Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
85 Nekrológ Életének 92. évében elhunyt dr. Rákóczi László okleveles mérnök (BME 1952), egyetemi doktor (ÉKME 1966), a műszaki tudomány kandidátusa (MTA 1981), címzetes egyetemi docens (ELTE 1989), címzetes egyetemi tanár (BME 2011). Mérnöki diplomájának átvétele után, 1952-1958 között az UVATERV Víz osztályának tervezője, majd 1958- tól nyugdíjba meneteléig, 1989-ig tudományos kutató, főmunkatárs, tanácsadó a VITUKI-ban. Főbb munkaterületei: tervezőként közlekedési üzemi vízellátás és csatornázás, kutatóként: folyami hidraulikai, hordalékmozgási és folyószabályozási vizsgálatok, folyami és tavi hordalékmozgás radioaktív izotópokkal történő nyomj elzéses vizsgálata, ill. üledékdinamikai vizsgálatok voltak. 1966-tól 1977-ig vezette a V1TUKI nicki folyószabályozási kísérleti telepét, melyet ő és Csorna János alapított. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, többek közt birtokosa a Munka Érdemrendnek (1964), arany pecsétgyűrűnek (VITUKI, 1984), a Vízrajzi Szolgálatért Emlékéremnek (1986), Pro Hidrológia díjnak (VITUKI, 1999), valamint a KvVM Vásárhelyi Pál-díjának (2005). Nemzetközi kutatói ismertségét a folyami és tavi hordalékmozgás lumineszcens nyomjelzése alapozta meg. Ebből a témakörből írta 1965-ben „A görgetett hordalék mozgásának vizsgálata jelzőanyagok segítségével” című mérnöki doktori értekezését. Az 1960-as évek közepétől egyre intenzívebben foglalkozott tavi üledékvándorlással, balatoni és Fertő-tavi kutatások keretében. Jelzőanyagok alkalmazásával vizsgálta például a Balatonban a déli part hullámzás által elmosott anyagának mozgását, és a Keszthelyi-öbölben az oda bejutott iszapanyag felkeveredési és leülepedési viszonyait. Részt vett ökohidraulikai tárgyú kutatásokban is, például vizsgálta a szennyezett hullámterek rehabilitációs lehetőségeit a Sajó folyón, vagy a Vén- Duna mellékág revitalizációjának feliszapolódási hatásait a Duna Gemenci ágrendszerében. 1989-ben vonult nyugdíjba, de nagy lendülettel folytatta a hordalékvándorlással kapcsolatos kutatásait, különös tekintettel a Felső-Duna és szigetközi ágrendszerek mederalakulására, és a Dráva hordalékszállítására. Szekeres Jánossal (VITUKI) közösen kifejlesztette és elsőként a Dráva folyón hajtotta végre a Károlyi-féle görgetett Dr. Rákóczi László Debrecen, 1929. 01. 14. - Budapest, 2020.08. 04. hordalékmintavevőre szerelt vízalatti kamerával való hordalékvizsgálatokat. Fontos szerepe volt az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság által beszerzett zavartalan, fagyasztásos mederanyag mintavevő berendezés beüzemelésében, tesztméréseiben és az eredmények értékelésében. Hazai folyóiratokban (mint pl. a Hidrológiai Közlöny, Vízügyi Közlemények), valamint külföldi folyóiratokban, kongresszusi kiadványokban mintegy 100 publikációja jelent meg. A hordalékmozgás jellemzőinek mérése c. könyve 1982-ben jelent meg. Amerikában, Ázsiában és Európában több mint 50 országban, számos egyetemen tartott előadásokat, a VITUKI /UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyam rendszeres előadója volt. 1966-1968 között Kanadában (Albertai Egyetem), 1985- 1986 között Svédországban (Uppsalai Egyetem) dolgozott vendégkutatóként. Szakértőként részt vett thaiföldi, nepáli, kínai, indiai, venezuelai és francia kiküldetésekben, utóbbinál a Loire folyón demonstrálta a vízalatti kamerával felszerelt görgetett hordalék mintavevő alkalmazását. Szakmai elhivatottságát jól jelzi, hogy még az utóbbi években is szívesen adott tanácsokat különböző hazai és nemzetközi szakmai-tudományos munkákban, amelyek a folyami hordalékvándorlás témájához kapcsolódtak, például a teljes Duna hordalékvizsgálatát célzó nemzetközi DanubeSediment projektben vagy a hazai Duna hajózási fejlesztését célzó tervezői munkában. 1982-től 1988-ig tagja volt a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség (IAHR) Folyami Hidraulikai Bizottságának, továbbá folyamatosan aktív tagja volt az MTA Vízgazdálkodás-tudományi, valamint a Hidrológiai Osztályközi Állandó Bizottságának. 1961 -tői több cikluson át részt vett a Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) Számvizsgáló bizottságának munkájában. Az MHT vándorgyűléseinek gyakori előadója volt. Az MHT 1965-ben Vásárhelyi Pál-emléklappal, 1999-ben Pro Aqua díjjal tüntette ki. Laci bácsival végzős egyetemi hallgatóként találkoztam először, több mint 15 évvel ezelőtt. Kutatói pályám alakulására a folyamatos mentori tevékenysége nagy hatással volt, és gyümölcsöző szakmai beszélgetéseink mindig további lendületet adtak új innovatív hordalékvizsgálati módszerek fejlesztéséhez, legyen szó számítógépes modellezésről vagy új terepi mérési eljárások fejlesztéséről. Műegyetemi előadói, konzulensi és bírálói munkái számos hallgatói TDK és doktori kutatást fémjeleznek, amelyekért nagy hálával tartozunk neki. Szakmai-tudományos eredményei a hazai és a nemzetközi hordalékkutatás területén meghatározók, egyúttal jövőbeli kutatások alapjául szolgálnak. Emlékét kegyelettel megőrizzük! Dr. Baranya Sándor egyetemi docens, tanszékvezető BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék
