Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
82 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 3. sz. 15. ábra. Alvizi szelvény egy szakaszára előállított 3D modell részletei (Megjegyzés: Baloldalon egy durvább szakasz (15a, 15c), míg jobboldalon egy finomabb, homokosabb szakasz (15b,15d) látható. A teljes modellezett szakasz 21 m hosszú volt.) Figure 15. Parts of the 3D model from the downstream section (Note: On the left (15a, 15c) a coarser bed section, while on the right a finer, sandier section (15b, 15d) can be seen. The whole modelled section was 21 m long.) ÉRTÉKELÉS Tapasztalatként elmondható, hogy a mederanyag elemzéshez alkalmazott kép alapú módszer a 3-4 pixelnél (esetünkben ez a durva homok frakció volt) kisebb mederanyag szemcséket nem, vagy nem helyesen érzékelte, az ilyen jellegű mintavételi pontokban nem működött jól. így, azon pontokban, ahol jelentősebb mennyiségű homokot tartalmazott a meder, nem volt elfogadható egyezés a képi és szitált görbék között. Ez a tapasztalat egybevágott a korábbi kutatások eredményeivel (Buscomhe és társai 2010). Továbbá, azt is látni lehetett, hogy az alaktani vizsgálatok kiterjesztése (frakciónként más alak feltételezése, pl. gömb homok - korong kavics) hasznosítható a módszer fejlesztésére. A terepi műszerösszeállítás gyorsan és könnyen bevethető, valamint a képelemzés is gyorsan történik és nagyobb területek is lefedhetők vele, így a fejlesztésével érdemes foglalkozni. Iszapos mederrészen az állóhajós mérés sikertelen volt, mivel az összeállított műszernek érintkeznie kellett a mederrel, a referenciaméret biztosítása végett, ezzel azonban felkevertük a leülepedett iszapot és a fényképezés nem sikerült. A mérés óta ez a probléma már kiküszöbölésre került. A referenciaméretet lézerek biztosítják, melyek a kamera mellől a fenékre világítanak. A lézerforrások egymástól ismert távolságra helyezkednek el a kereten, így mivel a mederre merőlegesek, a felvételen látszó pontjaik is az ismert távolságra vannak egymástól, amikor elérik a medret. így már nem kell a műszernek érintkeznie a mederfelszínnel, elkerülhető a felkeverés. A görgetett hordalékmozgás videó alapú elemzése is ígéretesnek bizonyult. Az adaptált statisztikai háttérmodell továbbá lehetővé teszi, hogy elkülönítsük és a wavelet módszerrel külön elemezzük a fix medret is. Kutatási szempontból a szemcseszintű követés és tényleges pillanatnyi hordalékhozam meghatározása is érdekességeket, plusz információt hozhat. Hagyományos görgetett hordalékhozam mérés itt azonban nem történt, mert elsődleges célunk a mederanyag vizsgálata lett volna. így mintavevővel mért értékkel nem tudtuk összevetni. A választott Structure-from-Motion módszer igen robosztus. Alig igényeltek a felvételek utómunkát a kívánt 3D modell létrehozásához. Zaj szűrés, illetve finomhangolás a későbbiekben még szükséges lehet. Az ismertetett és bevetett eljárások együtt igen részletes információval tudnak szolgálni a folyók hidromorfológiai vizsgálatához. Látható volt, hogy egy szelvénymenti medervideózásból a fenti adatok mind kinyerhetők, ráadásul ez történhet más méréssel párhuzamosan is (pl. ADCP), így időt is spórolhatunk. Érdemes megemlíteni, hogy ezekkel a képfeldolgozó módszerekkel látjuk is, hogy mit mintázunk pontosan. Gondoljunk csak a görgetett hordalék mintavételezésnél adódó problémákra: a mintavevő nem fordul be folyási irányba, vagy belekap a mederbe és mederanyag is bejut a görgetett mintához, vagy akár arra, hogy a nagyobb kavicsok esetén a mintavevő szája nem feltétlen tud leülni a mintavételezéshez és elhalad alatta a hordalék. De ugyanígy a serleges mederanyag mintavételnél sem tudhatjuk, hogy a mederbe milyen rétegvastagságban kapott bele és milyen hosszon. Az elemzési idő is lerövidül, valamint a korábbi pontszerű információkat már mezőszerű értékekre cserélhetjük, hisz egybefüggő felvételeink vannak. A módszerek fejlesztése és tovább gondolása tehát indokolt. Ugyanakkor tény, hogy képalapú módszerek lévén, a láthatósági viszonyok is korlátot szabnak. A víz alatt történő felvételek esetén ez a vízjárási viszonyoktól függ. Nagyvíz esetén nagyobb a lebegtetett hordalék koncentráció, csökken a látótávolság, így a kamera közelebb kell, hogy elhelyezkedjen a mederhez, hogy rögzíteni tudja azt, ezzel viszont csökken a kamera által lefedhető terület is. Ilyen vízjárási esetben a görgetett hordalékhozam is megnövekszik. Mint bemutattuk, lehetőség van a görgetett hordalék leválasztására a stabil mederről és a kettő külön-külön történő elemzésére, azonban ez korlátozott mértékig történhet. A fix medernek időnként fel kell bukkannia, hogy a módszer működhessen. így tehát, ha akkora a hordalékszállító képesség, hogy a görgetett hordalék lepelszerűen áramlik (azaz, a gyorsabban mozgó részecskék az
