Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
Sárasondi Kiss György: A Duna mégis összeköt - Könyvismertetés 87 egész folyamatban, amiben az „illetékes [MTA] Vízgazdálkodási Bizottság nem is vett részt a szakértői munkában ... végül a pénz elment, de csak helyzetfelmérés készült ... a testület [MTA] vezetése fundamentalista csapdaállító mozgalmárok befolyása alá került”. A végrehajtó hatalom, „ elsősorban Antall József tudatában volt feladatom ellentmondásosságának ...A bősi ügyben érezhető volt a mélyben szkeptikussága. Állítólag bizalmas körben kijelentette, hogyha racionálisan kívánna cselekedni, a Duna Körös szellemmel átitatott országgyűlés 99%o-a leszavazná ”5’6. Ez ugyan nem menti a felelős miniszterelnök döntésképtelenségét, de legalább adalékot ad annak megértéséhez. Szerző részt vesz Mosonyi Emil 80. születésnapi ünnepségén a Gellért Szállóban és megjegyzi, hogy Mosonyi „történetesen Antall miniszterelnök sógora volt, neki ez kissé kényes volt a Duna Kör befolyása miatt ” és így „ nem akarta exponálni magát”. Az MTA „vízügyes tudósai közben memorandumot intéztek a kormányhoz azzal a figyelmeztetéssel, hogy őket boszorkányüldözés éri, miközben szélhámosok érveivel dolgozunk — így Sámsondi Kiss - Aláírták többek között Haszpra Ottó, Vágás István, Kozák Miklós professzorok is Titkárságának vezetője, Szántó György ellene fordul, mert kormánybiztos akar lenni, „gyanús külföldi cégekkel ” tárgyal, „de amikor kiderül, hogy munkásőr is volt, az már lehetetlenné tette helyzetemet", mint ahogy az is, hogy a Titkárságán megbízási szerződéssel megfordul a „kormos Bauer, akit az Államvédelmi Hatóságnál a Rákosi időszakban elkövetett tettei miatt neveztek így”. Shakespeare-i dráma. Ám a folytatás sem kevésbé izgalmas: „... üzenetet kaptam Antall Józseftől, hogy óvakodjak egy Pás ka Csaba nevű, sokat szereplő mozgalmártól. ... Megdöbbentem [Páska] egy javaslatán: robbantsuk fel az elkészült dunakiliti duzzasztómüvet, bizonyítva elszántságunkat”. Szintén Páskától származik az elhírhedett mondat: „ A vízügy rákos daganat a nemzet testén ”7. Ezt megbízható forrásból tudhatta, hiszen pár évvel korábban III/lII-as titkos megbízott8 ügynökként szorgosan tüsténkedett Gyűjtögető fedőnéven9, mely tevékenységében a Duna Kör számos tagja sem hagyta magára10 - de hát ilyenné alakult akkoriban a legújabbkori magyar történelem. Lehet mondani egy visszaemlékezésről, hogy biztosan túl szubjektív, harminc év eltelt, a memória szelektív és nem is biztos, hogy Szerző azt úgy gondolta akkor, ahogy leírta most11 - ám a csatolt fakszimile dokumentumok nem hagynak kétséget afelől, hogy az őszinte, néhol szinte önmarcangoló önmagába nézés nem vitte vakvágányra Sámsondi Kiss gondolatmentét. Az amatőrség, a tudatlanság, a hozzánemértés és a rosszindulat ült tort ebben a szomorú történetben12’13. Bár felcsillan néha a kafkai helyzet komikuma adta humor is: Hábel György - akit Szerző sokra tartott, ám ebbéli álláspontját a vizes szakma nem osztotta egyöntetűen - ezt írja a külügyminiszterhez címzett bizalmas magánlevelében: „Dr. Bakonyi Péter egy hordó sört követel rajtam fájdalomdíjként, hogy az én javaslatomra és a Te intézkedésedre részt kellett vegyen a mostani Pozsony-győri munkabizottságban, és annak hozzánemértését el kellett szenvedje ... ”.N A baj BNV ügyekben mindig ott volt, hogy a viták vagy rafínáltan manipulálva voltak az elejétől kezdve, vagy mesterségesen elcsúsztak egymás mellett. Amikor hajózásról esett szó, akkor árvízvédelmi kérdésekkel zavarták össze az arra vonatkozó minden tudással nem rendelkező hajózási szakértőt, amikor egy árvédelmi szakembert interjúvoltak, akkor a kérdés az akvatikus ökológiáról szólt. Amikor vízi ökoszisztémákról, akkor nemzetközi jogra, vagy földrengésgenerálásra (no, ez volt minden szamárságok szamársága) terelték a vitát15. Mosonyi Emilt, akit a múlt század második felében csakugyan az első öt között ismertek el világszerte a komplex vízgazdálkodás területén (nem csak a vízerőhasznositásban), itthon abszolút hozzánemértő, szakmailag iskolázatlan és tudatlan amatőrök vagy lefasisztázták, vagy lekommmunistázták. Tette ezt ugyanaz az ember, akit óriási felelősség terhel abban, hogy idáig jutottak a dolgok, mert jól megtervezve sem lehetett volna az országot Duna ügyben abba a rossz helyzetbe manőverezni, ahol ma van. A Hidrológiai Közlöny ’89 - ’93-ban rendre publikálta “Refuznyiki” rovatában azokat a cikkeket, amelyeket szakmájuk szégyeneként a korabeli magyar “demokratikus” sajtó visszautasított és/vagy nem közölt le. A cikkek a Magyar Hidrológiai Társaság honlapján elérhetők16. A napi politizál(gat)ással foglalkozó humán értelmiségben számosán a Bős-Nagymaros kérdéskört ma is a rendszerváltás szent szimbólumának tartják. S mint ilyet érinthetetlen tabunak tekintik, amihez nem szabad hozzányúlni, mert az elhervasztaná cseperedő demokráciánk virágait. Csak ne derüljön ki az igazság! Mások, főleg a releváns tudásokkal rendelkező műszaki értelmiség, más véleményen vannak17. A vita folytatódik18. Időközben eltelt harminc év. Huszonhárom a hágai Nemzetközi Bíróság döntése óta. Megoldás pedig azóta sincs. Annak megtalálásához jó lenne harminc év elmúltával harag és részrehajlás nélkül legalább megírni ennek a borzalmas fiaskónak a valós történetét. Nos, fontos adalékként és forrásként ebben segít Sámsondi Kiss György alapos könyve. És a megoldás? Félő, hogy mindaddig, amíg regnálnak azok a politikusok, akik a "politikai változások trójai falovának" farából lopakodtak ki, majd az akkori hatalommal összekacsintva véghez vitték az őket hatalomra segítő változásokat, aztán egymás torkának estek és azóta sem akarnak hallani a Duna valóságáról és vízének fenntartható használatáról, addig korlátozott remény van a megoldásra. Ha van egyáltalán. Szöllősi-Nagy András
