Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
Kovács Attila: A mennyiségi igénybevételi határérték meghatározásának szempontjai és modellezési háttere 53 hatástól függetlenül nem vizsgálható. Ebből az is következik, hogy a kritérium (akár küszöbérték, akár elfogadható változás) az eredő hatásokra vonatkozik, így azt külön a vízkivételre kvantifikálni csak modellezési módszerekkel lehet. INDIKÁTOROK A leírtaknak megfelelően alapvetően négyféle indikátor alkalmazható a hidrogeológiai gyakorlatban egy víztest állapotának számszerűsítésére vonatkozóan: o vízszint (változó, vagy konstans), o felszíni vízbejutó felszín alatti vízhozam (alaphozam), o forráshozam, o egyéb fizikai-kémiai paraméterek (pl. hőmérséklet, fajlagos elektromos vezetőképesség, szalinitás, vízösszetétel). Ezen indikátorok a korábbi fejezetben felsorolt vízkészlet-gazdálkodási eszközök fokmérői, melyek segítségével jellemezni lehet a víztestnek, vagy egy részének állapotát. Az indikátorok használata küszöbértékeik meghatározását is igényli. A Mennyiségi Igénybevételi Határérték meghatározására használt modellezés során a fenti indikátorokat alkalmazzuk arra, hogy — a megfelelő küszöbértékek segítségével — a víztestből, vagy annak egy részéből (a receptorok károsodása nélkül, fenntartható módon) kitermelhető összes vízmennyiséget (Mi) meghatározzuk. Az indikátorok és a küszöbértékek helyes megválasztásával nemcsak a víztestből kitermelhető összes hozamot tudjuk meghatározni, de a megengedhető víztermelések tér és időbeli eloszlását is. KÜSZÖBÉRTÉKEK A megfelelő indikátorok és az azokhoz tartozó küszöbértékek megválasztása gondos mérlegelést igényel, ami az érintett szakterületek (hidrológia, hidrogeológia, ökológia stb.) szakembereinek bevonását igényli. Minden vízgyűjtő, vagy víztest egyedi elbírálást igényel, hiszen a hidrogeológiai és ökológiai viszonyok erősen eltérőek lehetnek. Tekintve, hogy a különböző VKG egységekre vonatkozóan a küszöbértékek egyedi megállapítása szükséges, ezt a munkafolyamatba kell beépíteni. Javaslatunk szerint, a kijelölt indikátorok jóváhagyásához, a szükséges monitoring implementációjához és a küszöbértékek meghatározásához az érintett hatásviselők jellegétől függően az alábbi szervezetek bevonása szükséges:- Országos Vízügyi Főigazgatóság,- Területileg illetékes Vízügyi Igazgatóság,- Nemzeti Park,- MTA Ökológiai Kutatóközpont, MTA Agrártudományi Kutatóközpont,- Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat. A küszöbértékek megállapítása során figyelembe kell venni az érintett ökoszisztémák vízigényét, a vízhasznosítók igényeit, illetve egyéb környezeti és esztétikai szempontokat is. A küszöbértékek megállapításához és az Mi határértékek modellvizsgálatokkal történő megállapításához kiterjedt adatszolgáltatásra van szükség, ami nélkül a feladat nem oldható meg kielégítően. Az adatszolgáltatók közül az alábbiak bevonása lehet szükséges a folyamatba:- Országos Vízügyi Főigazgatóság, Területileg illetékes Vízügyi Igazgatóság (szükség szerint kiegészítve a Vízművek, Katasztrófavédelem és a jelentősebb vízhasznosítókkal),- Környezetvédelmi Hatóság,- Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat, Nemzeti Park. NUMERIKUS MODELLEZÉS A nagy területi kiterjedés, az egymásra ható természetes hidrogeológiai folyamatok és mesterséges beavatkozások, valamint többféle indikátor párhuzamos alkalmazásának szükségessége miatt az Mi határértékek meghatározása elsősorban numerikus modellek segítségével valósítható meg. Az Mi határérték meghatározásának javasolt folyamatsora az alábbi: 1. A vizsgálni kívánt terület lehatárolása, 2. A terület felmérése, adatgyűjtés, vízfelhasználók és hatásviselők (FAVÖKO) azonosítása, 3. A terület koncepcionális modelljének megalkotása, 4. A környezeti indikátorok kiválasztása (vízhozam, vízszint stb.) az érintett szakmai szervezetek bevonásával, 5. Monitoring adatok beszerzése, szükség esetén monitoring objektumok kiépítése, adatgyűjtés, 6. A küszöbértékek meghatározása az érintett szakmai szervezetek bevonásával, 7. Numerikus modellezés, 8. Eredmények értékelése, termelési határértékek felállítása. Az Mi mennyiségi igénybevételek meghatározása modellezési szempontból egy optimalizációs feladat. Az optimalizáció során a cél annak a legnagyobb kitermelhető vízmennyiségnek a meghatározása, amely még teljesíti az indikátorokra vonatkozó kritériumokat, mint az optimalizáció feltételeit. Éppen ezért rendkívül lényeges, hogy a környezeti indikátorokat, és az azokhoz tartozó küszöbértékeket jól válasszuk meg. Nem megfelelően megválasztott indikátorok és küszöbértékek esetén ugyanis vagy a kitermelhető hozamot becsüljük alul, vagy a hatásviselők megfelelő védelme szenved kárt. A modellalkotás során az alábbi lépéseket követjük: 1. Koncepcionális modell finomítása, adaptációja, 2. Modellgeometria és diszkretizáció meghatározása, 3. Paraméterezés, 4. Kezdeti és peremfeltételek megadása, 5. Modell kalibráció, 6. Érzékenység vizsgálat, 7. Modell előrejelzések, 8. Eredmények értékelése. Koncepcionális modell A koncepcionális modell célja a hozzáférhető adatok és terepi észlelések alapján a hidrogeológiai rendszer működésének megértése, és a numerikus modell számára
