Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
Szlávik Lajos: 50 éve volt a Tisza-Szamos közi árvízkatasztrófa 25 Az árvízi elöntéssel kapcsolatosan jelentkező vízellátási feladatok kétirányúak voltak: egyrészt az ideiglenes vízellátás biztosítása a visszatelepítés időszakában, másrészt pedig meghibásodott, elszennyeződött, esetenként fertőzött vízellátó létesítmények (vízvezetékek, kutak) helyreállítása. A lakosság visszatelepítésével kapcsolatos átmeneti jellegű vízellátást (a lakosság, a védekező és helyreállító alakulatok, továbbá az épületfertőtlenítő részlegek, a fürdető állomások és az állattartás vízigényét) a vízügyi szolgálat és a honvédség együttesen biztosították. 21 db mobil víztisztító berendezést irányítottak a helyszínre; a víz szétosztására, tárolására összesen 53 db (235 m3 együttes térfogatú) vízszállító gépkocsi és 180 db műanyag-, illetve gumitartály állt rendelkezésre. A gépkocsik, tartályok töltése részben az árvízen kívüli területről, részben pedig a felállított honvédségi víztisztító berendezésekről történt. A kiszolgáltatott víz minőségét az egészségügyi szervek folyamatosan ellenőrizték. A 220 tönkrement, illetve elszennyeződött fürt kútból mintegy 30 kutat fertőtlenítés után ismét üzembe helyeztek. 190 kútnál műszaki helyreállításra is szükség volt. A kúthelyreállítási programot a megyei vízművállalat 7 brigádja mellett az ország 10 szakvállalatától ideirányított további 15 brigád végezte el június 30-ig (Czinkotszky 1971). Az árvíz sújtotta területen sem járvány veszély, sem szórványos fertőző megbetegedés nem fordult elő. A helyreállítás és újjáépítés egyik fontos feltétele volt a vízellátás közüzemi megoldása, tehát a vízvezetékek megépítése. Ennek végrehajtására összefogott az ország. A vízmű és csatornamű vállalatok, és a Vízgépészeti Vállalat kivitelezésében - összesen 35 vállalat és szervezet 900 dolgozójának részvételével - kezdődött meg a közmüvesítési program végrehajtása. A vízellátás korszerű megoldása azért is volt fontos feladat, mivel az új lakások fürdőszobával épültek. Azokon a településeken, ahol vízművesítésre nem volt lehetőség, a vízellátási helyzet javítása érdekében közkutakat létesítettek. A vízmüvek építését és üzembe helyezését úgy szervezték meg és úgy irányították, hogy előbb azokban a községekben épüljön meg a vízmű, amelyekben a lakásállomány túlnyomó részét újjá kellett építeni, illetve ahol új településrészek épültek. A korszerű, új lakások vízellátása a települések többségében a központi vízművek 1970. évi üzembe helyezését tette szükségessé. Az árvíz sújtotta terület vízművesítési programja két ütemben valósult meg: az I. ütemben (1970): 16 000 fő, a II. ütemben (1971) további 14500 fő, összesen mintegy 30 500 fő (a megye lakosságának 5%-a) jutott vezetékes vízhez (Miskolczi 1971). A Szamosközben az 1970. évi árvízkatasztrófát követően 21 községben valósult meg a közműves vízellátás. Ehhez 10 db központi vízműtelepet építettek (energiaellátás és elektromos szerelési munkák, védőterületek kialakítása, üzemviteli épületek), 19 vízműkutat fúrtak, 14 db 50- 100 m3-es hidroglóbuszt állítottak fel, 110 km nyomóvezetéket fektettek le, 23 községben 26 új közkutat fúrtak. Fehérgyarmat csatornázása során 2 900 m főgyűjtő csatorna, 1 db átemelő telep és 500 m3/nap kapacitású szennyvíztisztító telep épült. A vízműfejlesztési program keretében a központi vízmüvekről ellátott lakosok száma ebben a térségben a korábbi 1 500 főről 30 500 főre emelkedett, ami az ellátott lakosságot tekintve az árvíz előtti állapot több mint húszszorosa. így az árvíz sújtotta terület lakosságának 85%-a kapott közműves vizet, ami országosan is kiemelkedő ellátottsági szintet jelentett. A Szamos menti újjáépítés és vízművesítés program hozzájárult a megye, a terület nagymértékű lemaradásának csökkentéséhez, illetve irányt mutatott egy dinamikusabb fejlődés felé. Az árvíz sújtotta Szamos menti településeken a vízi közművek építése olyan rövid idő alatt és olyan mértékben valósult meg, amire nem volt példa a hazai vízellátás fejlesztésének történetében (Koltay 1979) (5. kép). 5. kép. Működik a kút! (Forrás: Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Történeti Gyűjtemény adattára, FET1VIZ1G, Nyíregyháza) Picture 5. The public well is working! (Source: Database of the Upper Tisza Region Water Historical Collection, FETIVIZIG, Nyíregyháza) ÁRVÍZVÉDELMI FEJLESZTÉSI MUNKÁK A TISZA-SZAMOS KÖZÉBEN AZ 1970. MÁJUSI ÁRVIZET KÖVETŐEN Alig két nappal a szamosi töltésszakadások után az országos árvízvédelmi kormánybiztos már olyan elgondolás körvonalait vázolta fel, amely zárógát segítségével tartóztatja fel a román területről a Szamosközre lezúduló vizeket. Az elgondolást gyors intézkedések követték, és május 20-án megszületett az elhatározás a zárógát létrehozására. A május 14-én bekövetkezett szatmárnémeti töltésszakadások során 220 millió m3 víz tört át magyar területre, ezért a tervezett zárógáttal ilyen mennyiségű víz visszatartását irányozták elő. Május 31-re el is készült az első, műszakilag, hidrológiailag és költség-szempontból is dokumentált tanulmányterv, több változat bemutatásával, és június első felében már kialakult a végleges nyomvonal is.
