Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
Szabó Zs. és társai: A célzott felszín alatti vízutánpótlás nemzetközi trendjei és hazai alkalmazási lehetőségei 41 és ipari vizek, esővízlevezető árkok, gödrök stb.). {Dillon és társai 2009). A célzott felszín alatti vízutánpótlás kialakítása során szükség van a környezeti hatások előzetes felmérésére, illetve folyamatos megfigyelésre és ellenőrzésre (monitoring), hogy a kockázatok csökkenthetők legyenek és ezáltal megfelelő hatást lehessen elérni. MAR rendszerek létrehozása több előnnyel is jár, vízmennyiségi, vízminőségi és környezeti szempontból egyaránt. Alkalmazásuk elősegítheti a vízellátás hosszútávé biztonságát, növelheti a víztartalékokat, csökkentheti az evaporációs vízveszteséget, az árvizek káros hatásait és a lefolyási vízveszteséget, javíthatja a vízminőséget, csökkentheti a víztartók sótartalmát, fenntarthat felszín alatti víztől függő ökoszisztémákat (FAVÖKO), továbbá növelheti a terület (turisztikai) értékét, a környezet sokszínűségét, valamint a biodiverzitást is {Dillon és társai 2009). Egyik fő jellemzője, hogy szemben a hagyományos felszíni tározási módszerekkel, felszín alatti víztározást biztosít, mely nem csak környezeti előnnyel bír, hanem gazdasági és társadalmi szempontból is kedvező. Az újonnan épülő gátakkal és felszíni tározókkal szemben, kisebb területre van szükség, akár városokon belül is létesíthető, síkvidéki területeken is alkalmazható, általában alacsonyabb kutatási és kivitelezési költséggel jár és akár kisebb léptékben is gazdaságos lehet {Dillon 2005, Dillon és társai 2009). A célzott felszín alatti vízutánpótlás gyakorlata nem ismeretlen hazánkban sem, a parti szűrésű rendszerek alkalmazása tekintetében több, mint 150 éves múltra tekint vissza {Kontur 1993). A hagyományos értelemben vett talajvízdúsítás, illetve rétegvízdúsítás szintén a MAR módszerek közé sorolhatók. Érdemes megjegyezni, hogy nem szerencsés külön talajvíz-, illetve rétegvízdúsításról beszélni, hiszen a sekély felszín alatti rétegek vízutánpótlása kihat a mélyebb rétegekre is, így rendszerekben érdemes gondolkodni, hogy a módszer pozitív és negatív hatásait megfelelőképpen tudjuk értelmezni. Számos szerző foglalkozott a témával Magyarországon, elsősorban az 1960-80- as években, felhívva a figyelmet a talajvízdúsítás alkalmazásának lehetőségeire, külföldi példák bemutatásával egyaránt (Páris 1961, Csobok 1962, Fázold 1968, Öllős 1970, Déri 1972, Bauer 1973, Déri 1975, Karácsonyi és Öllős 1980). Déri József 1972-ben megjelent Talajvízdúsítás c. könyve részletesen foglalkozik a módszer előnyeivel és hátrányaival, típusaival, kutatási és vizsgálati módszereivel, valamint a vízutánpótlás közben lejátszódó fizikai, kémiai és biológiai folyamatokkal egyaránt, és sok szempontból máig megállja a helyét. A vízpótlásra való igény mai napig jelen van, ehhez kapcsolódóan az elsődleges feladat az igények, lehetőségek és az alkalmas területek felmérése lenne {Páris 2006, Pálfai 2007, Somlyódy 2011, Nemzeti Vízstratégia 2017). Páris Emil következő sorai (Páris 2006) remekül összefoglalják ezt az igényt: „ Célszerűnek tartanám a felszíni és felszínalatti vízkészletek komplex hasznosítási lehetőségeinek szervezett vizsgálatát. (...) Célszerű lenne például feltárni azokat a helyeket, ahol a belvizek egy része a felszínközeli talajvízrétegekben tározható lenne, Azokat a helyeket, ahol az ivóvízellátás céljából kiemelt vizeket vagy tisztított szennyvizeket esetlegesen a terület alatt található mélyebben fekvő, vagy más rétegekben, öntözés céljára, biztonságosan lehetne elhelyezni. Javaslom az egyes felszíni vízgyűjtő területek alatt fekvő vízadó rétegek szervezett feltárását, a bennük található vízkészletek mennyiségének meghatározását, valamint azoknak a felszíni vízkészletekkel összhangban való hasznosítását. A felszín alatti rétegekben való vízelhelyezés következményeinek, a rétegekben elérhető tisztítási folyamatoknak jobb megismerését. Fontosnak tartom a felszínalatti vízadó rétegekkel kapcsolatos, környezetbarát, természeti eszközökkel való műszaki megoldások, mint például a talajvízdúsítás, kialakítását. ” Előrelépést jelenthet, hogy a felülvizsgált Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv intézkedési programja (OVGT2 2015) több intézkedést is tartalmaz, mely felszín alatti vízutánpótlással megvalósítható vagy ahhoz szorosan kapcsolódik:- 7.1 intézkedés: Belvízelvezető rendszer módosítása,- 23.1 intézkedés: Belterületi vízvisszatartási lehetőségek,- 23.2 intézkedés: Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében,- 23.3 intézkedés: Vízvisszatartás tározással dombvidéki területeken, kisvízfolyásokon záportározókban, esetleg állandó tározókban,- 23.4 intézkedés: Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon,- 31.1 intézkedés: Talajvízdúsítás vízvédelmi szabályozása,- 32.2 intézkedés: Folyók eltereléséből, bevágódásából származó alacsony folyó vízszint miatt bekövetkezett talajvízszint-süllyedés kompenzációja vízpótlással, mederbeli fenékgátas duzzasztással,- 33. intézkedés csoport: Károsodott vízi, vizes és szárazföldi élőhelyek védelme a vízjárást befolyásoló hatásokkal szemben, az egyéb intézkedéseken felül. A tanulmány szerzőinek célja, hogy átfogóan vázolják a célzott felszín alatti vízutánpótlás nemzetközi gyakorlatát és trendjeit, ezáltal továbblépési lehetőséget nyújtsanak a kiterjedtebb hazai alkalmazás eléréséhez, melynek lehetőségei jelenleg még kiaknázatlanok. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás jegyében a célzott felszín alatti vízutánpótlás témaköre nemzetközi szinten egész virágzó tudományterületté nőtte ki magát, ahol elengedhetetlen a különböző szakterületek közötti szoros együttműködés (természettudományos megalapozottság, mérnöki tervezés, ökológiai-, társadalmi- és gazdasági vonatkozások). Jelentőségét mutatja továbbá, hogy az International Association of Hydrogeologists (IAH) és az UNESCO is kiemelten foglalkozik ezzel a kérdéskörrel {Gale 2005, van Steenbergen és Tuinhof2009,1AH2019, IAH-MAR Commission), valamint kétévente megrendezik a „Biennial Symposium on Managed Aquifer Recharge (BSMAR)”, háromévente pedig az „International Symposium on Managed Aquifer Recharge (ISMAR) konferenciát”.
