Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)

2020 / 3. szám

Katona Gábor: A Tisza-tó öblítő csatornáinak környezetbiztonságra gyakorolt hatása

97

csökkentik a használati értéket és rontják a víz minőségét, a feliszapolódásból adódóan a hasznos térfogatot, ezek hatásaként pedig negatív ökológiai jelenségek is bekövetkeznek.

A víztározó 1973. május 16-án került átadásra, ezt megelőzően áprilisban kezdődött az I. ütemű duzzasztás, mely mederduzzasztást jelentett, 86,83 m.B.f. szinttel. Ennél a szintnél a folyó még nem lépett ki a medréből, hullámtéri elárasztás nem történt. A vízminőségi állapotra az eredeti, Tisza folyóra jellemző állapot volt a jellemző.

Az eredeti tervek szerint a II. ütemű duzzasztást hamarosan követte volna a III. ütem 1984-ben, majd a IV. ütem egy előre meg nem határozott időpontban. Ahogyan Hegedűs Lajos, a KÖTI VÍZIG akkori igazgatója mondta a Kiskörei vízlépcső 10 éves évfordulójára 1983-ban megtartott rendezvény nyitó előadásán: „ ...a III. ütem 300 millió m3 tározott vízmennyiséget irányozott elő. A

III. ütem kezdésére a VI. ötéves tervben már sor kerül. ” „ ...A Csongrádi vízlépcső megépülte után előáll az úgynevezett IV. ütemű duzzasztás: 91,50 m.A.f. szinttel, és ehhez 400 millió m3 tározott vízmennyiség tartozik. ” (Magyar Hidrológiai Társaság 1983). Ma már tudjuk, hogy sem a III. és IV. ütemre, sem a Csongrádi vízlépcső megépítésére nem került sor. A második duzzasztási szint eredetileg tervezett 96 millió m3 tározott vizmennyisége ugyan megemelésre került, ám az még így is messze elmaradt a III. ütemben tervezettől. Jelenleg mintegy 253 millió m3 víz tározása történik a nyári duzzasztási időszakban 88,57 m.B.f. szinttel.

Ennek következtében nem várt fejlemények adódtak a vízminőség terén. Míg a III. és IV. duzzasztási szint eredményeként kellően nagy vízborítottság jött volna létre, melynek köszönhetően a vízrétegek átmelegedése lassabb lett volna, a kialakult sekély vízrétegek vízminősége az átmelegedés következtében gyorsan változott. A kezdeti kedvezőtlen vízminőségi állapot sem az öntözési célok, sem az akkoriban preferált egyéb rekreációs célok kielégítésére nem volt alkalmas, továbbá a tározótérböl kilépő víz minősége befolyásolta a Tisza folyó alvízi vízminőségét, mely az alsóbb szakaszokon történő felszíni vízkivételekre gyakorolt kedvezőtlen hatást, főként kisebb vízhozamoknál, alacsony arányú hígulás esetén.

Az 1978-ban megkezdett II. ütemű duzzasztás hatására alakult ki a ma is jellemző nyári időszaknak megfelelő vízborítottság, közkeletű nevén a nyári vízszint, 88,33 m.B.f. szinttel. A tározótérben fokozatosan fejlődött ki a ma ismert változatos, páratlanul gazdag élővilág, mely természeti értékeire tekintettel hamarosan a Hortobágyi Nemzeti Park részévé vált. Napjainkban nagy kiteijedésü nyílt vízfelületek, mocsári és hínári növényzetekkel benőtt vizes területek, holtágak, morotvák, természetes vízfolyások, fokok, öblítő csatornák (római számmal jelezve), szigetek és félszigetek tarkítják, teszik változatossá és egyedülivé a 127 km2 nagyságú mesterséges tavat (Fejes 2011), melyet az 1. ábra szemléltet.

Azért, hogy meg tudjuk ítélni a helyzetet, a Kiskörei tározó elárasztását követő állapotra jó példa lehet a Tiszaroffi árapasztó tározó 2010-ben történt elárasztásával kapcsolatos vízminőség vizsgálatokról készült zárójelentés (Szabó és társai 2011). A jelentés megállapítja, hogy ajúniusban betározott, néhány hétig pangó vízben a medret alkotó tározótérben maradt nagymennyiségű szerves anyag, valamint a sekély vízrétegek felmelegedése hatására az oxigénháztartás drasztikusan megváltozott, az oxigénhiányos állapot kialakulása gyorsan bekövetkezett. A tározó júliusi leürítésekor már megfigyelhető volt az állóvízre jellemző fitoplankton állomány felfutása, továbbá igen magas volt a víz oldott ortofoszfát-foszfor, a-klorofill és oldott mangán tartalma, mely a tározótéren végzett gazdálkodás során felhasznált vegyi anyagok, műtrágyák eredménye lehetett. A párhuzam annyiban módosul, hogy a Tiszaroffi tározó elárasztása vegetációs időszakban, nyár elején történt, növényzettel benőtt területen, még a Kiskörei tározó elárasztására ősszel került sor. Azonban az is tény, hogy a Tiszaroffí tározóban visszatartott víz csupán néhány hétig volt betárazva, még a Kiskörei tározó vize egészen a következő nagyobb árhullámig a tározótérben maradt. Még tovább rontotta a helyzetet, hogy a tározótér területén elvégzett fakitermelést követően nem került sor a tüskök eltávolítására (1. kép). A korabeli fotókon látható, hogy a frissen levágott erdők helyén tősarjak fejlődtek, a felhagyott mezőgazdasági területeken pedig áthatolhatatlan cserjés, bozótos nőtt (2. kép). Az így létrejött mintegy 40 km2 nagyságú, igen szívós növényállomány csak a több éves tartós vízborítás alatt pusztult el, majd ajég és a hullámzás hatására feldarabolódott, folyamatos szerves anyag utánpótlást biztosítva és lassítva ezzel a vízminőség javulását (Szilágyi 2006).

1. ábra. A Tisza-tó Figure 1. The Lake Tisza