Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
4 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 3. sz. A hetedik szakmai cikk egy olyan kérdéskört tárgyal, amely a Víz Keretirányelv megvalósítása során előtérbe került morfológiai szempontok figyelembevételéhez ad korszerű, új módszert. Ermilov Alexander és társai cikkükben a Duna egy-egy szakaszának morfodinamikai vizsgálatához képalapú módszerekkel végzett terepi tesztméréseik eredményeit ismertetik és értékelik. Rámutattak, hogy a hagyományosnak tekinthető terepi morfodinamikai vizsgálati módszerek sokszor nem tekinthetők reprezentatívnak. Ezért képalapú távérzékelési módszert választottak a folyók mederanyag szemösszetételének és görgetett hordalékhozamának meghatározására, valamint a mederdomborzat térképezésre, bemutatva a képalapú elemzési módszerek alapjait, az állóhajós és mozgóhajós mérési technikákat, valamint mérési eredményeik értékelését és a továbbfejlesztési lehetőségeket. Az elektronika és információtechnika gyors fejlődése új, korszerű eszközök alkalmazását tette lehetővé a vízgazdálkodás olyan klasszikus feladatainak megoldásához is, mint például a vízfolyások felszíni vízsebességének meghatározása. Kerék Gábor videó alapú sebességelemzésen alapuló újszerű, kísérleti eljárást mutat be vízfolyások felszíni vízsebességének meghatározására, becslésére. Bemutatja a cikkben, hogy az eljárás hatékony lehet olyan terepi adatgyűjtések esetében, amikor más mérési eljárás nem alkalmazható, pl. villámárvizek elemzése, hosszabb vízfolyás-szakaszok sebességviszonyainak feltárása, nehezen megközelíthető monitoring-helyek mérése. A Szerző a videó alapú sebességelemzés módszer gyakorlati alkalmazhatóságára vonatkozó javaslatokat is tesz a cikk végén. A kilencedik cikk a Tisza-tó („leánykori nevén” Kiskörei tározó) környezeti, ezen belül kiemelten a vízminőséggel kapcsolatos biztonsági kérdéseivel foglalkozik. Katona Gábor cikke a létesítmény tervezése óta felmerült műszaki és vízminőségi problémákra született megoldások eredményeit értékeli, figyelembe véve a hasznosítási módokban azóta bekövetkezett változásokat és az üzemelés kapcsán szerzett tapasztalatokat. Bemutatja, miként változott a létesítmény állapota az építést követően. Mi a következménye az eredeti tervekhez képest jóval alacsonyabb üzemvízszint tartásának, és értékeli a felmerült problémák kezelésére kidolgozott megoldásokat, valamint számba veszi az öblítő csatornák és tartozékainak egyéb, környezetbiztonságra gyakorolt hatásait. Sajnos ismét eltávozott a magyar vízügyi szakma egy nemzetközi hírű, iskolateremtő, kimagasló tudósa, tanára. Életének 96. évében elhunyt dr. Kozák Miklós professzor, okleveles mérnök (BME), kandidátus (1958), a műszaki tudományok doktora (MTA 1968), a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetének nyugalmazott igazgatója, a Magyar Hidrológiai Társaság volt alelnöke. Kozák professzor úr elhunyta alkalmából volt kollégái, pályatársai, tanítványai és a Magyar Hidrológiai Társaság nevében Ijjas István professzor írt meleghangú, Kozák professzor szakmai életútját bemutató, kiemelkedő eredményeit megvilágító, búcsúztató megemlékezést. Mindannyian, akik ismertük Kozák professzor urat nagyon egyetértünk a nekrológ záró sorával: „Nagyszerű tudós, tanár és EMBER volt. Őrizzük meg az emlékét!” Megítélésem, hogy a 100. évfolyam 3. száma ismét olyan tartalommal rendelkezik, amely sokak érdeklődésére tarthat számot, ezért ajánlom figyelmébe a lapot a Magyar Hidrológiai Társaság tagjainak, valamint a vizekkel való gazdálkodásban érintett valamennyi szakembernek. Dr. Fehér János címzetes egyetemi tanár a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője