Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
42 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 1. sz. hogy mind az első, mind a második célunk megvalósításához, mind pedig a saját speciális tudományterületük - ez képletesen lehetne a jelen tanulmány egyfajta folytatása - vonatkozásában járuljanak hozzá a koncepció kimunkálásához. A tájszemléletü vízgazdálkodás koncepciója kapcsán ugyanis az első lényeges megállapítások egyike az lehet, hogy ez egy olyan koncepció, amelynek érdemi megvalósítása biztosan nem lehetséges egy valós tudományközi megközelítés és valós tudományközi diskurzus nélkül. A TÁJSZEMLÉLETŰ VÍZGAZDÁLKODÁS KONCEPCIÓ ELŐZMÉNYEI ÉS A BENNE REJLŐ LEHETŐSÉGEK A tájszemléletü vízgazdálkodás fenti bevezetőjéből is kitűnhet, hogy a Nemzeti Víztudományi Kutatási Program kihívásai és feladatai című MTA dokumentumban (MTA 2018) megjelenő elnevezés nem valami új - a magyar vízügyi szakma számára ismeretlen - megoldást foglal magában, hanem sokkal inkább számos olyan elgondolás számára kínál egyfajta ernyő-koncepciót, amelyek már korábban is feltűntek a legkülönbözőbb stratégiai dokumentumokban, illetve a legkülönbözőbb szerzők tollából (Honti és társai 2017). Már korábban foglalkoztak a tájszemléletű kormányzás koncepciója mögötti problémarendszerrel, illetve annak lehetséges, komplex szemléleten alapuló megoldásával a fontosabb stratégia anyagok közül például a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztését (VTT) megalapozó tanulmányok (a VTT 2001 még csak utalás szintjén, a nagyobb áttörést ebben a VTT 2002, és főleg a VTT 2004 jelentette); Magyarország első, illetve második Vízgyűjtőgazdálkodási Terve (VGT1 és VGT2), illetve azok mellékletei és háttéranyagai; a Magyar Tudományos Akadémia Magyarország vízgazdálkodása című Köztestületi Stratégiai Programja (MTA 2011). Meg kell jegyezni ugyanakkor azt, hogy az egyes dokumentumok - illetve ugyanez igaz az egyes szerzőkre is - a táj szemléletű vízgazdálkodás kapcsán nem feltétlenül ugyanazokat az elemeket emelték ki, illetve tartották hangsúlyosnak, vagyis e vonatkozásban a tájszemléletü vízgazdálkodás koncepciója sem tekinthető lezártnak és egységesnek. Amennyiben a táj szemléletű vízgazdálkodás ernyőkoncepciója alá vonható elképzelések legfőbb kapcsolódási pontjait szeretnénk összefoglalni, akkor leginkább a következő gondolatokat érdemes kiemelni. (a) A tájszemléletű vízgazdálkodás koncepciójának megvalósítását számos más szakpolitika igényeinek, illetve problémafelvetéseinek is formálnia kell, amely szakpolitikák ugyanakkor több esetben is első látásra nehezen összeegyeztethető igényeket fogalmazhatnak meg. Különösen nagy az áthidalásra szoruló szakadék e vonatkozásban is a környezetvédelmi-természetvédelmi érdekek és a növekedési kényszerben lévő gazdaságpolitikai érdek között. Ezek közül csak példálózó jelleggel emelnénk ki azt, hogy miközben a 2012-ben elfogadott Nemzeti Vidékstratégia a mezőgazdaság termelékenységének növelését tűzi ki célul - lényegében azt, hogy a magyar föld- és vízvagyon megfelelő hasznosításával a magyar agrárium képes legyen 15 millió embert megfelelő minőségű élelmiszerrel ellátni - addig a 2015-ös Nemzeti Biodiverzitás Stratégiánk immáron a természeti erőforrások használatának viszszafogására ösztönözne, így felhívva a figyelmet arra, hogy a „2008-ban befejezett elemzés általános célú, lineáris súlyozású számításon alapuló tájértékelése szerint Magyarország Természeti Tőke Indexe 9,9%, ez annyit jelent, hogy a hazánk területét egykor borító természetes élőhelyek ökoszisztéma szolgáltatásainak több mint 90%-a mára megsemmisült.” A példa rávilágíthat arra, hogy a tájszemléletű vízgazdálkodás koncepciójának megvalósítsa csak egy tágabb viszonyrendszerben - a fenntartható fejlődés hármas dimenziójában értő módon elhelyezve — lehet csak sikeres, amely elképzelhetetlen egy jól működtetett vízszemléletű kormányzás (water governance) nélkül (World Water Assessment Programme 2003, 2006, 2009, Szöllősi-Nagy 2015, MTA 2018, Szilágyi 2018), vagyis a vízpolitikán és vízgazdálkodáson túlmutató nagyobb rendszer keretein belül kell tanulmányunk koncepcióját is kezelni. (b) A tájszemléletü vízgazdálkodás koncepciója és annak előzményei által megoldandó egyik legfontosabb problémát jól szemléltethetjük azzal, ha egymásra vetítjük Magyarország azon területeit, amelyeket az árvíz, a belvíz vagy az aszály súlyt. Az így kapott kép (1. ábra) arra hívja fel a figyelmet, hogy a három jelentős magyarországi vízkáresemény által érintett, sújtott területek között jelentős átfedések vannak; szemmel láthatóan nem pusztán a Tisza vízgyűjtőjén, azonban területi nagyságrendjét tekintve ott kiemelkedően. Mindezekhez kapcsolódóan fontosnak tartjuk megjegyezni azt is, hogy a klímaváltozás és az édesvízhez kapcsolódó kockázatok (például árvíz) mértéke között nagyon szoros összefüggés van (IPCC 2014), nagymértékben betudhatóan azon feltételezésnek is, amely szerint a klímaváltozás felgyorsítja a hidrológiai ciklust (World Water Assessment Programme 2009). I. ábra. Árvíz, belvíz és aszály által veszélyeztetett területek Magyarországon (KJT 2017) Figure 1. Areas threatened by food, inland inundation and drought in Hungary (KJT 2017) c) A magyar vízgazdálkodásban éppen a fenti problémarendszert látva alakult ki az az álláspont (Balogh 2001, Borsos 2010, MTA 2011, Heilmann és Fehér 2017), amely a Tisza XIX. századi szabályozásának nemvárt következményeként tekint a vízhez kötődő káresemények kumulációjára. A komplex problémarendszer orvoslása értelemszerűen csak komplex szemlélettel történhet meg. A KJT 2017 e komplexitásra utalva fejti ki, hogy „ a vízpolitika és
