Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
49 Szilágyi János Ede és társai: A tájszemléletű vízgazdálkodás hidrogeológiai, talajtani és jogi aspektusai - Felhívás a táj szemléletű... tájszemléletű vízgazdálkodás megvalósítására. Jelen részben igyekszünk belefíízni azon kapcsolódási pontokat, amelyeken keresztül a jogtudomány esetleg hozzájárulhat a tájszemléletű vízgazdálkodás koncepciójának megvalósításához. A tájszemléletű vízgazdálkodás irányába mutató, folyamatban lévő intézkedések Jelen alfejezetben néhány gondolattal az erdősítés, az öntözésfejlesztés, a mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer, valamint az agrár- és vidékfejlesztési támogatások témaköreivel kötnénk össze a vízszemléletű vízgazdálkodás koncepcióját. Erdősítés Az erdősítés széndioxid megkötésében (Bastin és társai 2019) illetve vízvisszatartásban és tárolásában játszott szerepe ismert. Erre tekintettel előremutatónak tekinthető a Nemzeti Erdőstratégia azon célkitűzése, hogy Magyarországon a következő ötven évben az erdőborítottságot 27 százalékra növeljük 680 ezer hektár új erdő telepítésével (FM 2016). A célkitűzés pénzügyi kereteként jelenleg jelentős részben a Vidékfejlesztési Program szolgál. Mindezek kapcsán kérdésként vetődik fel, hogy a megvalósuló erdősítések mennyiben illeszkednek egy optimális tájszemléletű vízgazdálkodás koncepciójába. A kérdés komplex kezelése kapcsán ugyanakkor figyelemmel kell lenni a hullámtéri erdőkhöz kapcsolódó problémákra is, illetve arra, hogy az erdők nem megfelelő telepítése száríthatja is a tájat (az erdő nélküli víztöbblet ezzel szemben pedig mocsárhoz vezethet). Öntözésfejlesztés Az elmúlt években a vízszolgáltatások legkülönbözőbb típusainál tapasztalhatunk rendszerszintű, jogi háttérszabályozást is érintő változásokat. E reformok közé illeszkednek a mezőgazdasági vízszolgáltatások is, azokon belül is jelentős hányadban a mezőgazdasági öntözés témaköre. Az öntözésfejlesztés vonatkozásában számos változás történt az elmúlt években (Szilágyi 2015, Szilágyi 2017a), ugyanakkor még koránt sem értünk e folyamat végére. Ezen megállapításunkat támasztja alá a legutóbbi időszakban elfogadott kormányhatározatok sora is, így az Öntözésfejlesztési Stratégia megalkotásáról szóló 1744/2017. (X.17.) Kormányhatározat, a hazai vízgazdálkodás öntözési célt szolgáló fejlesztési javaslatairól szóló 1426/2018. (IX. 10.) Kormányhatározat, illetve utóbbi végrehajtásáról rendelkező 1800/2018. (XII.21.) Kormányhatározat. Mindezek kapcsán egyértelműen látszik, hogy az állam a közeljövőben még a korábbi évekhez képest is mélyebben kíván foglalkozni az öntözésfejlesztéssel, amely kérdéskör pedig a tájszemléletű vízgazdálkodás szempontjából is kardinális. Az állam szándéka szerint ezen öntözésfejlesztés legfontosabb elemei közé tartozik - több más mellett - (a) egy öntözési ügynökség létrehozása, (b) az érintett, feltételezhetően jelentős számban mezőgazdasági termelőket tömörítő öntözési közösség kialakítása, (c) az öntözést biztosító, táblák közötti infrastruktúra tulajdoni-használati viszonyainak biztonságos rendezése, (d) egyfajta átfogó öntözési tervdokumentáció elfogadása, amely mentén az egyes öntözési beruházások is megvalósíthatók, (e) a táblán belüli öntözési beruházások finanszírozása. A következőkben röviden ezen elemek közül térünk ki néhányra. Az öntözési ügynökség létrehozása (1426/2018. Korm. határozat 3. pont és 1800/2018. Korm. határozat 3. pont) végül a 2019. július 1. napjával kialakításra került Nemzeti Földügyi Központ (1150/2019. Korm. határozat 2. pont) - NFK rövidítéssel - keretében látszik megvalósulni (lásd az NFK feladatairól szóló 158/2019. Korm. rendeletet és az NFK Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 1/2019. NFK utasítást). Nem mellesleg az NFK-nak komoly feladatai vannak az erdőgazdálkodás vonatkozásában is, amely a tájszemléletű vízgazdálkodás szempontjából előnyös is lehet. A mezőgazdasági öntözés rendszerének kialakítása, illetve működtetése egy - egyébiránt a szakirodalom által is javasolt (Szilágyi 2016, Szilágyi 2018) - az erdőgazdálkodáshoz, vadgazdálkodáshoz, illetve halgazdálkodáshoz nagyban hasonlító állami tervezési rendszeren keresztül valósulna meg, amelynek egyfajta sarokköve a fent nevesített Öntözésfejlesztési Stratégia. Úgy látjuk, hogy e tervezési, tervdokumentációs tevékenység, illetve egy ehhez szervesen kapcsolódó átfogóbb, az öntözési tevékenységen túlmutató tervezési, engedélyezési rendszer lenne leginkább alkalmas arra, hogy a táj szemléletű vízgazdálkodás koncepciója érdemben megvalósuljon. Ennek kapcsán fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) gondozásában 2018-ban elkészült egy értékes anyag az öntözésfejlesztésre koncentrálva, amelynek alapját jelentő kutatás során a készítők ugyanakkor elsősorban a mezőgazdasági vízkereslet ökonómiai szempontok alapján történő meghatározására, számszerűsítésére helyezték a hangsúlyt, és ennek kapcsán - saját szavaikkal élve - a „vízkínálat tekintetében a víz adott területre történő eljuttatásának lehetőségére fókuszáltunk, az elérhető vízmennyiség kérdésére (készlet- vagy kontingensoldal) nem tértünk ki” (Kemény és társai 2018). Meglátásunk szerint a tájszemléletű vízgazdálkodás koncepcióját az szolgálhatná még hatékonyabban, ha az AKI 2018-as dokumentumában is szereplő, ott azonban kevésbé hangsúlyosan figyelembe vett szempontok a végső, egy esetleges engedélyezési rendszer alapját képező tervdokumentációban már érdemben is figyelembe vételre kerülnének. A kapcsolódó dokumentumok (1800/2018. Kormányhatározat, 158/2019. Korm. rendelet, 1/2019. NFK utasítás) tanúsága szerint az érintettek a mezőgazdasági vízszolgáltatáshoz adott esetben egyfajta „öntözési közösség” keretében, annak segítségével férnének hozzá. (Megjegyezzük, hogy az 1800/2018. Kormányhatározat erre még, mint „önkéntes termelői öntözési közösségként” hivatkozik.) Habár meglátásunk szerint egy ilyen öntözési közösség létrehozása megvalósítható a meglévő vízgazdálkodási társulati rendszer átfogó reformjával is, de szintén természetes megoldásként adódik az is, ha egy új jogintézményt hoznak létre e célra. Egyfaja mintaként szolgálhat e vonatkozásban is a fentebb már említett vadgazdálkodásból (Szilágyi 2016) ismert „tulajdonosi közösség” jogintézménye.
