII. század közepétől, de különösen a napóleoni háborúk időszakában kialakult európai élelmiszer termelési konjunktúra adta az első lökést a mezőgazdaság extenzív fejlesztésére, ami viszont - mint előfeltételt - a folyók szabályozását, a völgyek árvízmentesítését, lecsapolását tette szükségessé. Az ország akkori vízrajzi állapotát a 4. ábra szemlélteti, amely bemutatja a Kárpát-medence víz-borította és árvíz járta területeit az árvízmentesítő és lecsapoló munkálatok megkezdése előtt (Szlávik L 2017).