Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
28 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 4. sz. Száraz tcrfogatsíirüscg (g/cm3) 4. ábra. A száraz térfogatsűrűség változása a Tisza jp. 54+353 tkm szelvényben a mentett oldali koronaélben és a mentett oldali rézsűfelezőben készült izotópos vizsgálatok alapján Figure 4. The change in dry bulk density in the Tisza right side 54 + 353 km section based on isotopic measures in the protected side crown edge and protected side slope bisector A feltáráskor azonosított víztartalmi értékek lényegesen alacsonyabbak, mint a talaj folyási határa, ami önmagában nem is csoda, hiszen a méréseket olyan helyről vették, ami nem suvadt le. Mindenképpen valószínűsíthető, hogy a lesuvadt részen még magasabb lehetett a víztartalom. Az a folyamat, hogy a rézsűn lévő talaj lefolyt, és sárszerűen legyező alakban szétterült azzal a ténnyel párosul, hogy ez alacsonyabb víztartalomnál következett be, mint az ott lévő agyag folyási határa. Meg kell jegyezni, hogy ráadásul a folyási határnál dinamikusan is „rásegítünk” a folyás kialakulására. Mindkét esetben egy közel hasonló sarazási folyamat játszódik le. Ez alapján azonban kétes megállapítás lehet kijelenteni, hogy a lefolyt rézsű anyagának víztartalma elérhette volna, vagy akár nagyon megközelítette volna a folyási határ víztartalmi értékét. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a le nem suvadt részen a telítettség mindenhol 90 % felett volt, vagyis a telítettséghez 3-5 % vizet tudott volna még felvenni a talaj. Ha megnézzük a víztartalom sűrűség görbét (6. ábra) megállapítható, hogy a talajminták víztartalma w=20-38 % között változott, és egy 35-36 %-os víztartalmú talajnál is csak mintegy w=40 %-ra adódik a telítettségi víztartalom. Tekintettel arra, hogy a 2. ábra szerint a feltárt talajminták folyási víztartalma wl= 45-70 % között változott. Vagyis telített állapotban is ez a víztartalmi érték a csak a folyási határ víztartalmának mintegy 60-70 %-a volt. Tehát valószínűsíthető, hogy a rézsű állékonyságvesztése idején a víztartalom nem hozható közvetlen közelségbe a folyási határ víztartalmával. De hangsúlyozni kell, hogy jelen gondolatmenet, ez a számítás a helyben maradt rétegek vizsgálata alapján készült, hiszen a lesuvadt talajt már nem lehetett vizsgálni. Ugyanabban a keresztszelvényben lévő két függélyben a száraz térfogatsűrűség értékének változását is nyomon követhetjük a mélység függvényében (4. ábra). A felszín közeli alacsony sűrűségek, a pa < 1,4 g/cm3 értékek többnyire a felszín alatti 1 méteres mélységben fordulnak elő. Ugyanakkor a töltés altalajában a száraz sűrűség határozott növekedést mutat. A korabeli töltés keresztszállítással épült, vagyis a töltésbe az előtérből vett talaj került bedolgozásra. Ha összehasonlítjuk a töltés és az altalaj száraz sűrűségét, megállapítható, hogy az töltésbe került anyag Ap = 0,10 - 0,24 g/cm3 értékkel (átlagosan 0,13 g/cm3-el) lett lazább a tömörítés elmaradásának következtében (5. ábra), 110 évvel a töltés építése után. A 7-9 %-os lazulás már elég nagy érték a talajmechanikában, hogy lényeges talaj fizikai jellemző változást okozzon. 5. ábra. A töltés és az altalaj száraz sűrűségének összehasonlítása Figure 5. Comparison of dry density of embankment and subsoil A beépítéskori lazulás következtében a több pórus könnyebben tud vízzel telítődni, a nagyobb hézagtényező elősegíti a talaj telített állapotának a gyorsabb kialakulását. A nagyobb hézagtényezőhöz telített állapotban nagyobb víztartalom is tartozik. A víztartalom értékének statisztikai feldolgozása alapján megrajzolható az altalaj, valamint a felszín közeli és a mélyebb töltés rétegek empirikus sűrűség görbéje (6. ábra). 17-18 19-20 21-22 23-24 25-26 27-28 29-30 31-32 33-34 35-36 37-38 39-40 Víztartalom (%) 6. ábra. A víztartalom empirikus sűrűség görbéje az altalajban, valamint a felszín közeli és a mélyebb töltés rétegekben Figure 6. Empirical density curve of water content in subsoil; near-surface and deeper embankment layers A töltés külső burka, a felszín közeli mérési helyek víztartalma volt a legmagasabb és az altalajé a legalacsonyabb. Már az itt tapasztalt különbségek is számottevőek és mutatják a gát különböző részei közötti eltéréseket. Az egymáshoz való viszony egyértelmű a 6. ábra és a hozzá tartozó 2. táblázat alapján. A 2. táblázatban és a további táblázatokban a szórás és a variációs tényező értékét óvatos becslésnek kell tekinteni, ugyanis a talajjellemzők nem normális eloszlásúak. A 6. ábrán feltüntettük az MSz 15290 által kötött talajokra megengedett maximális víztartalmat, melyet árvízvédelmi gátba lehet beépíteni. A víztartalmi érték korlátozását kötött talajok esetén több szempont is indokolja, a tömöríthetőség, a zsugorodás duzzadás, a töltésrepedések
