Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)

2020 / 3. szám

20 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 3. sz. Körös) milyen vízjárás tendenciák alakulnak ki. A Tiszán és az azt duzzasztó, vagy általa duzzasztott mellékfolyóin a vízállások és vízhozamok kapcsolatát kifejező vízhozamgörbét csak közelítő összefüggésnek lehet tekin­teni. Nem arról van szó, hogy a vízhozam-vízállás össze­függések nem elég pontosak, hanem hogy e két mérték­szám közötti egyértelmű létezés hiányzik (Vágás 1982). vettek. Szeged szempontjából végzetes árhullám 1879 feb­ruárjában lépett be az országba. A helyzetet súlyosbította, hogy március elején a Maroson is megjelent egy árhullám, illetve a Maros árhullámával azonos időben a Körösökön kialakuló árhullám. A levonuló árhullámok Szegednél egyesülve okoztak gátszakadást (806 cm szegedi vízállás­sal) és ennek következtében a város pusztulását. ÁRVÍZVÉDELEM Az igazgatóság működési területén 4 ártéri öblözet helyez­kedik el: az Alpári öblözet (51 km2), a Csongrádi öblözet (204 km2), a Szegedi öblözet (342 km2), a Körös-Tisza- Maros öblözet (1370 km2) és a Toronátli öblözet (243 km2). Az öblözetek védelmét 334,834 km hosszú fővédvo­­nali árvízvédelmi rendszer biztosítja, mely 305,335 km hosszban földtöltésből, 3,262 km hosszban árvízvédelmi falból, 26,237 km hosszban magas partból áll. Az árvízvé­delmi rendszer 316,561 km hosszban kiépítési hiányos. Az árvízvédelmi rendszer kiépítése folyamatos felada­tot jelentett. Minden jelentősebb árvizet követően a vé­delmi rendszer fejlesztésére jelentős források kerültek fel­­használásra. Az árvízvédelmi fejlesztések megvalósítása során elengedhetetlen, hogy a lefolyás gyorsító intézkedé­sek a folyó torkolatától kiindulva valósuljanak meg, míg a lefolyást késleltető beavatkozások a folyó felső szakasziról kiindulva valósuljanak meg. Sajnálatosan az Alsó-Tisza szakasz ilyen irányú érzékenysége miatt követlen árvízi katasztrófa is bekövetkezett, hiszen a várost pusztulásba taszító 1879. évi árvízi katasztrófa bekövetkezésében a nem kellő ütemezésben végrehajtott folyószabályozási munkák j elentős szerepet j átszottak. Az árvízvédelmi töltések fejlesztésének szakaszait az l.ábra szemlélteti. 1. ábra. Árvízvédelmi töltés szelvényméretének változása (Forrás: ATIVIZIG) Figure 1. Change of the flood embankment section size (Source: ATIVIZIG) 75 0 m-100.2 nr 37,0 130.5 m* 41.5 1070 62 0 I 1855. évi tölt*M»lv»ny I 1879. évi töltésszelvény | 1881 után #lölft szibványmémt | 1895 után előirt szabványméret I 1919 után előirt szabványméret H 1970 után alkalmazott toltésszelvény | 2000 után alkalmazott tűltésszelvény Az árvízvédelmi fejlesztések megvalósítása során az 1919. évi árvízig a bekövetkezett legnagyobb vízállások­hoz igazították a védelmi művek magasságát. Az 1919. évi árvizet követően jelent meg a kiépítésekben a magassági biztonság, mely a későbbi fejlesztésekben már az kiépíté­sek fontos alappillére volt, és napjainkban is az. A folyó árvizei (Vágás 1982) közül az 1879. évi oko­zott árvízi katasztrófát Szegednél. Az áradások már 1878 karácsonyán megkezdődtek, melyet további áradások kö­A folyón valaha mért legnagyobb vízhozamot az 1932. évi árvíz alkalmával mérték Szegednél. Az árhullám 1932 tavaszán alakult ki. A levonuló árhullám Szegednél nem találkozott a Maroson érkező árhullámmal, azonban így is 929 cm- es tetőző vízállást -és a tetőzést 6 nappal megelő­zően- 4260 m3/s maximális vízhozamot eredményezett. Sokáig mértékadó árvízként az 1970-es évben bekövet­kezett árvízi időszakot tartották nyílván. A tavaszi olvadás következtében négy fokozódó árhullám vonult le a Tiszán. Az árhullámok következtében bekövetkező tetőzésekre hatással volt a Maroson érkező árhullámok sorozata, mely­nek következtében a folyó szegedi szelvényében a maxi­mális vízszint 961 cm-re adódott. Az időszak során a rend­kívül csapadékos időjárás következtében további árhullá­mok indultak meg a Tiszán és a Maroson is, de ezek tetőző értékei nem haladták meg az LNV-t. A rendkívül hosszú árvízi időszakot jól jellemezte, hogy 800 cm feletti vízál­lások 66 napig voltak. A folyó ezidáig legnagyobb Alsó-tiszai árvizét okozó hidrológiai helyzet jól tükrözi annak hidrológiai sajátossá­gait. A Felső-Tiszán 2006 áprilisában kialakuló árhullá­mok levonulását jelentősen mérsékelték a mellékfolyókon levonuló árhullámok. A Körösök és a Maros tartósan meg­újuló árhullámok gyengítették a folyó hidrológiai függet­lenségét. Ezen hatások eredményeként április 22-én re­gisztrálták az új LNV-t 1009 cm-rel a szegedi szelvényben (1. táblázat). Az árvízi időszak különlegessége volt, hogy a tiszai árhullámokkal azonos időszakban a Dunán is levo­nult egy jelentő árhullám, melynek visszaduzzasztó hatá­sát a folyó titeli torkolatától Kisköréig ki lehetett mutatni. 1. táblázat. Történelmi vízállás és vízhozam értékek a Tisza és a Maros szegedi és makói szelvényében (Forrás: ATIVIZIG) Table 1. Historical water levels and water flow values in the Szeged and Makó sections of the Tisza and the Maros (Source: ___________________ATIVIZIG)___________________ Szeged Makó év Hinax Qmax Hmax Qmax [cm] [m3/sl [cm] [m3/s] 1919 916-483 1070 1932 923 4350 580 1810 1970 960 3830 692 2340 1975 692 2340 625 2320 2000 929 3570 500 1120 2006 1009 3790 533 994 Az árvízi időszakokban tapasztalt árvízi jelenségek kapcsolódnak a térségben tapasztalt hosszú árvízi idősza­kokhoz. Ezek elleni hatékony védekezés volt a múlt sike­res árvízi védekezéseinek záloga. Az árvízi jelenségek többsége a fakadó vizek megjelenésével kapcsolatosan je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom