Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
78 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 2. sz. túlnőtte. A műszaki személyzet oktatása nagy lemaradásban van, hiszen a néhány hetes vízgépész képzés egyáltalán nem foglalkozik ezekkel a területekkel. Hagyományos rendszer szerint minden üzemeltető szakembernek vízforgató és klórgáz kezelő szakképesítése van, emellett legalább egy alapszakmával is rendelkezik (lakatos, villanyszerelő, műszerész, csőszerelő, vegyipari szakmunkás stb.). Az üzemeltető szakember feladata a vízforgató és az épületgépészeti berendezések üzemeltetése és napi karbantartásijavítási munkák ellátása. Forgó szolgálatban 12 órás munkaidőben dolgoznak és jól átgondolt helyeken mindenkinek van egy meghatározott területe, aminek a folyamatos karbantartását elvégzi, azért személyesen felel. Csakhogy ritka a jó, előrelátó tervezés, mert a tervezők ritkán javasolják, veszik figyelembe az üzemeltetés speciális követelményeit - nevezetesen azt, hogy a későbbi üzemeltető szakembereket már az építkezés közben kellene felvenni és a végszerelési állapotban és próbaüzemnél már alkalmazásban kellene lenniük. A tervezők - új létesítmény vagy régen épített üzemelő gépészet korszerűsítésekor - terveikben csak ritkán határozzák meg a szükséges személyzeti létszámot és a velük szemben támasztandó szakami követelményeket. Számos esetben tapasztalható, hogy a tervező üzemeltetői létszámot hasonló „nagyágú” létesítmény alkalmazotti számában határozza meg, anélkül, hogy a tárgyi terv üzemeltetésének elemzéséből indulna ki. Ilyenkor fordulhat elő, hogy pl. egy kis község fürdőjének három műszakos üzemeltetést javasolnak. A tervezők nem ritkán részletes egyeztetés nélkül elfogadják a beruházótól, hogy az üzemeltető személyzetet a próbaüzem alatt veszik fel, mintha erre az összetett feladatra bárhol is lenne képzés! Mai korszerű üzemeltetési gyakorlat, amikor már teljes automatizálást terveznek és a létesítmény energetikai, vízellátás-csatornázási, minden épületgépészeti rendszere számítógépes vezérléssel működik. Az üzemeltető személyzet a számítástechnikai rendszeren keresztül folyamatosan ellenőrzi a műveleteket és a jelzések szerint gondoskodik a szükséges anyagok - pl. vegyszerek, segédanyagok - pótlásáról, az esetleges hibajelek szerinti javításokra a szerződéses javító szervezetek értesítéséről. Fontos megemlíteni, hogy erre nincs mindenütt lehetőség, ha a „háttér ipar” nem áll rendelkezésre! Nagy különbséget lehet tapasztalni az üzemeltetés gazdaságossági megítélésében és a személyzettel kapcsolatos elvárások tekintetében. Több fürdőben a hiányos szakmai képzést „kiszervezéssel” igyekeznek pótolni, azaz erre szakosodott vállalkozókat bíznak meg részfeladatok - vízforgatás üzemeltetése, vízilabda- és úszóversenyek lebonyolítása, fűtés és klimatizáció működtetés, takarítás stb. - elvégzésével. Arra is van példa, hogy az önkormányzat tulajdonában levő létesítményt több éves szerződéssel bérbe adják! 2000-ben a Fürdőszövetséggel közös rendezésben a termálvizek hőenergia hasznosítása, a használt vizek elhelyezése és a visszasajtolás kérdései kerültek megvitatásra. A téma többször is ismétlődött. Megegyezés abban alakult ki, hogy az energiára szükség van, komoly beruházást követel a termálvízből nyerhető hőhasznosítás, ami nem mehet a gyógyászat, a fürdők üzemeltetésének terhére. RÖVID ÖSSZEGZÉS A fentiekben leírt változások és kihívásokkal teli volt az elmúlt 25 év, így a szakosztály önként vállalt munkája is nagyrészt ehhez igazodott. A rendszerváltozást követően egyre nagyobb mértékben csökkent a szakmai programok látogatottsága. Eleinte azt gondoltuk, hogy a személyi és szervezeti változások csak átmenetileg fogják érinteni a társasági munkát, hiszen volt már korábban is a vízügyben számos átszervezés, és utána ment minden tovább a korábbi lendülettel. Sajnos nem így lett, mivel rendkívül megerősödött a „takarékossági” szemlélet, és a munkáltatók, illetve az új tulajdonosok már egyre kevésbé tűrték el a fölöslegesnek ítélt utazási költségeket és munkaidő kedvezményeket. Eljutottunk odáig, hogy már jó eredménynek számít, ha egy előadó ülésen a hallgatói létszám több mint 15 fő. Ez abból is adódhat, hogy a fürdők az egész ország területén nagyon szétszóródva találhatók, ami azt is jelenti, hogy az üzemeltető szakemberek többségének minden előadó ülésre 50-100 km-t is utaznia kell/kellene. Hasonló a helyzet a tervezőkkel is. A fürdőkkel és természetes ásvány- és gyógyvíz használattal foglalkozó üléseken fiatalok különösen kevesen vannak. Ezért a Társaság ifjúsági tagozati ülésén, pl. Mosonmagyaróváron is, részt vettünk és előadáson mutattuk be a fürdőtervezés és üzemeltetés különleges - a víz és csatorna üzemeltetéstől eltérő - munkáját. Szeretnénk a fiatalokat bevonni ebbe a nagyon szerteágazó és nagy szakmai ismereteket megkövetelő területre. A következő évek szakmai tevékenységét a fentiekben vázlatosan összefoglalt témák folytatása határozza meg. Ehhez kell minél több tagot még bevonni a munkánkba és még több elismerést szerezni a balneotechnikának! A SZERZŐ AKOSHEGYI GYÖRGY Dr. A Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett gépészmérnöki diplomát 1966-ban. A Magyar Optikai Művek tervezésén kezdte a mérnöki pályát. 1968-tól 1974-ig a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat MEO osztályvezetője és a vidéki szerviz vezetője. Ezt követően 13 éven keresztül a Nemzeti Sportuszoda osztályvezetője, majd műszaki igazgatója. Ebben az időben foglalkozik a víztisztítás és a fürdőüzemeltetés elméletével és 1985-ben készítette el és védte meg a műszaki doktori disszertációját „Fürdővíztisztítás és fürdőfejlesztés” címmel. A Kondorosi úti Uszoda főmérnöki állását 1988 végéig töltötte be, ezután az Országos Vízügyi Főigazgatóság főtanácsosa lett, majd Vízellátás Csatornázási Osztályát vezette. 1996-tól 2000-ig a Dagály Fürdő vezetője volt. 2000 július 1-től töltötte be az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság főigazgatói állását 2005 júliusáig, amikor nyugdíjba vonult. Mérnöki Kamarai tag 1999-től, névjegyzékbe felvett vízmérnöki tervező (VZ-T), vízgépészet szakértő (W-V-10). A Magyar Hidrológiai Társaság Balneotechnikai Szakosztályának munkájában a 70-es évek második felétől vesz részt, a Szakosztály elnöki tisztét 2001 óta tölti be. A Magyar Fürdőszövetség tiszteleti tagja, a főtitkári tisztséget a megalapítástól 19 éven át 2011-ig látta el, munkáját 2010-ben „SANA PER AQUAM”-díjjal ismerték el. Az MHT Pro Aqua (1999) és dr. Schafarzik Ferenc-emlékéremmel (2015) ismerte el több évtizedes eredményes társasági munkáját.
