Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
Kozák Péter: Gondolatok a síkvidéki vízgyűjtők összegyülekezési folyamatairól I. 35 S - belvíz mennyiség qi - lefolyás, qp - párolgás, qsz- beszivárgás. 2. kép. Dr. Kienitz Gábor (1930-2010) (Forrás: www.hidrologia.hu) Photo 2. Dr. Gábor Kienitz (1930-2010) (Source: www.hidrologia.hu) Kienitz munkájában a belvíz általános alapegyenletének megoldásához a belvízrendszer fizikai modelljét definiálja, melyeket a belvíz kiürülésének folyamataihoz rendelt négy fázisra bontva az alábbiak (7. ábra): 1. a lefolyástalan mikrodomborzati területeken megjelenik a víz, 2. ezen elöntött területekről megindul a víz a terep lejtésének megfelelő irányban és a legalacsonyabb területrészeken megjelenik a belvíz folt, 3. a belvíz foltokból láncolatok alakulnak ki, amelyek végén elvezető csatorna, vagy lefolyástalan terület van, 4. csatomahálózatbeli összegyülekezés. 1. ábra. Belvíz összegyülekezés elmélete (Forrás: Kienitz 1974) Figure 1. Theory of inland excess water accumulation (Source: Kienitz 1974) Amennyiben az összegyülekezés gyakorlati megvalósulásának tükrében (Bíró és társai 2000} Lénárt és társai 1997) vizsgáljuk a Kienitz-féle összegyülekezési részfolyamatokat megállapíthatjuk, hogy az összegyülekezés fázisainak időtartama eltérő, amíg a terület egyes részein még csak a kisebb kiterjedésű tócsák tapasztalhatóak, addig a vízgyűjtő más részein már összefüggő belvízfolt-láncok alakulnak ki. Hagyományos értelemben csak a 2. fázistól beszélünk belvízről. Munkájában Kienitz részletesen elemezte az alapegyenlet egyes fázisokhoz tartozó megoldásait. Nagy figyelmet fordított az elemi vízgyűjtők vizsgálatára, azonban a párolgás és a beszivárgás (mint a belvizet megcsapoló legnagyobb természeti hatások) nem kaptak kellő hangsúlyt az alábbi megfontolásai szerint. Az 1. és a 2. fázisban szerepelteti a párolgás (qp) és a beszivárgás (qsz) belvízcsökkentő hatását, azonban a 3. fázisban már a két tényezőt összevonva szerepelteti (qv) időben állandó értékkel. A levezetés elméleti helyességének megerősítése mellett meg kell állapítani, hogy a levezetésben található egyszerűsítések túlzottan korlátozzák a párolgás és a beszivárgás hatását a belvizekkel elöntött területek kialakulására, illetve csökkenésére. A jelenlegi területhasználati adottságokat alapozottan a 2010-2011 között áthúzódó belvízi időszakra vonatkozóan állnak rendelkezésre vízháztartási elemeket is tartalmazó adatbázisok. Az adatbázis elemzése alapján megállapítható, hogy a belvizek megszűnésében nagyobb szerepet játszottak a természeti tényezők, mint az antropogén hatások (2. ábra), így azok hatásainak mérséklését feltételező -méretezési eljárásokban szereplő- egyszerűsítések korlátozzák a valós belvíz elvezetési állapotokhoz való közelítést. 2. ábra. A 2011. évi belvíztömeg (88 millió m3) megszűnésének megoszlása az Alsó-Tisza belvízrendszereiben (Forrás: ATIVIZIG) Figure 2. Distribution of the cessation of the 2011 excess surface water (88 million m3) in the inland water systems of the Lower Tisza (Source: ATIVIZIG) A (3) egyenlet a belvízi elöntéssel közvetlen kapcsolatban lévő impulzust tartalmazza, azonban a gyakorlati tapasztalatok alapján a belvizek képződése során ezek előjele megváltozhat és a belvizek kialakulásának döntő többségében ezen tényezők nem csökkentik, hanem növelik a belvízzel elöntött területek nagyságát. Gyakorlatilag a [3.] egyenlet qi- lefolyás, qsz- beszivárgás elemei a terepi körülmények között a nemcsak belvizcsökkentő hatást, hanem belvíznövelő hatást is képesek kifejteni. Amennyiben az elvezető rendszerben visszaduzzasztások alakulnak ki, úgy a qi tag elvezetés helyett belvízi elöntéseket fog generálni. A beszivárgás qsz hatása is két irányban értelmezhető. A beszivárgás iránya egyrészt a talajba történő függőleges mozgást jelenti, azonban a belvízkép
