Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
26 Az 1867. és 1869. évi árvizek tapasztalata az volt, ahogy azt a folyammémökség is jelentette, hogy a töltések nagy része színei az addig tapasztalt legmagasabb vízállással, és csak kevés olyan pont maradt, amely e magasságon felül emelkedve szélességi méreteivel is megnyugtató lett volna. Sőt, a gátak ezen hiányosságából származó veszélyeket az is növelte, hogy több helyen fordultak elő repedések, amiket mielőbb be kellett tömni. így 1871 és 1876 között Zsurk-Eszeny-Gulács és Tarpa határaiban történt töltés emelés (Kész 2011). Ez utóbbi mondatból azonban nem derül ki, hogy csak a településeknél erősítették a töltést, vagy az egész szakaszon. Minden esetre a kifizetett 6 500 forint csak rövidebb munkák elvégzését, vagy csak a hibás szakaszok erősítését valószínűsíti. 1870-ben is volt gátszakadás a Tisza jobb parton, bár ezek Tarpa és Tivadar térségétől távol estek. Az Eszenyi határban a zsiliptől 600 méterre lefelé a korabeli szelvényezés szerinti 87 km-nél, a mederáttöltésnél, Beregmegyei Társulat területén, de az elöntésre került 70 km2 terület nagy része már a Bodrogközi társulatnál jelentkezett. 10 község volt érintett. (Kovács szerk. 1978, Zawadowski 1891, Kvassay 1900) A gátszakadás hossza Kvassay szerint 72 m volt (Zawadowski szerint 50 m). Az elöntött terület 7 331 ha. A következő évben is ugyanezen a részen volt gátszakadás Ásvány és Eszeny között január ötödikén. A 39 méteres megnyílást eleinte a tükörjég miatt nem lehetett megközelíteni (OL-K 184-1889 24 cs.). Az országosan nagyméretű, 303 gátszakadással járó 1876. évi árvízből úgy tűnik, hogy a Beregmegyei Társulat területe kiesett, nem szólnak gátszakadások erről a területről (Záhony felett csak a Nagyágról és a Talaborról) (Nagy 2019). A további munkálatokra 1881. január 3-án állami előlegként 40 ezer forint kölcsönt kapott a társulat. De 1881-ben jött a következő erőpróba, az öblözet északi részén történt gátszakadás (Kész 2011). Az 1881. évi rendkívüli árvíz után elodázhatatlannak tűnt a védgátak felemelése. A társulat erről az egész év folyamán azonban nem gondoskodott. Ezt követően rendelte el a kormány a gátaknak az 1881. évi vízszint felett 0,50 méterrel való magasítását. Ennek kivitelét a vásárosnaményi Királyi Folyammérnöki Hivatalra bízták, és e célra a társulat terhére hivatal rendelkezésére kiutaltak 20 000 forintot. Aggodalomra adott okot az is, hogy miként az 1830. évi vízmagasságot felülmúlta az 1855. évi, majd az 1869. évi, ezt pedig az 1881-es, úgy nem volt kizárva, hogy a jövőben ezt ismét egy ennél is magasabb árvíz fogja követni, különösen az öblözet alsó szakaszán. 1888. március 26-án a Csap-Tarpa között, a Beregmegyei Társulat területén 8 km hosszon elmosta a víz a gátat, 4500 ha került elöntésre. (Kovács 1978) Ekkor indult be a nagy volumenű töltésépítés Bereg vármegye töltésein, oly annyira, hogy a felvett hitelekből a századfordulón még 2 700 000 Frt törlesztése volt a társulatnak. Az ún. Tiszai-törvény értelmében a töltés három méter széles koronával és kétoldali 1:2 rézsűhajlással került megerősítésre, ahogy abban az időben mondták, kiépítésre. A magassági biztonság 1,0 méter volt a legnagyobb korábbi, azaz az 1888. évi vízszint felett. Ez a mintegy 110 éves, laza építésű, elöregedett töltés próbált ellenállni 2001 -ben az árvíz nyomásának. A Beregi öblözet töltésére ezek után nyugodt, de nem árvízmentes évtizedek (1895,1933) következtek, a következő gátszakadás csaknem hatvan évvel később volt, 1947-ben Tivadarnál az 52+500 tkm szelvényben. Az elöntött terület 32000 ha-ra rúgott, Tivadar, Gulács, Jánd, Gergelyi, Tákos károsodott. Összedőlt 423 lakóház, 11 híd, sérült 277 ház. Az összes kár 70 millió Ft volt, amiből a mezőgazdasági kár 40 mFt. Vízvisszavezetés miatti átvágás 34+150 szelvényben Tiszakóród felett történt. (Szlávik 2003) A víz lefolyása nagyon hasonlított a 2001. évihez. Meg kell jegyezni, hogy két helyen Tivadar felett az 53+770 és az 54+310 szelvényekben úgy alakult ki átömlés, hogy gátszakadás nem következett be. A TÖLTÉS ANYAGA A vizsgált keresztszelvényekben mind a töltés anyaga, mind a felszín közeli altalaj anyaga erősen kötött talaj volt, 64 %-ban kövér agyag, a maradék közepes agyag. Szemeloszlási vizsgálat végzésére nem volt igény. A kötött talajokat a Casagrande-féle képlékenységi grafikonban ábrázoltuk, feltüntetve a korábbi előírás határértékeit a töltésbe építhető agyagokra (2. ábra). A mai előírások szerint (MSz 15290 Vízépítési földművek tömörségi előírásai) csak a beépített föld 2/3-a az, ami korlátozás nélkül beépíthető a töltésbe. De az 1888. évi árvíz után, amikor a töltés a profilját elnyerte, ilyen előírás nem volt. Mint ahogy arra sem volt előírás, hogyan kell a töltést építeni. 50 45 40 35 1 30 j | * 25 JS 20 15 '— 30 40 50 60 70 80 Folyási határ w, (%) 2. ábra. A feltárt talajok helye a Casagrande-féle képlékenységi grafikonban Figure 2. Location of investigated soils in the Casagrande plasticity diagram A töltés anyagából két Proctor-vizsgálat készült (1. táblázat). Megállapítható, hogy a töltés anyaga valóban jó minőségű az osztályozó jellemzők alapján, azonban nagyobb probléma a gátszakadások szempontjából a töltés anyagának állapotával volt. Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 4. sz. 1. táblázat. A töltés anyagából készült Proctor-vizsgálatok _____Table 1. Proctor tests from the dike material_____ No. Megnevezés Ip (%> Wopt (%) Pdnlflx (g/cm3) 1 Közepes agyag 29,4 18,5 1,73 2 Közepes agyag 22,3 14,6 1,81 A töltésépítés technológiájának szabályzására csak a XX. század közepén készültek az első előírások, amik azóta tökéletesednek. De hogyan is épültek a töltések a XIX. században? Mind a nyomvonalazással, mind az építés technológiával kapcsolatban több olyan gyakorlat volt, melyet a kivitelezés fejlődése megváltoztatott. Azonban a töltések már ott álltak 2001-ben, adottságnak kellett tekinteni. Az töltésépítés technológia legfontosabb eleme a kézi
